Nincs ideális életkor arra, mikor kezdjünk el a gyermekekkel a halálról beszélgetni. A legfontosabb, hogy közvetlenül és felesleges finomítások nélkül kommunikáljunk. Fontos az is, hogy nyitottak és fogékonyak legyünk a gyermek kérdéseire, nyilatkozta a TASR hírügynökségnek a Mentális Egészségügyi Liga (LDZ) képviselője.
„A gyerekek már kicsi koruktól találkozhatnak a halállal, például háziállatuk elvesztése vagy a természeti ciklusok révén, amelyeket észrevehetnek (pl. a lehulló levelek ősszel). Ezért ajánlott az életkoruknak és értelmi szintjüknek megfelelően beszélni a halál témájáról, hogy segítsünk nekik egészséges hozzáállást kialakítani az élet ezen részéhez” – állítják a szakértők.
Általánosságban elmondható, hogy három-négyéves korban a gyerekek kezdik megérteni az élet és a halál alapvető fogalmait, bár még nem feltétlenül értik azok elkerülhetetlenségét. Ebben a korban célszerű egyszerű magyarázatokkal kezdeni, felesleges részletezés nélkül. Az életkor előrehaladtával, különösen hat-nyolcéves kor körül, a gyerekek képesek megérteni a mulandóság fogalmát, így kérdéseikre nyíltabban, de érzékenyen lehet válaszolni.
A szakértő megjegyezte, hogy a közeli családtag halála nagyon nehéz és érzékeny téma a gyerekek számára. A szülők a legjobban úgy segíthetnek gyermekeiknek, ha őszinték és türelmesek, és magyarázataikat a gyermek életkorához és érzelmi fejlettségéhez igazítják. „A gyerekek gyakran többet értenek, mint a felnőttek gondolnák, ezért lehetőséget kell adni nekik, hogy kifejezhessék érzéseiket, megfogalmazhassák kérdéseiket és aggodalmaikat. A legfontosabb, hogy közvetlenül és felesleges finomítások nélkül kommunikáljunk.
A világos, közvetlen kifejezések használata, például „nagyapa meghalt” ahelyett, hogy „elment” vagy „elaludt”, segít elkerülni a zavart.
A gyerekek ugyanis a metaforákat szó szerint értik, ami félelemhez vagy félreértéshez vezethet, hogy miért nem jön vissza az elhunyt. Ugyanakkor fontos elmagyarázni nekik, hogy a halál nem a gyermek vagy bárki más hibája, hanem az élet természetes velejárója” – magyarázták.
Szerintük az is helyénvaló, hogy megnyugtassuk a gyermeket, hogy bármilyen érzése – szomorúság, harag vagy félelem – teljesen helyénvaló. Támogathatjuk azzal is, hogy megosztjuk vele a saját érzéseinket, és beismerjük, hogy nekünk is nehéz a gyász fájdalmának viselése, de ez csak átmeneti állapot. „Ha a gyermek érdeklődik, ösztönözhetjük kreatív módszerekre, hogy elbúcsúzzon az elhunyttól, például rajzolással, búcsúlevél írásával vagy akár a gyászszertartáson való részvétellel” – tették hozzá a szakértők.
Ugyanilyen fontos, hogy a szülők érzelmileg elérhetőek maradjanak a gyermek számára, és figyeljék, hogy nem mutatja-e tartós szomorúság jeleit. Ha ez történik, hasznos lehet szakember segítségét kérni.
SZE/Felvidék.ma/Teraz.sk


