Életének nyolcvanharmadik évében pénteken elhunyt Pozsgay Imre volt államminiszter, egyetemi tanár.
Pozsgay Imre legutóbb tavaly év végén járt a Felvidéken. A komáromi Selye János Egyetem Teológiai Karán tartott előadásán a Felvidék.Ma is ott volt.
„Felismertem, hogy a kommunizmus hazugságokon alapul”
A felvidéki magyar egyetemisták előtt többek között paraszti származásáról, kommunista múltjáról, műveltségről, a nemzedékek közti szakadékról, valamint a történelem éber szemléletéről beszélt.
„Felismertem, hogy a kommunizmus hazugságokon és hamis ígéreteken alapul. Azonban a paraszti környezet, amelyben felnőttem, sohasem engedett a népi gondolattól. Sokat tanultam Csoóritól, Sára Sándortól és Nagy Lászlótól. Illyés Gyulától például azt, hogy annak, aki Magyarországon változást akar elérni, előbb a nemzeti sorskérdéseket kell napirendre tűznie, s csak ezután a demokráciával kapcsolatos kérdéseket. Életem során a kritikus értelmiség magatartását választottam” – fogalmazott tavaly decemberi révkomáromi előadásában.
Művelődési, majd államminiszter
Pozsgay Imre 1933. november 26-án született Kónyban. Diplomáját 1957-ben szerezte a budapesti Lenin Intézet történelem-marxizmus-leninizmus tanári szakán. 1969-ben megkapta a filozófiai-szociológiai tudományok kandidátusa címet.
1976-80-ig kulturális, 1980-82-ig művelődési miniszterként dolgozott. 1982 júniusától 1988 júliusáig volt a Hazafias Népfront főtitkára. 1988. júniusban államminiszterként ismét a kormány tagja lett, ahol 1990. májusig dolgozott. 1991 óta a Kossuth Lajos Tudományegyetem egyetemi tanára volt.
A pártvezetők közül elsőként, az 1956-os forradalmat népfelkelésnek nevezte
Országgyűlési képviselő 1983-ban lett. 1950-56-ig az MDP, 1956-89 között az MSZMP, 1989 októberétől 1990 novemberéig az MSZP tagja.
1987. szeptemberben részt vett a lakiteleki találkozón. 1989 januárjában, a pártvezetők közül elsőként, az 1956-os forradalmat népfelkelésnek nevezte. 1989 augusztusában ott volt a Sopron melletti páneurópai pikniken, amelynek keretében több száz keletnémet jutott ki Nyugatra.
2006-ban megkapta a Magyar Szabadság Napja Díjat, 2010-ben az emberi jogokért való erőszakmentes kiállást elismerő kitüntetést, a Hildebrandt-érmet, 2015-ben a Petőfi-emléklap a helytállásért kitüntetést vehette át. Ugyancsak 2015-ben Szent István-díjat kapott a Szent István Alapítványtól, az összmagyarság érdekében végzett kiemelkedő jelentőségű tevékenységéért.
