Ózdon június 4-én pontban 16.32-kor ágyúlövés emlékeztetett a 96 évvel ezelőtt aláírt békediktátumra, amellyel Magyarország elveszítette területe 2/3-át, iparának 80%-át. Az évforduló kapcsán frissen felavatott emlékparkban kirajzolták Nagy-Magyarország körvonalait, melynek közepébe Turul-szobrot, köré kopjafákon az egykori vármegyék címerét helyezték el.
Köszöntőt mondott Janiczak Dávid, Ózd város polgármestere. Kifejtette, másodszor rendeztek városi megemlékezést, de már 2000-től tartanak a gyászos évfordulóra összejöveteleket. „Az igény 2011-ben merült fel, hogy összefogással egy városi emlékművet hozzunk létre. Az akkori körülmények ezt nem tették lehetővé. Megtiltották, jegyzőkönyvbe vették, hogy Ózdon nem lesz trianoni emlékmű. Erre annyit válaszoltam, hogy most nem lesz. Most pedig már van” – számolt be az előzményekről a polgármester. Hozzátette, hogy az emlékműhöz Novák Tamás személye nélkülözhetetlen volt. Ő ajándékozta a faragott címereket és a turulmadarat, eljött az avatásra is.
Janiczak Dávid polgármester arra buzdított, hogy a magyarság legyen erős és tartson össze (Fotó: PD)
Janiczak Dávid örömét fejezte ki, hogy a Felvidékről is sokan érkeztek a megemlékezésre. „Ez azt jelenti, hogy a magyar szívek együtt dobbannak. A gúnyhatáron kívül 96 év viszontagság után is őrzik magyarságukat, kultúrájukat, hagyományaikat. Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy az elcsatolt területeken élő magyarok küzdenek az autonómiáért. Ezért az álmukért, hogy önrendelkezésük legyen, ki kell állnunk itthon az anyaországban is” – mondta.
Nem lehet kisebb a cél, mint az egységet újra összeállítani
Hozzátette, Magyarország történelméhez mindig is hozzátartozott, hogy különböző nemzetiségek békében éltek együtt. „Trianonban ezt a békét is felrúgták, elszakítottak családokat, tönkretettek egy egész nemzetet. Nem lehet kisebb a cél előttünk, minthogy ezt az egységet újra összeállítsuk” – hangsúlyozta, majd arra kért mindenkit, hogy a hétköznapokban is nyitott szívvel térjenek vissza az emlékműhöz, s lélekben fogadják vissza azon honfitársaikat, akik nem élhetnek a magyar államhatáron belül.
Igét hirdetett Mudi Róbert berzétei református lelkész (Fotó: PD)
A reményteljes lelki elcsendesedést Mudi Róbert, berzétei református lelkész biztosította. Arra buzdított, hogy a bibliai példával élve ne kiszáradt csontok legyünk. „Valahol leragadtunk a múltban, elfelejtünk élni, s a jövőről álmodni. Múltunk igaz, hogy dicső, felemelő, de az élet mégiscsak a mában van, s a jövő felé tekint, melyért lehet tenni” – hangoztatta.
Elmondta, ők odahaza a Felvidéken mertek álmodni, egy olyan pici községben, Berzétén, ahol a magyarság kisebbségben van, elkezdtek egy családtípusú árvaházat létrehozni. Feltette a kérdést: „Van-e álmunk?” Majd így folytatta: „tudom, hogy álmodni nem könnyű, de kell, mert az álmok viszik előre ezt a nemzetet. Isten ma azt kéri tőlünk, hogy merjünk álmodni. Jézus azt mondja, ha csak olyan picike hited van, mint egy mustármag, akkor azt is megáldja.”
Ennek emlékére mustármagot osztottak, hogy emlékeztessék a résztvevőket arra, hogy néha csak ilyen picike kell ahhoz, hogy változás legyen.
Mudi Katalin mustármagot osztott (Fotó: PD)
Mudi Róbert kifejtette, ha csak olyan kis hitünk is van, mint egy mustármag, az Isten azt is meg tudja áldani, csak mi nagyon sokszor nem hiszünk az álmainkban. Olyan sokszor elmondjuk, hogy kell a változás, de nem ismerjük egymást, s egymás álmait, nehézségeit.
Csak legyen egy mustármagnyi hitünk
„A változás mindenkinek önmagában fog elkezdődni. Csak senki ne mondja azt, hogy lehetetlen, mert az Isten számára nincs ilyen. Az Úr így szól: Megnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból én népem, és beviszlek titeket az én földemre. Lelkemet adom belétek, hogy életre keljetek, és áldássá lesztek. Kívánhat-e nagyobbat a magyar ember, minthogy áldásban, erkölcsi-, szellemi-, anyagi-, gyermekáldásban éljen?” – kérdezte. Hozzátette, hogy sokszor bennünk hal meg a magyar jövő, ezért ma még lehet az Isten segítségét hívni.
„Ma még lehet áldást kérni, csak legyen egy mustármagnyi hitünk, s lesz jövőnk, s lesz hazánk” – biztatott, majd megáldotta a gyülekezetet és az emlékművet, hogy legyenek álmaink valósággá, hogy legyen az életünk áldássá, hogy a felavatott emlékműnek mindig legyen üzenete az ide zarándokoló számára.
A felvidéki zászlóval az emlékműnél (Fotó: PD)
A megemlékezés a Himnusszal vette kezdetét, végül a Szózatot és a Székely himnuszt énekelték a résztvevők Boros Géza énekművész felvezetésével. Az emlékmű körül az ózdi lovas huszárok álltak díszőrséget. Az emlékezés virágait a városi önkormányzat mellett elhelyezték a Fidesz, a Jobbik, a Magyar Önvédelmi Mozgalom és a Kerecsen Motoros Egyesület képviselői. A felvidéki zászlót is meglobogtatták az emlékmű körül a medvesaljai felföldi barantások.
A Csillagvirág együttes mindenki szívét megdobogtatta (Fotó: PD)
A beszédek közben közreműködött a rimaszombati Csillagvirág együttes Páko Mária felkészítőtanár kíséretében. Az együttes, melynek tagjai a Tompa Mihály Református Gimnázium és a Tompa Mihály Alapiskola tanulói, visszatérő vendégek Ózdon. Nemzeti érzelmű megzenésített verseket adtak elő többek közt Gyurcsó Istvántól, Tompa Mihálytól és Pósa Lajostól.
A Kerecsen Motoros Egyesület tagjai, barátaikkal (Fotó: PD)
Megemlékező beszédet mondott Tóth Zoltán, a Kerecsen Motoros Egyesület elnöke. Legalább félszáz motoros vonult fel az alkalomra, akik a tornaljai Mors-motors találkozóról jöttek, majd a Jéne-Susa határában rendezett megemlékezésen, s bizonyára többen az aznapi aggteleki Kárpátia koncerten is részt vettek.
