Idén huszonnegyedik alkalommal szervezték meg Pozsonyban az Incheba kiállítóközpontban a Bibliotéka Nemzetközi Könyvvásárt. Az elmúlt évek során már megszokhattuk, hogy a Pozsonyi Magyar Intézet a könyvvásár keretében beszélgetést szervez. Az idei évben Madách Imre és Borbély Szilárd került terítékre, de szó volt a budapesti könyvhétről is.
A Bibliotéka Nemzetközi Könyvvásárra november 11-től 13-ig várták a könyvek szerelmeseit. Vasárnap délután tartották meg azokat a pódiumbeszélgetéseket, amelyeken a magyar-szlovák irodalmi viszony is szóba került, a fordításoknak köszönhetően. A könyvvásáron tömeg volt, a beszélgetésekre viszont már kevesebben ültek be, de aki ott volt, azt valóban érdekelte a téma és nem is csalódott.
Madách Imre kétnyelvű kötetének pozsonyi bemutatója (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Madách Imre Az angyal útján – Cesta anjela címen kiadott kétnyelvű válogatott verseskötete érdekes olvasmány a magyar és a szlovák irodalomkedvelők számára is. A kötet az SZNM Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma gondozásában jelent meg 2015-ben. Ezúttal Jitka Rožňová és Daniela Kapitáňová műfordítók és Tóth László költő mutatták be, a beszélgetést pedig Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója vezette.
Tóth László bevallotta, nagyon fiatalon, iskolásként olvasta először Madách Imre közismert művét, Az ember tragédiáját. Mint mondta, első alkalommal még alig értett belőle valamit, később gimnazistaként megértve a benne megfogalmazott filozófiai gondolatokat olvasta újra a művet. Sokan tévesen azt hiszik, hogy Madách egyműves szerző, holott versei legalább olyan kiforrottak és jók, mint a tragédia. Költeményeiben is megjelennek azok az alapvető gondolatok, amelyeket Az ember tragédiájában fűzött csokorba. Tóth László szerint fel kell hívni a figyelmet Madách verseire is, azoknak ugyanis korunk embere számára is van mondanivalójuk. A versekben megjelenik az ember viszonya a világhoz, a világegyetemhez, a férfi-nő kapcsolat.
Molnár Imre köszönetet mondott a fordításért (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Nehéz, de szép munka volt
Jitka Rožňová műfordító szerint szép, ugyanakkor nagyon nehéz feladat volt Madách műveinek fordítása. Nagyon fiatalon tudatosult benne Madách Imre nagysága, sosem gondolta azonban azt, hogy valaha fordítani fogja műveit. Jitka Rožňová elmondta: nemcsak emberként, fordítóként is előbbre vitte őt Madách Imre verseinek szlovákra fordítása. Madách Imre nyelvezete igényes, versei kötött ríműek, de Tóth László sok segítséget nyújtott neki, hogy a költeményeket megértse és a lehető legjobban fordítsa szlovákra. A fordító bízik benne, hogy ennek a kötetnek köszönhetően is sokan megismerik Madách munkásságát. Már csak azért is, mert költészete semmiképpen nem nevezhető másodlagosnak.
Daniela Kapitáňová író, műfordító elárulta, őt Madách aforizmái fogták meg, valamint az eszmevilág, amely előrevetítette a mai kort. Tóth László erre reagálva elmondta: Madách sosem írt aforizmákat, inkább papírszeleteknek nevezhető az a pár mondat, amelyet leírt, ugyanis bárhol volt, bármilyen hatás érte, gondolatait lejegyezte. Ezeket a néhány soros gondolatokat nevezik ma aforizmáknak.
Madách megérdemelné, hogy közismert legyen
Daniela Kapitáňová kifejtette: imádja Madách intellektuális szkepticizmusát, amely szinte prófétai jellegű. Madách talán ma nem csodálkozna azon, hova süllyedt a világ, az emberiség – vallja az írónő, aki szerint Madách nyelvezete sokrétű, nehezen érthető, de a mai szlengekkel teletűzdelt szöveget talán nehezebb lett volna lefordítani, mint a 19. század nyelvi gazdagságát hordozó verseket. Daniela Kapitáňová szerint Madách megérdemelné, hogy közismert legyen a szlovák olvasók körében, de sajnos kissé szkeptikus ebben a kérdésben, hiszen a legtöbb szlovák a saját irodalmát sem ismeri.
A beszélgetés végén elhangzott, november 13-án azért is aktuális ez a beszélgetés, mert ez a magyar nyelv napja.
Miroslava Vallová, Deák Renáta és Hizsnyai Ildikó pozitívan értékelték, hogy a budapesti könyvhét vendége Szlovákia volt (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Sikeres volt a budapesti könyvhét
A magyar-szlovák irodalmi kapcsolatokat erősítheti, hogy a 2016-os Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége Szlovákia volt. Ennek köszönhetően 34 szlovák könyvet fordítottak le magyarra. A könyvhét jelentőségéről Deák Renáta és Hizsnyai Ildikó műfordítók és Miroslava Vallová, a LIC igazgatónője beszélgettek. A szlovákiai irodalom kevéssé ismert a magyar piacon, nagyjából két szlovák nyelvű könyvet fordítanak le magyarra évente, az idei év ezért rekordévnek számít azzal a 34 kötettel, amely az ünnepi könyvhétre megjelent – mondta Deák Renáta, aki azt is kiemelte, több kiadót is felkerestek. A kiadók maguk választották ki a megjelentetett köteteket. Érdekességképpen kiemelte: a 34 szerzőből 33 még ma is élő szerző és elsősorban regényeket fordítottak magyarra. Deák Renáta szerint sikeres volt ez a projekt, hiszen a szlovák szerzők köteteit pozitívan fogadták, sőt az azokról megjelent recenziók is kiválóak voltak. El kell ismerni, a magyarok még mindig sokat olvasnak, ezért fontos a magyarországi piac – mondta Deák Renáta. Sikerként könyvelhető el az is, hogy Daniela Kapitáňová SamkoTále című művét a fordításnak köszönhetően a jövő évadban bemutatja az Örkény Színház
Borbély Szilárd nagyobb figyelmet érdemelne. A Nincstelenek című regényről Zora Bútorová, Görözdi Judit és Michal Hvorecký beszélgettek (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A szlovákok is megértik a Nincstelenek világát
Ezt a beszélgetést követően ismét egy magyar szerző szlovákra fordított művéről volt szó. Borbély Szilárd: Nincstelenek című könyvét Vydedenci címmel adták ki szlovákul 2015-ben. A regényt Magda Takáčová fordította. Görözdi Judit irodalomtörténész, Zora Bútorová szociológus és Michal Hvorecký író, publicista mutatták be a regényt. Görözdi Judit a beszélgetés elején elmondta: Borbély Szilárd kelet-magyarországi író volt, aki a hármashatár közelében élt. A regény a 60-as évek Magyarországán játszódik.
Michal Hvorecký elmondta, hogy Borbély Szilárd nevére először egy német nyelvre lefordított műve kapcsán figyelt fel. Véleménye szerint ezt a regényt a szlovák olvasó is könnyen megértheti, hiszen hasonló sorstörténetek itt is vannak. A szegény családok sorsát természetességgel bemutató regény csupán azért megdöbbentő a számára, mert az 1960-as években a kommunista rendszerben látszólagos egyenlőség uralkodott. Mára az a téves eszme alakult ki az emberekben, hogy a szegény emberek a maguk sikertelensége miatt süllyedtek szegénységbe. Ám sok esetben a véletlenek következménye egy család elszegényedése. Jó, ha erre az irodalom is reagál, bár szerinte a szlovák szerzők többsége ezt a kérdést még ma is romantizálja, Borbély viszont nem tette ezt. Művéből sok minden megérthető ezzel a témával kapcsolatban.
Egymás irodalmának megismerése közelebb hozhatja a két nemzetet egymáshoz (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A regény erőssége, hogy a főszereplő nem moralizál
Zora Bútorová a bemutatón nem, mint szociológus vett részt, hanem mert műfordító édesanyjának, Magda Takáčovának segített a regény fordításában. Amikor édesanyja kilencven éves lett, elhatározta, hogy többet nem fordít, de a Kalligram kiadó megkereste ezzel a regénnyel és úgy érezte, ezt még el kell vállalnia. Betegsége miatt azonban segítségre szorult. Bútorová szerint a főszereplő, maga a szerző, kisgyermekként meséli el az eseményeket. Ennek köszönhetően a tényeket elmondja, és nem von le erkölcsi tanulságokat. A könyv erőssége éppen ebben van. Nem érti és nem is kíván pálcát törni az emberi kapcsolatok miatt, egyszerűen csak megéli azt, de nyilvánvalóvá válik, hogy a gyermek szenved a kialakult helyzettől – mondta el Zora Bútorová. A regényt még hitelesebbé teszi, hogy megjelennek a falusi rituálék és szokások is. A mű a kommunista diktatúra idejében játszódik, ennek ellenére benne rejlik a régi világ rendje is. A narrátor, a kisfiú depresszív, ami természetesen nem tudatosul benne, de Borbély önvallomása szerint: ha nem lett volna depressziós, túl sem élte volna azt a kort. Annak ellenére, hogy több nyilatkozatban azt mondta: túl van az átélt traumákon, saját kezével vetett véget az életének. Nem segített rajta, hogy kiírta fajdalmát.
A Nincstelenek szlovákul Vydedenci címmel jelent meg, a kor szelleme megérthető a műből, Michal Hvorecký a beszélgetés végén még elmondta: bízik benne, hogy több magyar művet is lefordítanak szlovákra, hogy az itteni közönség is megismerhesse a magyar szerzőket.
