Nem kell lerántani a leplet a több száz éves mítoszokról! Viszont lehet, hogy éppen Jánošík lenne az, aki kikérné magának – ha még élne – , hogy a mai szlovák kormány példaképévé avanzsálják elő. „Fölöslegesen fogunk itt a jogállamiságért harcolni, ha Jánošíkot példának állítjuk az emberek elé. Hisz hogyan is követelhetnénk meg ezek után az emberektől, hogy betartsák a törvényeket, amikor éppen Jánošík a legjobb példa a törvényszegő emberre? Tulajdonképpen ő úgy viselkedett mint egy közönséges bűnöző” – fejtette ki az Aktuálne.sk hírportálnak Eva Krekovičová, a Mi szlovák mítoszaink (Mýty naše slovenské) c. könyv társszerzője. A történésznő ezt a summázást Robert Fico miniszterelnöknek a tizenöt éves szlovák államot ünneplő turócszentmártoni megemlékezésen elhangzott azon szavaival kapcsolatban mondta, melyek szerint Juraj Jánošík a mai kormány legfőbb példaképe… A történésznő még hozzátette azt is, hogy Jánošík érdeme az, hogy fosztogatásaihoz nem tapad vér.
Nem tisztem, sem szándékom, hogy kétségbe vonjam a történésznő szakértelmét, de egy zsivány attól zsivány, hogy nem tartja be a törvényeket. És pont azért szeretjük őket, mert úgy tudjuk, hogy az akkori törvények nem voltak jók (nem mintha a maiak azok lennének), ezért csupán törvényszegésért talán nem kellene lemondani egy mítoszról, főleg, hogy a szlovák történelem amúgy sem bővelkedik belőlük.
Jánošíkból a történésznő szerint főleg a szocialista-kommunista rendszer kreált hőst… No, meg például Ján Botto költő 1862-ban a Jánosík halála című eposzával – amikor még a szocializmus megvalósítója, Lenin, még meg sem született!
„De hát legyen ez a szlovákok gondja” – gondolhatnánk, viszont akkor mi van a mi híres alföldi Rózsa Sándorunkkal, a mátrai Vidrócki Mártonunkkal, vagy a bakonyi Sobri Jóskánkkal? Róluk is úgy tudjuk, kirabolták a gazdagokat, segítették a szegényeket, és persze lépten-nyomon összeütközésbe kerültek a törvénnyel. Valahogy mégsem akarunk lemondani róluk, mint ahogy úgy hiszem, az angolok is ragaszkodnak a maguk Robin Hoodjához, még ha az ő „sherwoodi törvényei” homlokegyenest ütköztek is Notthingham „jogrendjével”. Vagy ahogy Sir Francis Drake kalózt sem a törvénytisztelete miatt szeretik… Nem is akarjuk, hogy részletesen felfedjék kilétüket, hozzájuk tartozik a titokzatosság (Svájcban például sokan felháborodással fogadták, mikor kiderítették, hogy Tell Vilmos nem is élt).
Nem kell lerántani a leplet a több száz éves mítoszokról! Viszont lehet, hogy éppen Jánošík lenne az, aki kikérné magának – ha még élne – , hogy a mai szlovák kormány példaképévé avanzsálják elő.
Oriskó Norbert
(Szabad Újság)
