Mint 54 évvel ezelőtt a Római Klub jelentése a növekedés határairól (The Limits to Groth), csaknem olyan váratlanul, mégis szükségszerűen robbant be az olasz társadalmi és egyházi köztudatba a Censis 2025 jelentés. Ennek egyházi elemzése, kritikus kérdései nagy kihívást jelentenek Itália egyházainak. De nem csak Itáliában. Giuseppe Rizza református teológus megállapításai a magyar keresztyénség számára is értékes elemzési, önértékelési szempontokat kínálnak. Néhányat szemléző írásunkban kiemelünk.
Loci Communes – az evangéliumi kultúráért Itáliában
A Censis 2025 jelentés elemzi az olasz társadalom mai helyzetét. Az egyik legfontosabb kérdés, amelyet felvet: „Hol van Isten?”. Hiszen a keresztyén jelenlét nem korlátozódhat a segélyezésekre, jótékonysági akciókra. Mélyebb keresztyén „ellenkultúrát” kell kínálni a keresőknek evangéliumi bizonyságtétellel. Olyan hívő közösségekkel, amelyek a közös és megosztott teherviselést és a generációk közötti szolidaritást gyakorolják, szemben a felhalmozó gazdasággal és az érzéki fogyasztással, falánksággal.A rendkívül tanulságos elemzést a Loci Communes c. olasz protestáns lap tette közzé. A lap célja: elmélyíteni és elterjeszteni az evangéliumi kultúrát Itáliában. Itt jelent meg karácsony előtt a kritikus elemzés Giuseppe Rizza trentoi református lelkésztől. A bibliai alapú, kritikus kulturális folyóirat neve több évszázados szellemi kapcsolatra utal. Hiszen a Loci Communes Philipp Melanchthon wittenbergi evangélikus teológus 1521-ben megjelent munkája volt. Luther Márton ezt mondta róla: „A Szentírás mellett nincs ennél jobb könyv”.
Karácsonyi Lélek-zúgás kritikus teológiai hangokkal
Mint egykor a jeruzsálemi felházban a Szentlélek zúgása (ApCsel 2,2) érzékeltette Isten jelenvalóságát, ehhez hasonlatos frissítő Szél zúg át a jelentés kérdésein, megállapításain, elérve minket is. Az 59. Censis-jelentés a „túlélési módban” élő Olaszországot ábrázolja. Több tekintetben is kiábrándult országot, amely csak a jelenre koncentrál és nincs nemzeti jövőképe. A gazdasági stagnálás, a demográfiai tél és az intézményi bizalmatlanság között él az a népesség, amelyik már nem hisz a lineáris fejlődésben. Inkább keres menedéket az egyéni jólét fülkécskéiben vagy a hatalom utáni vonzódásban. Rizza szerint ez evangéliumi szempontból nem csupán szociológiai válság, hanem spirituális megüresedés. Ez a helyzet a Krisztus élet és történelem feletti uralmának újbóli és erőteljes meghirdetését követeli az egyházaktól.
A félelem geopolitikája és a hatalom imádata? Az olasz közösségi tudat mélyreható változáson megy keresztül. A békés fejlődés mítosza helyére a cinikus realizmus került. Az olaszok 73,7%-a szerint az Egyesült Államok már nem példakép, és 61,9%-uk az Európai Uniót hatástalannak tartja, így olyan űr keletkezett, amit a hatalom iránti vonzódás tölt be. 55,2% szerint a világ súlypontja Kína és India felé tolódik el, és 38,8% szerint a fegyveres konfliktusok jelentik az egyetlen megoldást a vitákra. Teológiai szempontból a remény elmozdulásával állunk szemben. Hiszen az ország lakosságának csaknem fele (46,8%) már nem hisz a haladásban, és 29,7%-a az autokratikus rendszerek felé kacsintgat, ezzel a bálványimádás modern formája jelenik meg: a biztonság iránti igény, az „erős ember” vagy a katonai erő kultiválása. Rizza professzor szerint a keresztyéneknek fel kell számolniuk ezt az állítást, emlékeztetve a Rómaiakhoz írt levél 13,1-re: „Nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett”. Az emberi hatalom tehát relatív. Az igazi stabilitás nem az emberi hatalomban rejlik, hanem Isten hűségében, aki a hatalmi térképeken és a birodalmak romjain túl is kormányozza a történelmet.
A jövő ellopása: adósság és a generációk közötti etika. A leginkább aggasztó gazdasági adat nem a mennyiségi, hanem az etikai. Az államadósság elérte a 3057 milliárd eurót, az adósságszolgálati költségek pedig évi 85,6 milliárd eurót tesznek ki Itáliában. Ez az összeg már meghaladja az állami beruházások mértékét az oktatásban (76,5 milliárd euró) és a kórházi egészségügyi ellátás összegét (54,1 milliárd euró). Amikor tehát az adósság/GDP arány 134,9%, a jövő rendszeres erózióját tapasztalják milliók. A keresztyén etika szempontjából ez az egyensúlytalanság a generációk közötti nevesített vagy hallgatólagosan is meglévő együttműködés megsértését jelenti. Az a rendszer, amely többet költ kamatfizetésre, mint amennyit egészségügyi ellátásra és oktatásra, az azt sugallja, hogy a múlt fontosabb, mint a jövő. A keresztyén közösségek ezt a rövidlátást nem technikai hibaként, hanem strukturális igazságtalanságként érzékelik. Az egyház válasza: a mértékletesség és a széles körű felelősségvállalás kultúrájának előmozdításán keresztül valósulhat meg változás. Hiszen az erőforrások nem felélésre szánt tulajdonaink, hanem a jövő generációk számára megőrzendő mandátumok.
Munka, demográfia és hivatás a nehézségek idején. Olaszország öregedő ország. A 65 év felettiek aránya 24,7% (2045-re 34,1%), a foglalkoztatottak 84,5%-át 50 év felettiek adják. Stagnáló társadalom képe rajzolódik ki. A 35 év alatti fiatalok háttérbe szorulnak a munkaerőpiacon, míg a reálbérek körülbelül 8%-kal csökkentek. A fiatalok vállalkozói tevékenysége összeomlik (-46,2% húsz év alatt). Bibliai értelemben ez a forgatókönyv legkevesebb két áldás elvesztésével fenyeget: a családét (kevesebb gyermek), és a munka méltóságáét. A középosztály „lázas” kísérlete, hogy a szegénység ellenére is fenntartsa a fogyasztást, sajátos krízisre utal: a munka elvesztette hivatás-dimenzióját, és puszta túlélési eszközzé vált. A keresztyén felhívás itt ez: újra felfedezni a munka hivatás jellegét és határait. Az emberi méltóság nem a jövedelemtől vagy az üzleti sikertől függ, hanem az Isten iránti hűségtől a mindennapi munkában. Másrészt a társadalmi megegyezés újra felfedezése, azaz befektetés az evangéliumi közösségekbe, amelyek egyre inkább az integráció laboratóriumaivá válnak. Ebben idősek és a fiatalok, az olaszok és a külföldiek nem versengenek a szűkös erőforrásokért, hanem ugyanazon test tagjaiként igazságosan osztoznak azokon.
A jelen abszolutizálása. A fenyegetett jövővel szemben a domináns reakció a jelenbe menekülés. Élvezetszintű fogyasztás, testápolás, politikai elkötelezettség hiánya (az elutasítás gyakran 40% feletti). Ez a transzcendencia elhomályosulása: az élet értelme az elmúló pillanatra szűkül. Ebben a képben erőteljesen jelenik meg a szexualitás, amelyet fogyasztásként és identitásmenedékként élnek meg. Mivel a családok 33,2%-a ma már egyedülálló személyből áll, és egyre több pár (22% felett) eleve kizárja a szülőséget, az erosz elszakad a generatív tervezéstől. Gyakran digitális közvetítéssel (a fiatal felnőttek 28,5%-a elsődleges érzelmi interakcióként használja). A szexualitás az egyéni szuverenitás utolsó bástyájává válik. Mindazonáltal éppen a „remény szerkezeti válsága” nyit meg egy új lehetőséget és feladatot az evangélium számára. A keresztyén remény radikálisan különbözik az adatok által cáfolt naiv optimizmustól és a kizárólag emberi erőbe vagy energiákba vetett bizalomtól. Ez a remény a megfeszített és feltámadt Krisztusból fakad, Aki betör az emberi kudarc statisztikáiba is.
Ébresztő az egyházaknak – nem csak Itáliában
A Censis 2025 jelentés nem ítélet, hanem diagnózis, amely evangéliumi bizonyságtételre szólít fel. Abban az Itáliában, ahol a lakosság 46,8%-a nem hisz a haladásban, és ahol az intézmények nehezen tudják biztosítani a generációk közötti igazságosságot, és a keresztyén jelenlét nem korlátozódhat a segélyezésre. Merész, királyi, prófétai és papi jelenlétre kell törekedni. Ennek egyik módja: evangéliumi értékeket képviselő és közvetítő ellenkultúrás, protest-kultúrás evangéliumi közösségek megerősödése, ahol konkrét (nem csak elméleti-tanbeli) életalternatívát kínálnak. Másfajta narratívára lesz szükség: hirdetni, hogy a jövőt nem az adósságszemlélet vagy a demográfia határozza meg, hanem Isten bibliai jövőígérete. Olyan hívőket próbálnak nevelni evangéliumi értékrenddel, akik nem bálványozzák a politikát, mégis elkötelezik magukat a közjó és az igazságosság mellett. Erre mindennél nagyobb szükség van akkor, amikor a közbizalom történelmi mélyponton van.
Egyedül az evangéliumot helyezzük a középpontba: sola Scriptura, ahogyan reformátor eleink fogalmaztak. Minthogy az egyetlen igazi hír, good news, unica vera notizia, amely képes jövőt teremteni, az az evangélium. A megváltás, a szabadítás, a gyógyítás jó híre képes transzformálni, és arra is, hogy átalakítsa a hanyatlás számait olyanokká, amelyek megmutatják Isten kegyelmét – sola gratia. Ami egyre nagyobb intenzitással képes felragyogni Itáliában és másutt is. A Censis 2025 református elemzésére jól illik Péter apostol tanácsa: „Jól teszitek, ha figyelmeztek /figyeltek rá/, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben” (2Pt 1,19).
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
