A nyugati szerzetesség atyjára, kontinensünk nagy patrónusára emlékezik a katolikus egyház július 11-én. „Imádkozzál és dolgozzál” – Szent Benedek jelmondata ma is aktuális.
„Nursiai Szent Benedek mélységes emberi érzékenységgel volt megáldva. Társadalmi reformtervében az emberre mindenekelőtt három vezérfonalat figyelembe véve tekintett: az egyes ember, mint személy értéke; a munka méltósága, melyet úgy kell értelmezni, mint Isten és a testvérek szolgálatát; az elmélkedés szükségessége, vagyis az imádság” – mondta róla Szent II. János Pál pápa.
A bencés rend alapítójának életéről keveset tudunk. Tanúk elbeszélése nyomán Nagy Szent Gergely pápa Dialógusok című művének második részében megírta Benedek életét, kiemelve, hogy Benedek – „neve kegyelem szerint áldott” – a Szentlélek mindenféle adományát megkapta.
Szent Benedek, freskó (Fotó: Magyar Kurír)
Szent Benedek 480 táján született a középitáliai, umbriai Nursziában (ma Norcia). Előkelő család gyermekeként Rómában elsőrendű nevelésben részesült.
A gót megszállás alatt nyögő Rómában tanult, keresztény lelke nem tudott megbékélni a világ kisértéseivel.
Már tizennégy évesen elhatározta, hogy elhagyja a világot, ezt azonban csak dajkájával közölte. Előbb egy falusi plébánián Enfidében (ma Affile) élt, de innen is tovább menekült a világ elől. A szabin hegyek közt, Subiaco vidékén, az Anio folyó völgyében vette fel a remeteöltönyt, itt telepedett meg egy barlangban. Három évi magány után pásztorok találtak rá, és vitték hírét az emberek közé. Ezután már sokan zarándokoltak hozzá. Ez a hírnév a világ kisértését is jelentette számára. A vicovarói szerzetesek elöljárójukká választották, de nem akarták őszintén megnehezíteni életüket, sőt még a megmérgezésére is kísérletet tettek, emiatt visszatért barlangjába, Subiacoba.
Egyre több remete vette körül, akiknek egymás után épített kolostort. Ezekben igazi szerzetes családi élet folyt, ő legszívesebben a kezdők nevelésével foglalkozott. 35 éves remeteségét egy féltékeny pap áskálódása miatt szakította meg, elvándorolt délre, és a Monte Cassino hegyen 529-ben megalapította a bencés rend anyaházát.
Templomot és kolostort épített, sok szegényt támogatott, sokakat megtérített, megírta Reguláját, mely ma is a nyugati szerzetesség alapszabálya.
Emiatt a nyugati szerzetesség atyjának is szokták nevezni. 547. március 21-én tért meg a Teremtőhöz (más forrás szerint 543-ban).
Pannonhalmi Bencés Főapátság (Fotó: Wikipédia)
Az évszázadok alatt követői, a bencések, megtérítették Európát, műveltségre tanították, ma is a társadalom legkiválóbb tagjait nevelik. A 8. századtól július 11-én emlékeznek meg róla.
III. Honorius pápa avatta szentté 1220-ban. Mérgezések, tűzvész, varázslás, láz, vese-, fog- és epebetegségek ellen kérték a közbenjárását, emellett a haldoklók, az iskolás gyermekek, bányászok, barlangkutatók, rézmetszők patrónusaként is ismert. Szent VI. Pál pápa 1964. október 24-én Európa fővédőszentjévé nyilvánította. Ünnepét a nagyböjtből kiemelve július 11-re tették át.
„Ora et labora – Imádkozzál és dolgozzál” – hagyta közösségére Szent Benedek. A munka és az imádság összefügg, és egymást erősíti.
Istentől kapjuk az erőt, hogy megtaláljuk és elvégezzük azt a munkát, amelyet az Ő akaratából kapunk. Így, minden munkavégzés és alkotás hálára indít Isten felé.
A bencés rend Európa kultúrájának mozgatója volt évszázadokon keresztül. Benedek hatása máig ható. Éppen ezért bízzuk pártfogására a mai Európát is, ahol megkérdőjeleződtek az évezredes értékek, de látjuk, hogy ma is csak ezeknek az értékeknek alapján lehet igaz és méltóságteljes emberi életet élni.
Szent Benedek-medál (Fotó: Magyar Kurír)
Sokan viselik a Szent Benedek-érmet, különösképp a gyógyulást és megkötözöttségekből való szabadulást keresők folyamodnak Istenhez, Szent Benedek közbenjárását kérve.
Magának a medálnak nincs csodatévő ereje, hanem látható jele a hívő ember Krisztusban való hitének és Szent Benedek iránti tiszteletének. Mivel a rajta olvasható szöveg egy, a Sátánt elűző imádság, alkalmas arra, hogy általa Isten áldását és védelmét kérjük a nagy szent közbenjárása révén, emellett pedig emlékeztet minket arra is, hogy keresztségünk által ellene mondtunk minden gonosznak.
Forrás: Magyar Kurír, Magyar Katolikus Rádió
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
