Farkas Ottó neve ismerősen cseng mindazok számára, akik figyelemmel kísérik Gömör történelmét és kulturális életét. Legutóbb Rimaszécsben tartott író-olvasó találkozót.
A Rimaszécsi Polgárok és Vállalkozók Szövetsége polgári társulás hívására megtelt a Rizza nagyterme. A szép számú közönséget a szervezők nevében Gál Mária köszöntötte, szólt a könyv hónapjáról, mely alkalomból sor került e találkozóra is.
A szerző egykor újságíróként dolgozott, később vállalkozó lett, majd 2012-es nyugdíjba vonulása után sem pihent meg. Sőt, talán még aktívabbá vált, mint előtte. Szinte minden településről őriz egy-egy történetet, legendát, mesét vagy mondát.
Szenvedélyesen gyűjti és írja le ezeket a történeteket.
-
- Fotó: HE/Felvidék.ma
-
- Fotó: HE/Felvidék.ma
Létrehozta a Regélő Múlt polgári társulást, így saját kiadót alapítva. Sorra jelenteti meg könyveit a Beszédes múlt könyvek sorozatban. A bemutató alkalmával egész könyvtornyot épített maga körül az asztalon.
Járja a könyvterjesztés göröngyös útjait, de az író-olvasó találkozókon ezeket a köteteket szó szerint elkapkodják. Az adatközlői által Gömör, azon belül Medvesalja zárt világa kitárul. Bár az itt élők sokszor nem szívesen engednek bepillantást családjuk múltjába, neki mégis sikerül felfűzni a szálakat, s azokat könyvbe szövi.
Az emberi lélek ismerője. Adatközlőinek bizalmasává válik.
-
- Fotó: HE/Felvidék.ma
-
- Fotó: HE/Felvidék.ma
Mint mondja, el is hiszi nekik, amit mondanak, hisz olyan átéléssel teszik azt, hogy a libabőr akár több évtized után is megjelenik a karjukon.
Farkas Ottó így válik hiteles krónikássá – olyan emberré, aki nemcsak megörökíti, hanem meg is érti ezeket a történeteket, amelyek megérintik az olvasóit, s már várják az újabb könyveit. Legutóbb A lapokban megjelent címmel adta ki az újságokban megjelent portrékat, interjúkat és riportokat.
„Szeretek régi újságokat olvasni. Ezek között lapozgatva a napokban rábukkantam egy-egy ismerős fényképre, személyre, épületre, tájra. Amikor az írás alatt a nevemet olvastam, elcsodálkoztam. Már nem emlékeztem rá, pedig csupán két-három évtizeddel ezelőtt írtam. Bizony, felejt az ember” – írja a könyv előszavában.
Fotó: HE/Felvidék.ma
A felejtés ellensúlyozására, felesége hathatós többszöri biztatására könyvekbe zárja a történeteket, hogy azt az olvasók otthonaikban tudják újra kinyitni. Mindezen túl szívesen osztja meg élőszóban is a feldolgozott írásokat.
Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
