Gyászol a nagykaposi magyar közösség, mert elveszítette a közösségért dolgozó szeretett tagját. Szeptember 16-án vettünk végsőt búcsút Demjénné Kovács Ernától, Nagykapos díszpolgárától, aki egész életét a magyar oktatásnak, irodalomnak és helytörténetnek szentelte. Élete során számos tanulmányban és könyvben dolgozta fel az Ung-vidék és Nagykapos történelmének egy-egy szeletét – írásaiban foglalkozott Erdélyi Jánossal, a helyi Csemadok történetével, a nagykaposi kitelepített családokkal és a helyi zsidóssággal is. Nemcsak szerzőként volt jelen a közéletben, de szervezőként és előadóként is tevékenyen bekapcsolódott a helyi magyar közösség rendezvényeibe.
Demjénné Kovács Erna pedagógus, író és helytörténész 1951. május 16-án született. Gyermekkorát Vajkócon, Nagyszelmencen és Dobóruszkán töltötte. Igazgató-tanító édesapja példája nyomán a pedagógusi hivatást választotta. Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző főiskola magyar–orosz szakán végzett, majd a Moszkvai Puskin Egyetemen folytatta posztgraduális tanulmányait.
1971 és 1997 között az Erdélyi János Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusa volt. Diákjai sikeresen szerepeltek a magyar nyelvű vers- és prózamondó versenyeken. Tanítói pályafutását megromlott egészségi állapotára való tekintettel sajnos fel kellett adnia.
Ettől az időtől kezdve helytörténeti és irodalmi kutatásokat végzett, melyek eredményeképpen sorra jelentek meg publikációi.
Férjével, Demjén Béla pedagógussal közösen aktívan részt vettek az Ung-vidék kulturális és közéletében, könyvek és közösségek létrehozásában, a vidék múltjának feltárásában és megismertetésében.
Rendszeresen jelentek meg tanulmányai és írásai a lapokban – a helyi Copusban, a Kassai Figyelőben, a Kazinczy Társaság Hírlevelében és a Kárpátaljai Hírmondóban. Kapcsolatot ápolt a városból elszármazott vagy a történelem vihara folytán nem önszántából elköltözött egykori kaposiakkal és Erdélyi János unokáival.
Tagja volt a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Társaságnak és a nagykaposi Apáti Polgári Klubnak. Az Apáti Polgári Klub fő célkitűzései között ismeretterjesztés, könyvbemutatók szervezése, publikációs tevékenység és a helyi kulturális örökség ápolása szerepelt.
Bekapcsolódott a nagykaposi Magyar Közösségi Ház munkájába.
Előadásaival és szervezőként végzett munkájával hozzájárult a kulturális rendezvények és konferenciák kiemelkedő színvonalához.
Írói tevékenységéért, valamint a városnak nyújtott jelentős segítségéért a város történetének felkutatása és bemutatása során 2012-ben a Városért Díjjal jutalmazták, majd 2023-ban Nagykapos Város Díszpolgára lett.
Megjelent könyvei: Nagykaposi Erdélyi János Alapiskola emlékkönyve – Megjelent a (cseh)szlovákiai magyar tannyelvű oktatás újraindulásának 50. évfordulója alkalmából, 2000; Jeles Nagykaposiak – Tanulmányok és életrajzi beszélgetések, Csemadok Nagykaposi Alapszervezete, 2007; A nagykaposi magyarság szolgálatában – 60 éves a Csemadok, Csemadok Nagykaposi Alapszervezete, 2009; Erdélyi János válogatott írásai, Apáti Polgári Klub, Nagykapos, 2009; „…a népek ajkiról eltanulva…” –Válogatás Erdélyi János népköltési gyűjteményéből, Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a Nagykapos és Vidéke Társulás, 2017; Két évszázad együtt – A nagykaposi zsidóság története, Vaško Michal könyvkiadó és az Apáti Polgári Klub, 2018, mely szlovák és angol nyelven is megjelent.
Saját szavaival veszünk tőle búcsút: „Ahogy az emberek meghalnak, a tetteik emléke feledésbe merül, ezért szükséges, hogy ami kitörlődik az utókor emlékezetéből, írás útján újra életre keljen.”
Emlékezetünkben őrizzük alázatos, kedves tenni akarását a magyar közösségért!
Búcsúzik tőle a nagykaposi Magyar Közösségi Ház közössége!
VE/GK/Felvidék.ma
