A munkáltatónak kötelessége másik munkakörbe áthelyezni a várandós munkavállalót, ha az eredeti pozíciójában olyan feladatokat lát el, amelyeket terhes nők nem végezhetnek. Ugyanez a kötelezettség fennáll abban az esetben is, ha a munka az orvosi vélemény szerint veszélyezteti a terhességét. A várandós nőkre különösen veszélyesek azok a munkák, amelyek káros fizikai, biológiai vagy kémiai tényezőkkel és hatásokkal járnak, s amelyek károsíthatják a magzatot. Erre hívta fel a figyelmet Pavol Daubner, a Vojčík & Partners ügyvédi iroda partnere.
„Amennyiben a cégnél nem található megfelelő munka egy várandós nő számára, a munkavállalót megilleti a munkaidő alatti távollét bérkompenzációval a terhesség időtartama alatt, mivel ebben az esetben a munkáltatónál merül fel a munkavégzést akadályozó ok” — magyarázta Daubner.
Hozzátette: ha a munkáltató megfelelő munkát kínál, de a munkavállaló azt alapos indok nélkül elutasítja, akkor az akadályoztatás már a munkavállaló oldalán áll fenn. Ugyanakkor a munkáltató a várandósság ideje alatt nem bocsáthatja el az alkalmazottat.
A munkajog alapján a várandós nőket védi a törvény az olyan felmondásokkal szemben, amelyek indoka a munkafeladatok nem kielégítő teljesítése, vagy a munkafegyelem ismételt, kisebb súlyú megsértése.
A szakértő szerint a felmondási tilalom nem vonatkozik arra az esetre, ha a munkáltató olyan okból kíván felmondani, amely alapján azonnali hatállyal megszüntethető a munkaviszony. Emellett a várandós munkavállaló köteles írásban tájékoztatni munkáltatóját állapotáról, és orvosi igazolással alátámasztani azt. Ha ezt elmulasztja, a munkáltató szemszögéből nem tekinthető terhesnek.
Különleges esetet jelent a megváltozott munkaképességű munkavállalók elbocsátása is: őket a munkáltató csak a munkaügyi hivatal előzetes hozzájárulásával bocsáthatja el, ellenkező esetben a felmondás érvénytelen.
„Ilyenkor a munkáltatónak haladéktalanul tájékoztatnia kell az érintett munkavállalót arról, hogy kérelmet nyújtott be a hivatalhoz”
— pontosított Daubner.
A hivatal előzetes hozzájárulására nincs szükség abban az esetben, ha az érintett munkavállaló elérte a nyugdíjkorhatárt, és jogosult öregségi nyugdíjra, illetve akkor sem, ha a cég megszűnése vagy áthelyezése miatt történik a felmondás. Ugyanez érvényes, ha a felmondás oka a munkafegyelem ismételt, kisebb súlyú megsértése, vagy olyan körülmény, amely alapján a munkáltató azonnali hatállyal megszüntetheti a munkaviszonyt.
BN/Felvidék.ma/TASR
