Politikai rövidlátás és botrány – így összegezhetnénk röviden mindazt, ami az elmúlt hetekben nemcsak a politikai élet, hanem a közbeszéd középpontjában is állt az Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztérium „antitendere”, valamint a Környezetvédelmi Minisztérium szén-dioxid-kvóta eladása kapcsán történt kis országunkban – vallja Farkas Iván, az MKP Országos Tanácsának elnöke. Politikai rövidlátás, ahogy az egyik nap rendkívüli sajtóértekezleten teljes mellszélességgel kiállt Robert Fico kormányfő a Szlovák Nemzeti Párt két minisztere mellett – tagadva, hogy akárcsak egy betűnyit is sértették volna az érvényes jogszabályokat, egyszersmind állam- és nemzetellenes tevékenységgel vádolva az ellenzéket, amely a sajtó hathatós támogatásával a politikai rendszer fölforgatására készül –, két nappal később pedig maga szólítja fel Igor Štefanovot a faliújságon közzétett tender alapján megkötött szerződés felbontására, három nappal később pedig Ján Chrbetet a kvótaeladási szerződés nyilvánosságra hozatalára. Eközben mindkét minisztert leváltással fenyegette meg, ha nem tesznek eleget elvárásának. És botrány, ahogy mindebből kiderül, hogy Robert Fico szemrebbenés nélkül hagyná virágozni a „nemzeti klientelizmust” az ellenzéki pártok és a sajtó által nyilvánosságra hozott konkrét bizonyítékok ellenére, ha az Európai Bizottság „nem szólt volna be”, ha nem tette volna világossá, hogy az európai adófizetők pénzét nem hagyja átfolyatni koalíciós partnere zsebeibe.
Egyszerű politikai rövidlátás és botrány lenne mindez, ha nem párosulna az országot egyre súlyosabban érintő gazdasági válsággal és olyan gazdasági-szociális következményekkel, amelyek az ország minden polgárát érintik, s nemcsak napjainkban, hanem évekre előre. Miről van szó?
A válság következtében zuhanórepülésbe kezdett Szlovákia gazdasága, egyértelmű, hogy romokban hever a gazdasági növekedésre, a munkanélküliség csökkenésére épülő költségvetés, amelynek bevételi oldalán már az első negyedévben mintegy negyvenszázaléknyi általános forgalmi adókiesés és 20 százalékos jövedelemadó-csökkenés mutatkozik, ami tükre annak a folyamatnak, amit az emberek a saját bőrükön munkahelyvesztéssel és elszegényedéssel, fogyasztásuk csökkentésével élnek meg. A Magyar Koalíció Pártja és a többi ellenzéki párt már hónapokkal ezelőtt figyelmeztetett arra, hogy a válságkezelésnek a munkahelyek megőrzését, illetve újak teremtését kell megcéloznia, valamint célirányosan kell bánnia a szociális támogatásokkal. E komoly feladatrendszerhez pedig az európai uniós forrásokat kell felhasználni, minthogy ez a támogatás lehet az alternatívája a szűkülő hazai forrásoknak. Javasoltuk hát, hogy több európai országhoz hasonlóan mi is fogalmazzuk újra a nemzeti fejlesztési tervet, ahol a kialakult helyzethez tudnánk igazítani prioritásainkat. Ez annál inkább járható út lenne, mert erre biztatja az unió új tagjait az Európai Bizottság is.
Csakhogy a kormánykoalíciós pártok erről hallani sem akarnak. Hogy miért? Egyszerű: ők úgy alkották meg a nemzeti fejlesztési tervet, hogy saját pártérdekeiket, illetve pártjaik holdudvarába tartozó gazdasági körök igényeit kitudják elégíteni. Ennek tudható be, hogy a 2007–2013-as pénzügyi időszakra Szlovákiának megszabott mintegy 14 milliárd eurós keretből a mai napig mindössze 5,5 százalékot tudtunk szerződéssel lefedni, miközben valós kifizetésre csak 0,4 százalékban került sor. S ennek tudható be az is, hogy fennáll a veszélye a pénzügyi keret csökkentésének – amint történt ez Bulgária esetében is –, hiszen az már például biztos, hogy a „faliújság-antitender” alapján tavaly kifizetett mintegy háromszázmillió koronát az Európai Bizottság nem fizeti ki Szlovákiának. Válságkezelés helyett tehát a klientelista botrányoknak vagyunk tanúi, s mint mondtam, nemcsak ma, hanem éveken át szenvedhetjük ennek hatásait. Mert azt is tudni kell, hogy a következő, a 2014–2020-ig tartó pénzügyi időszakban régiónk országai eleve kevesebb pénzt kapnak majd felzárkóztatásra, de ha Szlovákia nem használja ki a 2013-ig megszabott keretet, eleve kevesebb pénzre számíthat. Ha meg még a bizalmat is elherdáljuk a klientelista botrányokkal, nagy bajba juthatunk.
Bizonyos értelemben szerencse hát, hogy az európai parlamenti választásokra készülünk, s a választók mindennek a tudatában járulhatnak az urnákhoz, hogy kiválasszák azokat a képviselőket, akik nem a pártklientelizmust, hanem a polgárok érdekeit fogják képviselni. Nagy szükség lesz rá!
(Farkas Iván írása megjelent az MKP-Hírvivő mai számában, melyet a Szabad Újság és az Új Szó olvasói is kézhez kapnak.)
Felvidék Ma, www.mkp.sk
