A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából idén a Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya szervezte meg a Tompa Mihály Országos Verseny döntőjét, mely a harminckettedik évadába lépett. A versenyt nem idén hirdette meg a Csemadok, hanem még tavaly ősszel, a felmenő jellegű versenyek ugyanis hónapokon át tartanak.
Ennyi lehetne talán egy rövidhír, vagy egy cikk bevezetője, amelyben végül jöhetnének az események leírásai, az eredmények, a köszönet a felkészítőknek, szervezőknek. Erre is sort kerítünk, az ezúttal kicsit hosszabbra sikerült cikkben.
E sorokat a Csemadok elnökségi tagjaként írom, aki a Tompikának becézett verseny több mozzanatánál ott voltam, aki a szervezőkkel együtt dolgozva tettem-vettem, a megbeszéltek szerint.
Amikor az érsekújvári kollégákkal először beszéltünk arról, hogy milyen lehetőségekből kell kiindulni, mik Érsekújvár adottságai, mihez kell alkalmazkodni, akkor azt is láttuk, hogy nem lehet ugyanaz a forgatókönyv, mint ahogy azt Rimaszombatban megszoktuk, megszokták a versenyzők. Ennek a hírnek nagyon sokan nagyon örültek és nagyon sokan, nagyon nem. Elsősorban annak örültek, hogy a verseny minden napja hétköznapra esik, és jöhet a szabad hétvége.
Nem írom végig az összes mozzanatát a szervezésnek, nem terhelem vele az olvasókat. Arra törekedtünk, hogy a versenyzők a lehető legkomfortosabban érezzék magukat. Az osztály és iskolai fordulók után a fiatal tehetségeink járási versenyeken mérettették meg magukat, néhány járásban ehhez még a körzeti versenyeken is sikerrel kellett venniük az akadályokat. Az országos elődöntőkre már a járási fordulókon legjobb teljesítményt nyújtó diákok jutottak tovább és innen a legsikeresebbeknek már az országos döntőben kellett megmutatniuk tudásukat.
Több helyszínen a zsűri tagja is voltam, próbáltam tanácsokkal segíteni a versenyzőket, hogy a következő alkalmakkor a lehető legjobbak legyenek az előadók. És bizony sokszor én magam is sikerként éltem meg, ha megfogadták a tanácsokat és ezzel még komplexebb volt az előadásuk.
Talán valaki arra gondolt, nem a legjobb ötlet egy ilyen döntőt, fesztivált a húsvéti ünnepek utánra időzíteni, de nagyon sok szempontot figyelembe kellett venni, többek között azt is, hogy a Tompa Mihály Országos Verseny döntőjének hosszú éveken keresztül ez volt a megszokott időpontja.
Ebbe csak a világjárvány és a pénzosztók késői döntése szólt bele, néhány évig. Az első probléma szerencsére már elhárult, a másikkal sajnos nem tudunk mit kezdeni, csak bízhatunk abban, hogy a Kisebbségi Kulturális Alap döntőbizottsága elég forrást szavaz majd meg, és nem mínusszal zárjuk ezt a rendezvényt, mert a szolgáltatásokat ki kell fizetni: a szállást, az étkezést, a technikusokat, terembérleteket és sorolhatnám.
Van, ami állandó, van, ami változó, így is megfogalmazhatjuk azt, ahogy összeállt a Tompa Mihály Országos Verseny érsekújvári programja. A húsvéti szünet utáni első tanítási napon a Csemadok székház megtelt gyermekekkel, a helyi diákokat is be akartunk vonni az irodalom ünnepébe, ezért néhány telefonbeszélgetéssel meggyőztük Zsapka Attilát és zenész barátait, hogy állítsanak össze Jókai Mór tiszteletére egy programot.
A komáromi születésű Jókai Mór több szállal kötődik a Felvidékhez, több regényében is megjelennek szülőföldünk ismert városai. Mivel nagy mesemondónk kétszáz évvel ezelőtt született, ezzel a műsorral emlékeztünk rá, ezzel kezdődött szerdán, április 23-án a Tompa Mihály Országos Verseny országos döntője. Ennél a programrésznél, mint műsorvezető voltam jelen, és bemutathattam régiónk legjobb zenészeit: Szűcs Istvánt a Kormoránból, aki egyben zeneszerző is, Sípos Dávidot a legjobb szaxofonos művészünket, Vadkerti Imrét, aki isteni tehetségével elvarázsolja a közönséget, és Zsapka Attilát, aki a verséneklő műfaj meghatározó személyisége.
Szerda délután fogadtuk a verséneklő együtteseket, hogy pontosabb legyek, déltől, hiszen ekkor kezdődtek a színpadi próbák, hogy aztán a lehető legjobb legyen minden a délutáni döntőn.
Ehhez egy érdekes helyszínt kerestünk, meg is találtuk azt a Béke Mozi kávézójában, a cél az volt, hogy a versenyzők is jól érezzék magukat és a közönségnek is minőségi kulturális élményt biztosítsunk.
Amikor a zenészek Stugel Tiborral egyeztették a hangbeállásokat, már látszott rajtuk az izgalom és látszott rajtuk, hogy a zenélést nagyon komolyan gondolják. Négy körül már a zsűri tagjai is jelen voltak, először Tóbisz Tinelli Tamás érkezett meg, majd Göbő Sándor és Madarász András is, megbeszéltük a tudnivalókat, aztán ők maguk között is egyeztettek még.
De térjünk vissza a versenyhez. A verséneklők versenye előtt a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának elnöke Sztruhár Izrael Diána köszöntötte a versenyzőket, majd Mézes Rudolf a Csemadok regionális alelnöke, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke beszédében kiemelte a tehetséggondozás fontosságát, Kodály Zoltánt idézve elmondta: „Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen“.
A verséneklők versenyénél több újdonság is volt, azon kívül, hogy kivittük azt a kultúrházi teremből, a zenekarok produkciói után, míg a következő együttes felállt a színpadra, Ozsvald Damián műsorvezető beszélgetett a csapatok frontembereivel, majd a zsűri értékelt röviden, így megismerhettük a zenekarok megalakulásának történetét és a zeneszerzés folyamatát is.
A cél az volt, hogy a fiatal zenészek ilyen formában is bemutatkozzanak.
A fellépések után a zsűri elvonult értékelni, majd másnap reggel folytatták a közös munkát, ez is jelzi, hogy nagyon nehéz dolguk volt, hiszen mire meghozták döntésüket, nagyjából 5 órát értékelték az elhangzott produkciókat.
Április 24-én vártuk az első és második kategória versenyzőit, a legkisebbek izgultak ugyan, de látszott rajtuk az öröm is, hogy itt lehetnek, hogy megmutathatják milyen tehetségesek. Míg az ő versenyeik zajlottak, a verséneklők szakmai értékelésen vettek részt, ami inkább tanácsadás volt, mint kritika, a zenekarok tagjai viszont ezt jó szívvel köszönték.
A verselők és prózamondók versenye is szakmai kiértékeléssel ért véget, majd az esti gálán mindenki megtudta, milyen sávval, milyen eredménnyel értékelte a zsűri az aznapi előadást.
A zsűri tagjai a háttérben arról beszélgettek, hogy a gyerekek nagyon tehetségesek, adottságaikkal jól bánnak, hogy szívük, lelkük megtelt szeretettel a verseny alatt,
ezt a gondolatot a gálán elmondott beszédemben fel is idéztem, miközben köszönetet mondtam, de erre cikkem végén még egyszer visszatérek.
Csütörtökön a gálán következett az ünnepélyes kiértékelés és díjátadó, ekkor kapták meg a díjakat az első és második kategória vers és próza műfajának versenyzői, valamint a verséneklő együttesek is, a legjobb produkciókat pedig a nagyközönség is meghallgatta. Sztruhár Izrael Diána köszönetet mondott a versenyzőknek és felkészítőknek is, majd a zsűri elnökök átadták a díjakat, az eredményekről már korábban írtunk.
A gálában az aranysávos minősítést elért verséneklő zenekarok léptek színpadra, valamint meghallgatta a közönség az első helyezett versenyzőket.
Ezen a gálán kapott szót Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke is, aki elsősorban a felkészítő pedagógusok szerepét emelte ki.
Pénteken a verseny a harmadik, a negyedik és az ötödik kategória versenyével folytatódott. A megnyitó után, melyen Sztruhár Izrael Diána mindenkinek sok sikert kívánt, a szakmai zsűri meghallgatta az előadásokat, majd hosszas értékelés után döntött és következett a szakmai kiértékelés, amelyről a fiatalok mosolyogva jöttek ki, arról beszélgettek, hogy fantasztikus értékeléseket kaptak, ami azt is jelzi, hogy valóban a legjobb előadók kerültek az országos döntőbe.
Szeretnék a zsűrinek itt is köszönetet mondani, nem egyszerű a feladatuk, hiszen néhány versenyző annyira magával ragadóan adott elő, hogy alig tudtak arra koncentrálni, vét-e valamilyen hibát egy-egy előadó.
A zsűri tagjai (a verséneklők zsűrijét már fentebb ismertettem): Bárdos Ágnes, Csanaky Eleonóra, Holka Gizella, Hostomsky Fanni, H. Nagy Péter, Hrbácsek Magdolna, Matusek Attila, N. Tóth Anikó, Tóth Tibor, Tóth Zsóka, Tóth Zsuzsanna és Várady Kornélia.
Pénteken azoknak tartottunk gálát, akik aznap mérettettek meg, azt színesítettük az érsekújvári Tökmag verséneklő együttes előadásával, akik második helyezést értek el a verséneklők versenyén. A legjobb vers- és prózamondók pénteken is megmutathatták tehetségüket, az első helyezetteket a közönség sok szeretettel és nagy érdeklődéssel hallgatta.
Senki nem távozott a versenyről üres kézzel, minden versenyző kapott egy erre az alkalomra készített bögrét és tollat, a diákok a Jókai év kapcsán könyveket is kaptak.
A pénteki gála végén, mikor Sztruhár Izrael Diána elmondta záróbeszédét, szót kapott még Mézes Rudolf a Csemadok regionális alelnöke, aki meghirdette a következő évad versenyét, amelyet még Érsekújvárott tartanak, hiszen a rimaszombati kultúrház még egy év múlva ilyenkor nem lesz kész.
Cikkem végére hagytam a köszönetet, amelyet a színpadon is kiemeltem. Köszönetet kell mondani támogatóknak és a sok segítőnek, de elsősorban azoknak, akik a vállukon vitték ezt a fesztivál jellegű versenyt. Köszönjük Povinszky Elvirának, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya titkárának, aki annak ellenére, hogy vendégként érkezett Érsekújvárba, szakmai tudását és tapasztalatát bevetve segített, ahol szükség volt rá. Az okleveleket Fekete Gáborral (nógrádi kollégánkkal) közösen készítették el, amivel a helyi szervezőknek megfizethetetlen segítséget nyújtottak.
Köszönet illeti a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának elnökét, Sztruhár Izrael Diánát is, aki nem félt felelősséget vállalni és – ahogy ő maga is megfogalmazta – vett két marék bátorságot és hozzá egy csapatot is. A csapat vezetője Danczi József, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának titkára, aki egyben a Csemadok Érsekújvári Alapszervezetének elnöke is, aki hozta a saját csapatát is, így mindig mindenhol mindenkit tisztaság és rend fogadott. Persze köszönetet kell mondani Ozsvald Damiánnak is, aki műsorvezetőként három napig irányította az eseményeket a színpadról.
Szerdán hajnalban indultam, pénteken késő este értem haza, pedig közel, a nyugati országrészben volt az országos döntő, kellemesen elfáradtam, de fel is töltődtem. Abban bízom, mindenki, aki ott volt, jól érezte magát.
A Tompa Mihály Országos Versenynek, amely mára már fogalommá vált, csak azt kívánom, a két éves kitérő után, 2027-ben újult erővel, megfelelő helyszínen, Rimaszombatban folytatódjon.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma