A határon túli magyarok hallgattak magyar tévét-rádiót még 1990 előtt is. Ám saját világukról nem értesülhettek onnan, még olyan semleges, napi ügyeikről sem, mint amilyen az időjárás – írja Kolozsi Béla szociológus a Magyar Hírlapban megjelent cikkében. Évek óta már nem ez a helyzet. Az egész Kárpát-medencében, sőt a tengerentúli magyar szórványokban is sokak által nézett közszolgálati televíziónkban kívülről is, belülről is naponta körbefutja a meteorológiai jelentés a magyar államhatárok mindkét oldalát. Akár a képernyőn ilyenkor feltűnő hegy- és vízrajzi térkép, ez a szemle is több, mint a hőfokok és széljárások gyakorlatias számbavétele: százezrek vagy milliók számára villantja fel a magyarok lakta vidékek panorámáját, városneveit, a történelmi összekapcsolódás ívét és melegét is, az ott élő magyarok megbecsülését – olykor a nyelvünket értő nem magyarok érdeklődését is kiváltva.
Kissé visszás, hogy ez a panoráma nem kerek, hogy Nyugat felé híja van, logikája arrafelé megtörik: ott már nem a Kárpát-medencét, nem a határon túlra szorult magyarok által is lakott, hajdan magyarországi városokat veszi számba a tévépanoráma, mint egyebütt, hanem kissé távolabbi, tekintélyes, a hajdani határokon kívüli nagyvárosokat. Megtörik a Kelet felé alkalmazott logika, amint olykor más viszonylatokban is – Nyugat felé egyfajta hajbókoló szolgalelkűségünk okán gyakran elmarad a földrajzi elnevezések honi magyar nyelvű használata. Lásd a gyakori Rijeka, Eisenstadt és Heiligenkreuz megnevezést olyanoktól is, akik joggal lennének felháborodva az Uzsgorod vagy az Oradea és a Cluj-Napoca elnevezések hallatán… Kerekebbé válna a meteorológiai jelentés, ha az ebben az összefüggésben nem teljesen ideillő, történelmileg a többi felsorolthoz hasonló szorossággal hozzánk nem kapcsolódott Ljubljana helyett a környékéről Lendva, Graz helyett talán Felsőőr, Bécs helyett Kismarton időjárását ismertetnék, a feledéstől megmentendő helységnevet említve. Ez utóbbi egyébiránt ma mégiscsak egy tartományi főváros is – ha már nyugati irányban súlyt helyezünk a felsorolt városok nagyváros vagy éppen főváros mivoltára! Lenne oka egyébként Fiume meteorológiai listánkra vételének is.
Bizonyára nem kellene a Kárpát-medence térképén történő körbetekintés során a felsorolásban amolyan önkéntelenül képzett „fekete lyuknak” tátongania. A magyar államhatárokon kívüli, de Kárpátián belüli ismertetés megszokott léptékének, távolságainak megfelelően a Kárpát-medence egységes időjárás-ismertetésébe a maga helyén, olykor határon túli városokkal váltogatva a teljes medence ismertetésébe is beleférne Győr, Budapest, Pécs, Miskolc, Debrecen, Szeged is – nem pedig csupán külön, az ország csonkultságát gondosan figyelembe vevő időjárás-jelentésként. Jó lenne naponta az utóbbiakat így, az előbbiekkel együtt látni-hallani. Ésszerű is lenne, hiszen az éghajlat és időjárás nem érzékeli a tájba hasító államhatárokat.
Egységes Kárpát-medencei időjárás-jelentésre lenne szükség földrajzi identitásunk napi megerősítéseként is – minden befektetés és külön erőfeszítés nélkül. Napról napra újratanulhatnánk, szinte automatikusan emlékezetünkbe véshetnénk a maga viszonylagos egységében szellemi honunk képét! – fejezi be figyelemre méltó cikkét Kolozsi Béla.
Felvidék Ma, Magyar Hírlap
