A nemzeti összetartozás napjára, a trianoni békediktátum 105. évfordulójára, 2025. június 1-jén a vasárnapi szentmise után, megemlékezést tartottak Barton. A szomorú emlékezés a nemzeti imánk, a Magyar himnusz eléneklésével vette kezdetét, majd Bartal Mónika a Pimpimpáré polgári társulás elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt követően Juhász Gyula a párkányi városi múzeum igazgatója tartott történelmi visszatekintést a 105 évvel ezelőtti gyászos eseményről.
“Fáj a földnek és fáj a napnak
s a mindenségnek fáj dalom,
de aki nem volt még magyar,
nem tudja, mi a fájdalom!”
Dsida Jenő soraival, aki Kolozsváron a Hásongárdi temetőben nyugszik, köszöntötte az egybegyűlteket. Majd visszaemlékezett az akkori eseményekre és következményeire:
1920. június 4-én, a Párizs melletti Trianon palotában halálos ítélet született. Egy ezer éves országot, egy nemzetet szántak halálra. Ez az ország a történelmi Magyarország, ez a nemzet a magyar nemzet volt.
Az első világháborút lezáró trianoni békediktátum a 325 411 négyzetkilométer összterületű Magyar Királyság területének 71 százalékát, lakosságának pedig több mint felét elvette. Nehéz volt ezt a 105 évet Trianon árnyékában, megcsonkítva túlélni, határokon innen és túl. Ugye milyen ismerős ma már ez a frázis, „határokon innen és túl” pedig ez is csak Trianon óta került a köztudatba. Dédszüleink annak idején el sem hitték, nem is értették, hogy mi történik velük.
A trianoni trauma óta eltelt évtizedek alatt hatalmas volt a magyarság lemorzsolódása az elszakított területeken, de mindennek ellenére a nemzeti együvé tartozás érzése megmaradt.
A trianoni békeszerződés értelmében mintegy 1 millió 70 ezer magyar anyanyelvű állampolgár került a frissen kikiáltott csehszlovák államhoz, ebből a Szlovákiának nevezett országrészhez 890 ezer. Hát ezért kell emlékezünk Trianonra, ezért van szükség az emlékeztetésre, hogy soha ne feledjük Trianont, melynek következményei a legfájdalmasabban az elszakított területeken érződnek.
-
- Fotó: Bréda Tivadar
-
- Fotó: Bréda Tivadar
-
- Fotó: Bréda Tivadar
A XX. század olyan nehéz leckét adott a magyarság számára, ami sok más nemzetet lesöpört volna a történelem színpadáról. Olyan helyzet elé állította a magyarságot, ami addig elképzelhetetlen volt: az államhatárok átszabdalták a nemzet határait. Csak azt felejtették el az önjelölt hóhérok, hogy egy ezer éves nemzetet nem lehet csak úgy a történelem süllyesztőjébe taszítani.
Ennek fényében ma is érvényes Szabó Dezső gondolata, vagyis hogy Minden magyar felelős minden magyarért!
Ezekkel a sorokkal zárta a szónok, majd Wass Albert: A Bujdosó imája c. versével búcsúzott a jelenlévőktől.
Mivel a településen iskola már nem működik, így Trencsik Katalin pedagógusnak köszönhetően a helyi diákok rövid kultúrműsorral tették színesebbé az emlékezést. A gyászos megemlékezés gyertyagyújtással és koszorúzással, valamint Szarka Tamás, Összetartozás című dalának eléneklésével ért véget.
Bréda Tivadar/Felvidék.ma
