A hagyományos júliusi kassai Barangolások ez alkalommal a Máthé-villához vezettek. Ebben a családi házban lakott Máthé János akadémiai szobrászművész 1983-tól 2012-ben bekövetkezett haláláig. A villát Michal Baník tervezte (1974-75), aki több alkotásánál társa volt. 1975-83 között épült meg, ezután költöztek az Erzsébetvárosból ide.
Ma a villa Nemzeti Kulturális Műemlék (2019), mert a Bauhaus stílusában épült. Az özvegy 2022-ben azt nagylelkűen a városnak adományozta, ahol múzeum nyílt. Ebből az alkalomból barangoltunk Máthééknál.
A villában 400 szobor és 2950 rajz található, több mint 1500 kötet, elsősorban művészeti, művészettörténeti szakirodalom több nyelven, természetesen magyarul is.
Hosszú évek után újra itt jártam, de a művész már nem fogadhatott. Akkor csendben bevezetett a műterembe. Nem magyarázott semmit. Úgy gondolta, művei helyette mesélnek nekem.
A Máthé-villa (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Máthé János apja és nagyapja bányász volt. Édesapja Dernőn, Gömörben született. Nagyapja Amerikába ment szerencsét próbálni, de ott eltűnt. A család sohasem tudta meg, mi történt vele. Apja az olasz fronton esett hadifogságba. Mocsarakat csapolt le, maláriát kapott. Emiatt hazatérése után már bányában nem dolgozhatott.
Csehszlovákia megalakulása után Kassára jött. MUDr. Jozef Uram (1885-1944), kórházigazgató parádéskocsisa lett, majd a kórbonctanon alkalmazták. Mislai Ilonával 1921-ben házasodott össze, aki sohasem tanult meg szlovákul. Négy gyermekük született. János 1922. június 14-én. A kórház szolgálati lakásában laktak.
A nappali (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Jánost apja magával vitte a boncterembe, ahol az emberi test anatómiájával ismerkedett és sokat rajzolt.
1939-43 között a premontrei gimnázium diákja lett. Tehetségét Nádaskay József (1898-1965) a gimnázium tanára fedezte fel, aki tehetséges diákjaira odafigyelt, magával vitte őket kiállításokra, eligazította őket az egyes modern stílusirányzatokban. Ekkor ismerkedett meg Löffler Bélával (1906-1990).
A műterem (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Majd jött a kéthónapos kiképzés és a front. Tüzéralakulatnál szolgált, egy lovasfogathoz osztották be. Mellette lőtték le osztálytársát, személyazonossági igazolványát magával vitte, hogy családjának átadhassa. Ő is súlyosan megsebesült. Puskatussal verték szét a fejét. Társa menekítette ki. Szaladt vele száz métereket, ahogy csak bírt. Győrben lábadozott. A háború végén katonaszökevény lett. Pöckingben esett amerikai hadifogságba. Ezek az élmények egy életre pacifistává tették.
A háború után felutazott Prágába, hogy felvételizzen a Képzőművészeti Akadémiára. Azonban lekésett a felvételiről. A portás megszánta a fiút, aki egy egyszerű öltönyben jött, amit az anyja varrt katonai egyenruhából. Szerzett neki agyagot és egy modellt. Jani két napig dolgozott rajta.
A Kohász és Comenius (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A portás el volt ragadtatva. Telefonált, mire egy úriember jelent meg, megnézte az eredményt, és azt mondta: „Téged felveszlek.” Otakar Španiel (1881-1955) professzor volt, aki élt a jogával, hogy felvegyen egy diákot soron kívül. Szinte az ő története ismétlődött meg. Ő is lekésett a felvételiről, mégis lehetőséget kapott és a húsz felvételiző közül egyetlenként jutott be.
Tanára nagylelkűségét módjában állt viszonozni. 1948 után meggátolta, hogy Španielt eltávolítsák az egyetemről. Diáksztrájkot szervezett. Közben bekapcsolódott a Rodina (Család) nevű keresztény apostolátusba, melynek Josef Zvěřina (1913-1990) teológus, művészettörténész, filozófus, egyetemi tanár és r.-kat. pap volt a vezéregyénisége. Amikor 1965-ben a börtönből kiengedték, meglátogatta.
A szobrok megnyúlnak, majd körré, teremtő erővé terebélyesednek (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Prágai évei alatt a Szent Egyed-templomba járt és elolvasta Gilbert K. Chesterton: Ortodoxia c. szellemes művét. (Ezt mindenkinek ajánlom olvasásra!) Barátságot kötött Honty Tibor (1907-1968) fényképésszel, aki életének java részét Prágában élte le. Ő is egy feledett tehetségünk. Honty szobrok fényképezésével foglalkozott.
Tanulmányai végeztével hazajött Kassára és megismerkedet Eva Psotková frissen diplomázott orvossal. A lányt nyilvánosan „magyar kseftesnek” bélyegezték. Akkoriban mindenki vitt (csempészett) valamilyen árut Magyarországra, azt ott eladta és abból vásárolt. Büntetésből Rozsnyóra nevezték ki, de mivel Máthé randevúzni akart vele, elintézte, hogy ne helyezzék át. A lány vasutas apjának nem tetszett a szobrász, ám végül beleegyezett a házasságba. 1959. augusztus 15-én a Béke Királynője-templomban tartották esküvőjüket.
Szobrok a kertben (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Az asszony testvére Pszotka József (1934-1984) hegymászó volt, aki a Csomolungma megmászása után zuhant le. Oxigénpalack nélkül, ötven évesen jutott fel Demján Zoltánnal (1955-), aki ma Pozsonyban élve, természetfotózással foglalkozik. Amikor lezuhant, az asszony javasolta, hogy a Szpartakiád utcát – ahol a villa áll – nevezzék át Hegymászó utcának, amire 1990-ben sor kerül. Erre hívja fel a figyelmet a bejáratnál lévő törpefenyő is.
Máthé magával hozta Prágából erős hitét és a szellemi szabadságot. Ezekhez egy életen át ragaszkodott és elutasította, hogy alárendelje magát a kommunista rendszer doktrínájának. Ebben segítette, hogy absztrakt szobrokat alkotott, ami így bizonyos fokú szabadságot biztosított számára.
1950-58 között a Rotundában – az egykori szárazmalomban – kapott műtermet, mely vitafórum otthona lett.
Dinamikus görbe I, 1974 (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Színházi szakemberek, színészek, balett-táncosok, az opera alkalmazottai találkoztak, vitatkoztak és zenét hallgattak nála. Közben sokukat mintázta. Képzőművészek sora: Jakoby Gyula, Feld Lajos, Jasszus Antal, Bukovinszky Gyula, Collinasy György és Löffler Béla látogatta. A rendőrség számára követhetetlenné váltak ezek az összejövetelek. Racskó Árpádot ő készítette föl a prágai felvételire.
Amikor Kassára visszatért, egyedüli akadémiai szobrászművészként sok feladattal bízták meg. Kiállított és utazott. A Pedagógiai Intézet tanára lett.
Magzat IV, 91 (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Majd a Pasteur utcában kapott egyszobás műteremlakást. Addig, míg a házuk meg nem épült, ott laktak. Itt született a Fésülködő Nő (1965) c. szobra, mert felesége lavórban mosta a haját, mivel nem volt fürdőszobájuk. Az Észak Rendelőintézet előtt állt ez az alkotás. Egyszer a csavarjait meglazították. Kladek Gábor (1941-2023) művészettörténész-restaurátor vette észre, hogy lopás készül. Így a szobrot elszállítatta. Máthé csak annyit mondott erre: „Nem csak ők a felelősek azért, hogy így kell élniük.”
A műterem csöndjében alakította ki új stílusát. Szobrai 1955 után „megmozdultak”. Asszimetria lépett fel, dinamikus kontrasztok jelentkeztek.
Ekkor Henri Matisse (1869-1954) portréi gyakoroltak rá komoly hatást. Egy sor mellszobor készült ekkor. Majd monumentálisabb megbízásokat kapott (a Műveszetek Háza szobrai, 1962).
Az élet bölcsője, 2009 (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
1967-ben Romániába igyekezett, hogy Constantin Brâncuși (1876-1957) szobrait tanulmányozza. De Miskolcnál komoly baleset érte. Koponyatörést szenvedett. Újra kellett tanulnia beszélni, elfelejtette, hogy szobrász. Felesége 9 hónap fizetés nélküli szabadságot vett ki, hogy ápolhassa. Ekkor már szinte senki nem látogatta. De barátai segítették: Bartusz György (1933-), Jakoby Gyula (1903-1985), Spoločnik Mária (1926-2021) művészettörténész-resturátor és Eckerdt Sándor (1932-1992). Felgyógyult. Az utóbbi temetésén elsírta magát, mondva: „Nekem kellene ott feküdnöm nem neki.“ Hiszen tíz évvel volt nála fiatalabb.
Későbbi alkotásai rokon vonásokat mutatnak Henry Moore (1898-1986) szobrászatával.
Érdekes egybeesés, hogy ő is bányászcsaládból származott. A kritika Moore munkáit az elején „a csúfság kultusza”-ként könyvelte el. A forma geometriai megfogalmazására törekedett ő is. Moore-t 1968 szeptemberében látogathatta meg otthonában.
Fésülködő nő, 1965 (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Máthé figurái megnyúltak (Ketten, Hegedűs), majd alkalmazta a kört is (Madár VIII /1970/). A kör Nap-szimbólum. Ez teremtő erő, hiszen nélküle nem lenne élet a földön. Ezután alkotta meg a Magzatot. Ez egy rejtett Szűz Mária szimbólum: ígéret és remény. Ehhez a témához többször visszatért. Néhány szobra ezek közül a tau betűre hasonlít (Dinamikus görbe I /1974/, Magzat VI. /1991/), mely az életet, megváltást és utat jelképezi összekapcsolva. De ezt az üzenetet az elvtársak nem vették észre.
Első önálló kiállítására aránylag későn került sor Pozsonyban (1964) – felesége ösztönzésére -, majd két évre rá szülővárosában is bemutatkozott.
Ötven évesen Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült. Kassán az idők folyamán 21 alkotása került a közterekre.
Madár VIII., 1970 (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Máté László így búcsúzott tőle „Hónapokkal ezelőtt feleségével, Éva asszonnyal megbeszéltem, hogy János bácsi kilencvenedik születésnapja előtt pár héttel… felkeresem, hogy még elbeszélgessek vele, illetve egy aktuális fényképet készítsek róla. Napokkal ezelőtt telefonon jeleztem érkezésem, de Éva asszony azzal fogadott, hogy férje állapota válságosra fordult, kórházban volt, de onnan hazahozta, hogy otthon érje meg élete beteljesedését. Két nappal ezelőtti aggódó hívásomra az volt a válasz, hogy már valamiféle más dimenzióban jár, agonizál, s kedden, a korareggeli órákban – tíz nappal kilencvenedik születésnapja előtt – visszaadta lelkét Teremtőjének.“
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
