Nem is olyan rég történt, hogy a gútai gyermekotthonnak új igazgatója lett. Mindenki várta-várja, hogy talán történnek valami pozitív változások, mert amilyen körülmények ott uralkodnak, az egyszerűen leírhatatlan.
A gyerekek éjjel kint tartózkodnak az utcán, csövezések a park területén, nemi kapcsolatok létesítése fiatalkorúak között az otthonon belül, stb. Ennek számtalan ok – okozati összefüggése van, elég ha arra gondolunk, hogy maga ez a fajta intézményrendszer ebben a struktúrájában működésképtelen – mármint a gyereknevelési oldalát nézve.
A nevelői szakma olyan presztízsveszteségen ment keresztül az utóbbi 20 évben, hogy kevés olyan embert találunk ma, aki el tudná képzelni ezt a szakmát élete hivatásának.
Azonban mind e felsorolt problémák mellett az új igazgató első intézkedései között szerepelt, hogy a gútai magyar tanítási nyelvű iskolák háromnegyed évi tanulmányi kiértékelésének értesítőit (“magyarul a dicséreteket, az intőket és a rovókat”) visszaküldte az iskoláknak, olyan indoklással, hogy “ő nem ért magyarul” ,ezért tájékoztassák őt a gútai magyar tannyelvű iskolák szlovákul a magyar nemzetiségű, magyar iskolába járó gyermekotthonos gyermekek előmeneteléről.
Felteszem a kérdést, vajon helyes hozzáállás-e ez egy olyan városban, ahol a magyar nemzetiségű polgárok száma meghaladja a 80%-ot? Vajon ha ezek a magyar gyerekek az igazgató úrhoz fordulnak, ha valamilyen gondjuk, bajuk lesz, akkor is az lesz a válasz hogy “ő nem ért magyarul”?
Tisztelettel várom és várjuk az igazgató úr válaszát, vajon mi vezette, hogy így cselekedett. Persze, ha egyáltalán megérti, miről is van szó. A válaszát szlovákul is elküldheti, mivel “rozumieme po slovensky“ is.
H.B.S.I.
