„Legyen béke a szívünkben, s akkor béke lesz családunkban és a világban”

Az advent nem csupán az ünnepi készülődés ideje, hanem a belső elcsendesedés, a hitbeli megújulás és az istenkeresés különleges időszaka is. Mons. Zsidó János nyékvárkonyi esperesplébános atyával beszélgettünk mások mellett arról, miként őrizhető meg a lelki egyensúly és az elmélyülés a szolgálat sűrűjében, mit üzen az advent és a karácsony, Jézus Krisztus születésének ünnepe a XXI. század emberének, valamint arról, hogyan irányítható vissza a figyelem az ünnep valódi lényegére egy anyagias szemléletű világban.

Egy lelkipásztor számára az advent és a karácsony különösen intenzív időszak. Ön miképpen találja meg a belső csöndet és az elmélyülés lehetőségét a szolgálat közepette?

Ahhoz, hogy egy lelkipásztor adni tudjon, szüksége van állandó kapcsolatra az Istennel. Akinek szíve, lelke üres, az nem tud igazán szolgálni.  Minden nap töltekezni kell az imával, az Isten igéjével, lelki és teológiai irodalommal. Advent folyamán ez még fontosabb, hiszen fel kell készíteni az embereket Jézus születésének ünnepére.

Karácsony a legkedvesebb egyházi ünnep, tehát még jobban kell készülni rá. Minden napot imádsággal kezdem. Elimádkozom a papi zsolozsmát, átelmélkedem a napi szentírási üzenetet. Elgondolkodom azon, hogy mit üzen nekem az Isten, mit tudok ebből megélni és mit tudok ebből továbbadni a híveimnek.

Este, mikor nyugalom van, folytatom az imádkozást és végig gondolom, hogy miképpen teljesítettem a nap folyamán Isten akaratát. Napközben pedig szeretettel és örömmel szolgálom híveimet.

Fotó: Zsidó János atya archívumából

Hogyan foglalná össze az advent lényegét napjaink emberének? Mit jelent ez a csend a várakozás és az elmélyülés időszaka az egyház tanítása szerint?

Advent az örömteli várakozás ideje. Készülünk a nagy vendég fogadására. Bűnbánatot tartunk, többet imádkozunk, olvassuk a szentírást, gyűjtjük a jócselekedeteket. A csend nagyon fontos egy hívő ember életében. Illés próféta történetében ismerjük azt a jelenetet, amikor barlangjában Istenre várakozott. Előbb nagy szélvész támadt, de Illés tudta, hogy a szélvészben nincs jelen az Úr. Majd földrengés támadt és tűz közeledett, de Illés tudta, hogy ezekben sincs jelen az Úr. Majd minden elcsendesedett, enyhe szellő suttogása hallatszott és Illés tudta, hogy most közeleg az Úr.

A mai ember zajban él, pedig csak a csendben halljuk meg Isten szavát. Lelkünk csendjében, templomunk csendjében, házunk csendjében, a természet csendjében. Fontos, hogy minden nap találjunk időt a csendre és az Istennel való találkozásra. Az Úr szól, csak oda kell figyelni. Ez minden nap fontos, de advent folyamán még inkább. Akinek volt adventje, annak lesz boldog karácsonya is.

Fotó: A Nyékvárkonyi Egyházközösség Facebook-oldala

Térjünk rá Jézus Krisztus születésének ünnepére. Ön szerint mi a karácsony legmélyebb üzenete a XXI. század emberének? Hogyan tudjuk az ünnep lényegére irányítani a figyelmünket egy erősen anyagias szemléletű időszakban? Miképpen tudjuk otthonainkba és családjainkba is bevinni a karácsony valódi fényét és békéjét?

A karácsony legfontosabb üzenete minden korok embere számára, hogy Isten szeret minket. Annyira szeret minket, hogy Fiát küldte el hozzánk. Az Úr Jézus kisgyermekként született, részt vállalt az emberi élet minden öröméből és fájdalmából, hogy szavával és példájával tanítson minket. Elhozta a szeretetet, amely minden embert boldoggá tesz.

Sajnos, egyre inkább konzum karácsonyra készül a világ. Ilyenkor a nagy áruházak mellett nem találunk parkolót, sokszor bevásárló kosarat sem. Az emberek tolonganak az üzletekben. Minden kosár roskadásig tele. Ennyire jól még nem éltünk. Mindenki siet, idegeskedik, hogy minél szebb ajándékot vegyen szeretteinek. Karácsony estére meg úgy elfárad testileg és lelkileg, hogy nem tud igazán örülni Jézus születésének. Fontos, hogy advent folyamán készüljünk szeretettel, imádsággal, jócselekedettel. Ne a konzum legyen a legfontosabb, hanem a szeretet, a megértés, a segítség. Családjainkban uralkodjék a megbocsájtás, a vidámság és az öröm. Apró kis dolgokkal is tudunk nagy örömet szerezni.

Karácsony második nagy üzenete a békesség. Az angyalok azt énekelték: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek. Ma, amikor a szomszédságunkban háború folyik, nagyon fontos, hogy küzdjünk a békéért.

Minden nap el kellene szavalni a TV-ben és a rádióban Gyóni Géza „Csak egy éjszakára” című versét. Ennél megrázóbb háborúellenes verset még nem olvastam. Bár több mint száz éve íródott, mégis aktuális. Jézus a békességet hozta el nekünk. Legyen béke a szívünkben, akkor béke lesz családunkban és béke lesz a világban.

Fotó: A Nyékvárkonyi Egyházközösség Facebook-oldala

Milyen programokkal készül a nyékvárkonyi egyházközösség az idei karácsonyra? Milyen hagyományok, közös alkalmak segítik a híveket a lelki ráhangolódásban? Melyek azok az események, amelyek a korábbi időszakok során különösen meghatározóvá váltak a közösség számára?

Azzal készülünk Jézus születésére, hogy minden este van szentmise, gyóntatás, prédikáció. Advent első vasárnapján megáldom az adventi koszorúkat. Nemcsak a templomban van adventi koszorú, hanem a főtéren is és minden házban. Este meggyújtjuk a koszorún a megfelelő számú gyertyát. Megfogjuk egymás kezét és a család közösen imádkozik és énekel. Az advent első hétfőjén én gyújtom meg az első gyertyát az iskolában. Az óvodában is minden gyertyát én gyújtom meg. Együtt éneklünk, elmondom a karácsonyi történetet, megnézzük a képes bibliából a karácsonyi képeket és adok feladatot az ovisoknak. Minden nap legyen egy jócselekedet. A következő hétfőn aztán visszakérdezem, hogy ki milyen jót tett.  Öröm hallgatni ezeket az ovisokat. Nagyon sok jócselekedet gyűlik össze.

Sajnos, bizonyos karácsonyi szokások megszűnőben vannak. Ilyen például a Szállást keres a Szent Család és a mendikálás. Pár évtizede még zengett a falu a sok szép karácsonyi énektől. Az emberek vitték az örömhírt rokonaiknak, barátaiknak, ismerőseiknek. De alakultak ki modernebb szokások. Az interneten vagy az okos telefonon el lehet olvasni a napi evangéliumot a hozzá tartozó elmélkedéssel, napi feladattal. A Szentatya is minden nap küld pár szép gondolatot, meg más egyházi személyiségek is. Sokan olvassák és buzdulnak rajta. A templomban karácsonyfát állítunk, feldíszítjük, felállítjuk a betlehemet.

Idén jubileumi szentévet is ünnepeltünk. Ön hogyan értékeli az idei szentévet? Miben gazdagította a hívek lelki életét, és milyen üzeneteket hagyott számunkra?

Így van, jubileumi szentév van. Ez huszonöt évenként ismétlődik és sok lelki kegyelemmel jár. Egyházunk ilyenkor amnesztiát oszt. Aki bűnbánatot tart, elvégzi a szentgyónást, nemet mond a bűnnek és a kísértésnek, átlépi a szent kaput, az teljes búcsút nyerhet. Elnyeri a bűneiért járó büntetés elengedését. Sokan elzarándokolnak Rómába. De nem kell Rómába menni. Minden jelentősebb Mária kegyhelyen és esperesi templomban el lehet nyerni a teljes búcsút. Még van idő. Használjuk ki a lehetőséget.

A szentév legfőbb üzenete a remény. Reménytelen világban élünk. Tele vagyunk félelemmel, bizonytalansággal. A szentéven keresztül a Mennyei Atya üzeni nekünk, hogy van remény. Az evangéliumban Jézus azt üzeni nekünk: „Ne féljetek, én veletek vagyok.”  Hagyjuk abba a felesleges aggodalmaskodást, engedjük, hogy átöleljen bennünket az Isten és szívünkbe költözzék a hit, remény és a szeretet. Teljesítsük küldetésünket, tegyük jobbá, szebbé ezt a világot és boldogabbá embertársaink életét.

Mindenkinek áldott karácsonyi ünnepeket kívánok!

Bartalos Nikolas/Felvidék.ma