A napra pontosan száz esztendeje született Tony Curtist a legtöbb olvasónak nem kell bemutatni, hiszen a magyar származású színész olyan nagysikerű és máig kultikus filmekben és televíziós sorozatokban játszott, mint a Van, aki forrón szereti vagy a Minden lében két kanál, mely alkotások nem csupán a tengerentúlon, hanem Magyarországon és Kárpát-medence-szerte is óriási népszerűségnek örvendtek. A televíziók a mai napig sugározzák ezeket a remekműveket, és a filmsztár többi nagysikerű alkotását is.
A színészlegenda Schwartz Bernát néven született 1925. június 3-án New Yorkban, pontosabban Bronxban. A szabóként tevékenykedő édesapja, Schwartz Emanuel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, Mátészalkáról származott, míg édesanyja Klein Ilona a mai Kelet-Szlovákia területén fekvő Nagymihály városában (későbbi elmondása szerint Losoncon) látta meg a napvilágot.
A szülők, akik mindketten zsidó származásúak voltak, az I. világháborút követő zűrzavarban vándoroltak ki az Egyesült Államokba, s nagyon sokáig nem is tanultak meg angolul, az otthoni környezetben pedig kizárólag magyar nyelven kommunikáltak.
A színész erről egy 1994-ben megjelent önéletrajzában így számolt be:
„Első szavaimat magyarul ejtettem ki. Angol vagy jiddis szót alig hallottam otthon; csak magyarul beszéltünk. Hat-hét éves koromig, amikor beírattak az elemibe, azt sem tudtam, hogy Amerikában vagyok. Úgy képzeltem, Mátészalka itt van valahol a környéken, abban pedig egészen biztos voltam, hogy az utca vége már Budapest. Szüleim számára a nyelvi korlátok jelentették a legnagyobb nehézséget.”
A serdülő Bernát fiatalemberként már jó fizikummal rendelkezett, ezért tizennyolc évesen, 1943-ban úgy döntött, hogy bevonul a haditengerészethez. A II. világháború után pedig színészként próbált szerencsét Kaliforniában. Az Universal Stúdió azonnal felfigyelt a tehetségére, így a sármos ifjoncot rögtön szerződtették. Ekkor, színészi karrierje kezdetén vette fel az Anthony, majd később Tony Curtis művésznevet.
Az 1950-es évek közepére már a legígéretesebb filmsztárok között emlegették őt. Pályafutását főképp olyan kosztümös filmekben kezdte, mint az 1951-ben bemutatott A tolvaj hercege, vagy az egy évvel később mozikba került Ali Baba fia. A nagy áttörést az 1956-os Trapéz című film jelentette, amelyben Burt Lancaster és Gina Lollobrigida voltak a partnerei, a mozgóképben pedig egy fiatal cirkuszi artistát alakított.
Mivel mindaddig leginkább a férfias külsejére figyelt fel a közönség, a szakmai megbecsülést az 1958-ban bemutatott A megbilincseltek című film hozta el számára, mely alkotásban az egyik első színesbőrű filmsztárral, a nemrégiben elhunyt Sydney Poitier-vel alakítottak egy szökött fegyencpárost.
Játékukért mindkettőjüket Oscar-díjra jelölték. Egy évvel később, a minden idők legjobb vígjátékának is megválasztott Van, aki forrón szereti című mozgóképben alakította az egyik bohém szaxonos főszereplőt, hölgypartnere pedig a kor legnagyobb szexszimbóluma, Marilyn Monroe volt.
Tony Curtis karrierje végéig hírhedt „nőcsábászként” volt ismert. A hollywoodi sajtó sokszor volt hangos a magán- és nőügyeitől, hiszen szinte minden évtizedben új feleséggel volt látható az újságok és a pletykalapok címoldalán. A magyar származású színész összesen hatszor nősült, és ugyanennyi gyermeket nemzett.
Először 1951-ben házasodott össze Janet Leigh színésznővel, akinek leghíresebb alakítása Alfred Hitchcock 1960-ban bemutatott Psycho című filmjében volt (ő volt a mára már legendássá vált zuhanyzós jelenet áldozata). E házasságából született leánya, Jamie Lee Curtis is, aki szintén a filmiparban tevékenykedik, és napjainkban is aktív és elismert színésznőként tartják őt számon. A színészt az utolsó feleségétől, Jill Vandenberg-től több mint negyvenévnyi korkülönbség választotta el.
Tony Curtis később a nagyszerű humora miatt főképp komikus szerepekben tűnt fel, de többször bebizonyította, hogy a komolyabb hangvételű mozgóképekben is megállja a helyét. Mások mellett Stanley Kubrick Spartacus című filmjében egy rabszolgát alakított, de az 1968-ban bemutatott A bostoni fojtogatóban már sorozatgyilkosként tűnt fel. A televíziózás fénykorában pedig Roger Moore oldalán játszott a már említett Minden lében két kanál című brit sorozatban.
Magyar származására a színész mindig is büszke volt, s élete folyamán többször is Magyarországra látogatott.
Először 1985-ben járt az országban, s akkor édesapja szülővárosába, Mátészalkára is ellátogatott. Később egy alapítványt is létrehozott a Dohány utcai zsinagóga felújításának támogatására, majd Mátészalkán is támogatta a helyi zsinagóga restaurálását.
A színész az önéletrajzi könyvében így számolt be arról, hogy milyen sokat jelentett számára a magyar nyelv:
„Még mindig jól beszélek magyarul, és ha ilyen helyzetbe kerülök, azt veszem észre, hogy más ember lesz belőlem. Máshogy gondolkodom. Megváltozik a valóságérzékem; az az érzés, hogy ki vagyok, más sebességbe kapcsol. Előfordul, hogy az ember bizonytalannak érzi magát valamely nyelven, de ha átvált egy másikra, máris nem annyira sebezhető. (…) Ez a nyelv rendkívül gazdag kifejezőeszköz.”
„Félálomban olykor ma is hallom a lágyan duruzsoló szavakat, ahogy a szüleim és az apám barátai beszélgetnek körülöttem. (…) A magyar nyelvnek különösen dallamos hangzása van. Néha mintha hipnotizálna. Ezért szeretek ma is magyarul beszélni. Akárhol járok a világban, ha jelen van egy magyar, az mindig odajön és bemutatkozik. A minap egy vendéglőben a szomszéd asztalnál magyarok ültek, és teljesen úgy beszéltek, ahogy annak idején a szüleim. Szóba elegyedtünk, és az egész olyan volt, mintha a múlt egy apró szelete elevenedett volna meg” – írta az első önéletrajzi könyvében.
A könyv megírásakor a színész hatvankilenc esztendős volt, a szülei már évtizedekkel ezelőtt elhunytak, a környezetében senki nem beszélt magyarul, kizárólag angolul, ám ő ekkor, idősebb korában sem felejtette el az anyanyelvét.
Az Oscar-jelölt művész a filmezést később festészetre cserélte, és saját kezűleg készített alkotásai napjainkban is híres galériákban láthatók. A színész 2010. szeptember 29-én, nyolcvanöt éves korában hunyt el a nevadai otthonában. Koporsójába többek között egy utazótáska is helyet kapott, amelybe édesapja szabószerszámai mellett egy Dohány utcai zsinagógából származó emléktárgy is bekerült.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma