Gyimesi György 2020-ban teljesen ismeretlenül csöppent a politika színpadára, amikor Igor Matovič pártja annyira túlnyerte magát 25%-os eredménnyel, hogy az a legjobban talán éppen őt magát lepte meg. Így történt, hogy Gyimesi György a korábban abszolút szimbolikusnak tekinthető 49. helyről pótképviselőként bejutott a parlamentbe. Karrierje itt kezdett felívelni és „Igor” legnagyobb barátja lett, számos ügyet tematizált, köztük sok magyar témával is aktívan foglalkozott. Matovič bűvészmutatványa viszont csakhamar elkezdett összeomlani és egy totális káoszkormányzást eredményezett, így annak vége felé Gyimesi is jobbnak látta továbbállni és átigazolni a magyar pártba az MKP platform által.
Hogy aztán hogy alakult a pályafutása a Magyar Szövetségben, miket nyilatkozott, miket tett és miként jutott el az ügye oda, hogy kizárják a pártból, azt sokan, sok helyen, sokféleképpen értelmezve leírták. Most inkább arra teszünk kísérletet, hogy megvizsgáljuk, milyen realitása lehet azon kijelentésének, hogy a következő parlamenti választáson „alternatívát kíván nyújtani” majd a magyar választóknak.
Még mielőtt a lehetőségeket mérlegelnénk, érdemes azt is kihangsúlyozni, hogy Gyimesi csak a parlamenti választásokat említette, a megyei és helyhatóságiakat nem, holott az érdekképviseletnek bőven nem csak az országos parlament a színtere.
Teljes képviseletről akkor beszélhetünk, ha minden szinten megfelelő súllyal képes egy politikai szubjektum kiállni a közösségéért. Amennyiben nem lesznek előre hozott választások, parlamenti voksolásra csak 2027-ben kerül sor, jövőre viszont lesznek helyhatóságiak. Ám Gyimesi nyilatkozataiból nem olvasható ki, hogy esetleg megyei vagy helyi szinten szeretne érdekképviseletet vállalni.
Politikai útja – mint írtuk – Matovič mozgalmában kezdődött, majd a Magyar Szövetségen át, jelenleg a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) listáján parlamentbe került, majd környezetvédelmi miniszternek nominált, Tomáš Taraba szennyvízügyi és ivóvíz-hálózatok dél-szlovákiai kiépítésért felelős tanácsadójává történt kinevezéséhez vezetett.
A témakör bár némileg elenyészőnek tűnik, a dél-szlovákiai régiók tekintetében igenis különösen fontos, ugyanis az Ipoly és a Garam mentén, de számos egyéb részén az országnak meglehetősen sok régió van, ahol mindmáig nincs kiépített szennyvízcsatorna-hálózat, ami pedig ennél is felháborítóbb és az uniós elvekkel szembemenőbb, vannak részek, ahol mindmáig nincs kiépített ivóvízhálózat. A regionális politikusok régóta tevékenykednek a megoldáson, ám ezek abszolút országos hatáskörű kérdések, melyek hatalmas beruházást igényelnek. Csak érzékeltetésképpen, egy Alsó-Ipoly menti mikrorégió vízvezeték-hálózatának kiépítése több tízmillió eurós beruházást igényelne.
Látható, hogy ilyen téren számottevő eredményt elérni komoly országos beruházásokkal lehetséges csak, azon belül is különösen markáns támogatások igénybevételével.
A déli régiók szempontjából ezek kulcsfontosságúak lennének, kérdés, hogy a kormány, a minisztérium és a tanácsadók az ígéretekhez híven képesek lesznek-e biztosítani ezt a hatalmas forrásigényt.
A kormánykörökhöz hízelegvén
Gyimesi Matovičtól való távozása óta annak ellenére, hogy tagja volt a magyar pártnak, láthatóan a kormánykörök narratíváját kommunikálta leginkább. Több megnyilvánulása is meglehetősen kormányhízelgőre sikerült.
A legszembetűnőbbek azok voltak, amelyek miatt szembekerült a saját pártjával is. Ilyen volt a nyelvtörvényt módosító tervezet, az atomhulladék-lerakat vagy éppen a pozsonyi késelés ügye, melyekben a kormány felelősségét igyekezett elmaszatolni, az ügyet pedig bagatellizálni.
Gubíkék ugyanakkor határozottan felléptek a magyar érdekek védelme érdekében.
A Smerhez való közeledése útjában viszont áll egy hatalmas akadály. Még Matovič embereként ugyanis megszavazta a Fico mentelmi jogának felfüggesztésére tett kísérletet. Márpedig Fico ezt személyes támadásnak vette akkor az indítványozók részéről, amit kötve hiszünk, hogy elfelejtene Gyimesinek, bárhogy is hízeleg a miniszterelnök kegyeiért.
Ebből kifolyólag marad a Hlas és az SNS, ám előbbinek már vannak saját magyar (illetve magyarul tudó) politikusai (Vlček Erik, Pinke Loretta stb.), ráadásul Šutaj-Eštok és pártja igyekszik tartózkodni a szélsőségesebb politikai kommunikációtól, így ez az út sem tűnik túl reálisnak Gyimesi részére.
Maradt hát az SNS és/vagy Taraba. Az SNS és Andrej Danko kommunikációja az elmúlt években bár sokat enyhült velünk, magyarokkal szemben, de azért hiba lenne figyelmen kívül hagyni, hogy mégis csak az intézményesült szlovák nacionalizmus (és sovinizmus) fellegváráról van szó, akik korábban a felvidéki magyar közösség puszta létére törtek (többek közt a Slota-időszakban).
Ebből kifolyólag bárki magyarnak is ennek a pártnak a listáján szerepelni olyan mértékű tabunak számít, amit semmilyen patriótakonzervatizmussal sem lehet elfedni.
A legkézenfekvőbb megoldás Gyimesi számára az lehet, ha jelenlegi főnökével, Tomáš Tarabával mozogna együtt.
Taraba 2023-ig Život–Národná strana (Élet–Nemzeti Párt) mikroformáció elnöke volt, innen került fel 2020-ban-ban a teljesen vállalhatatlan Marian Kotleba szélsőséges pártja (ĽSNS) listájára, majd 2020-ban az SNS-ére. Minisztersége óta fel-felmerültek különböző híresztelések, hogy nem azonosul maradéktalanul Andrej Danko irányultságával és egy esetleges választáson már nem biztos, hogy együtt indulnának. Sőt, egyes körökben felmerült, hogy esetleg a pártvezetést is átvehetné Dankótól. Egyelőre viszont esélyesebbnek tűnik, hogy amennyiben Taraba mégsem lesz rajta az SNS jelöltlistáján, akkor korábbi mikropártja színeiben, esetleg egy új pártban vághat neki majd a választásoknak. Itt számíthat esetlegesen a tanácsadójára is.
Felmerülhet Gyimesinél továbbá, hogy egy újabb magyar pártot alakíthat? Ezt ő maga zárta ki többször, miszerint az etnikai politizálásnak vége van szerinte, de láthatja a Most-Híd 2023 vagy Simon Zsolt vezette Magyar Fórum mérhetetlen támogatottságán is, hogy egy markáns irányvonalú Magyar Szövetség mellett egy újabb megosztásra nincs igény a Felvidéken.
Csonka Ákos, Felvidék.ma
