Andrej Danko házelnököt sokkolták a strasbourgi távolléte alatti parlamenti történések. Azt állítja, mindenképpen magyarázatot kér Nicholsonovától, persze, rendes gentleman lévén, csak úgy módjával, mégiscsak várandós a képviselő asszony.
Danko azt mondja, hihetetlen mit meg nem engednek egyesek itt maguknak. Na meg azt is mondja, hogy új, szigorúbb szabályokra van szükség a parlamentben. „Azok a képviselők, akik pólóban járnak be a parlamentbe, vagy úgy viselkednek, mint Nicholsonová, biztos, hogy nem ülhetnének az Európai Parlamentben. De majd a választók számon kérik ezt is az illetékes politikusoktól”. (Pólóügyben én azért óvatosabban fogalmaznék, mert ettől jóval lényegesebb dolgokat sem tartott a választópolgárok jelentős része érdemesnek arra, hogy számon kérje, amikor tehette, mondjuk, a parlamenti választás során, de tudvalevő, hogy a remény hal meg utoljára, így lelkem mélyén azért egy kicsit én is mindig bizakodok).
Danko rendes államférfiként azért nem nyilatkozgat össze-vissza elhamarkodottan. Azt mondja, meghallgatja előbb az elnökléssel megbízott Andrej Hrnčiart az ügyben. Merthogy hivatalosan állítólag ő volt megbízva az ülés vezetésével a házelnök távollétében. „Úgy látom, az alelnök asszony önkényeskedett. Persze, tekintettel leszek az állapotára, de ez akkor is felháborító és méltóságon aluli. Nem hagyományos és nem szokványos” – vélekedik Danko, aki hangsúlyozta, ő Hrnčiart bízta meg az ülés vezetésével, s a megbízatáson az ő aláírása szerepel.
Bugár Béla, aki korábban ellenzéki képviselőként maga is vehemensen kifogásolta Ficóék eme – úgy látszik most már – hagyományosnak tekinthető praktikáit, miszerint ha nincs ott minden ellenzéki képviselő a rendkívüli ülésen, a kormányzó párt (most már pártok) nem hajlandó, úgymond, a hiányzókat helyettesíttetve saját képviselőivel megszavaztatni az ülés megnyitását.
Félreértés ne essék, nem magát a bizalmat vagy bizalmatlanságot a kormányfővel szemben, csupán az ülés megnyitását. Hogy ne legyen minden alkalommal ez kisiskolás gyerekekhez is méltatlan cirkusz a parlamentben. (Más kérdés, hogy az ellenzéki képviselők – ismervén az ellenfeleiket – igazán tanúsíthatnának akkora önfegyelmet, hogy ilyen esetben az utolsó főig megjelennek az ülésteremben.)
Szóval Bugár Béla azt nyilatkozta, ekkora arroganciával ő még sohasem találkozott 26 éves parlamenti pályafutása alatt (bár, ha emlékezetem nem csal, ezt is elsütötte már az örökös parlamenti alelnök korábban, éppen jelenlegi koalíciós partnere kapcsán, csakhogy azóta más szelek fújnak!… a parlamentben is).
Bugár szerint bordélyházat csináltak a parlamentből, mivel súlyosan megsértették a házszabályt. „Erre eddig még nem volt példa” – füstölgött érzelmekre hatni akaró szavakkal Bugár. (Csak szerényen szeretném emlékeztetni Bugár Bélát például Pavol Paška házelnöki időszakára, igaz akkor is más szelek fújtak, mert Bugár akkor még – látszólag – a másik oldalon állt, szóval szeretném emlékeztetni őt arra, amikor Paška Jana Laššáková smeres frakcióvezetővel egyetemben tíz ellenzéki javaslatot csakúgy – nemes egyszerűséggel, minden indok nélkül, „önkényesen”: legalábbis így fogalmazott az ellenzék – levett a testület programjáról. Na, az sem volt piskóta! Az ellenzék – Bugárral egyetemben – akkor a köztársasági elnökhöz meg az Alkotmánybírósághoz fordult az ügyben. Világraszóló botrányról, a hatalom példanélküli megnyilvánulásáról beszéltek. Hja, ahogy a latin mondaná: Tempora mutantur, azaz változnak az idők….
Másik érdekes utójátéka az ügynek, Hrnčiar megbízólevele, amit állítólag Dankótól kapott, s amelyben az áll, hogy a házelnök külföldi szolgálati útja alatt ő van megbízva a házelnöki teendők ellátásával. A megbízatás eredetijét lobogtatva Hrnčiar azt állította, mindig ilyen megbízólevelet írnak, ha a házelnök házon kívül van. Ami rendjén is lenne, mert hát rend a lelke mindennek. Csakhogy…. Matovič (kivételesen most nem Lebo Béla, hanem Csakhogy Matovič). Szóval Matovič előásta a koalíciós szerződés egyik példányát Danko aláírásával meg a Hrnčiar által lobogtatott és a közösségi hálóra is felrakott Danko által aláírt megbízólevelet, s azon nyomban fel is rakta egymás mellé a kettőt a saját közösségi oldalára, hadd lássa a polgár is, „Ki hamisította Danko aláírását?” felirattal.
Nos, Danko azt állítja ez az ő aláírása, bár grafológusnak sem kell lennie ahhoz az embernek, hogy lássa, a két aláírás nem hogy nem ugyanaz, hasonlítani is alig hasonlít. A bölcs polgár azonban ezt a kérdést is megoldotta. Az egyik kommentelő ugyanis nemes egyszerűséggel azt írta a bejegyzés alá: ugyanattól az embertől van mindkét aláírás, csak úgy változtatja az aláírását, mint a nézeteit…
Hm… Ebben lehet valami.
