Krisztusvárás idején címmel tartott előadást Papp Lajos szívsebész professzor december 3-án Pozsonyeperjesen. Az előadás elején a fiatalokhoz szólt, elmondta, nehéz megmaradni magyarnak Felvidéken, ráadásul az anyaországban nem is tudják igazán átérezni az itteni küzdelmeket. Felhozta a 2004-es magyar népszavazást, mikor az anyaország nem akarta visszafogadni elszakított gyermekét.
Ezután is inkább kisebb történeteket, gondolatokat osztott meg a közönséggel, kitért arra, hogy Németalföldön megközelítőleg 10 000 saját népdalt tartanak számon, a magyarok pedig közel 200 000-et, ebből 100 000 le is van jegyezve. A népdalok a nép ajkán maradtak fenn és ezekből hiteles képet kaphatunk az ősökről.
Itt egy kis történelmi kitérő után visszakanyarodva a népdalokhoz a legrégebbi termékenységi rigmust tárta a hallgatóság elé, melyet mindenki ismert. Ez a Bújj, bújj zöld ág című, amit a gyerekek az óvodában tanulnak, ám a jelentését nem mindenki érti.
Szita-szita péntek, szerelemcsütörtök, dobszerda
Amikor a gazdasszony szitálja a kenyérsütéshez a lisztet, mit lát a gyermek, a saját testmagasságából? Nagyon sűrűn aláhulló apró szemeket. Mit mondunk mi, amikor így esik az eső, vagy a sűrű ködben haladva vizesek leszünk? Szitál az eső, vagy ködszitálás van.
Hogyan kapcsolódhat mindez a házassághoz, a szerelemhez? Úgy, hogy a szita az ősmagyar kultúrában tisztálkodási eszköz is volt. Az igazán higiénikus tisztálkodás eszköze, a mai zuhany őse. A magasan rögzített szitába egy segédkező a cseberből öntötte a vizet, és a szita biztosította az egyenletes megoszlást.
Ismét csak régi magyar szokás szerint, ha egy fiú és egy leány között szerelem szövődött, a házassághoz vezető út első lépése a kifejezetten ehhez az alkalomhoz kötött, a mindennapinál sokkal alaposabb tisztálkodás volt, hogy kiderüljön, a férfi férfi-e, s hogy a nő valóban nő-e.
Mi az, hogy szerelemcsütörtök? Egy ilyen alapos (egész napos) tisztálkodás után, a férjjelölt, ha a lány is úgy akarta, lehetőséget kapott, hogy naplementétől hajnalhasadásig a lány szobájában aludjon (elhálták a próba-nászéjszakát). A fiú számára a tisztálkodáson túl volt ennek egy másik feltétele is. A szerelemcsütörtök estéjén egy tehénkét kellett behajtania a lányos ház istállójába. Ha a próba sikertelennek bizonyult, mert a legény a legénybúcsún túl sokat ivott, vagy egyéb okból nem felelt meg a lány elvárásainak, hajnalhasadáskor a legény mehetett, a tehénke maradt.
Ha megtalálták egymásban, amit kerestek, következhetett a dobszerda. De mi volt a dobszerda? Maga a házasságkötés. Az ősmagyar (gnosztikus) kereszténységben nem kellett a házassághoz a templom pátosza. Sokkal patetikusabban, a szabad ég alatt, Isten színe előtt köttettek a házasságok, örökre és visszavonhatatlanul. Sámándobok hangjai közepette, az Isten jelenlétét jelképező tűz körül, az egész közösség részvételével, nem meghívottak társaságában.
Papp professzor úr megemlítette, hogy sokszor nem beszélünk a győztes szabadságharcainkról, Bocskai és Bethlen szabadságharcairól. Ezek abban az időben zajlottak, amikor a Habsburgok és a törökök két oldalról szorították Erdélyt, mégis ekkor volt Erdély aranykora. Ez azért lehetett így, mert ha valakit szorítanak, akkor nem kényelmesedik el, küzdenie kell a létéért, így erősebb.
Ezután a magyar nyelv fontosságára hívta fel a figyelmet. Bizonyított, hogy a magyar nyelv rendszere olyan, hogy komolyabb gondolkodásra sarkall. Ezt például Kárpátalján tudják, hiszen ott sok helyen magyar iskolába járnak a rutének, románok, ukránok is.
Papp Lajos vallja, hogy a teremtő küldött minket ebbe a világba és mindenkinek ott van dolga, ahova született. Bejárta a világot, Ausztrálián kívül mindenütt járt, 1984-ben Bostonba ment például tanítani, s így csak telefonon tudott beszélni feleségével, gyerekeivel. De a szülőfölddel nem tudott beszélni, amibe elmondása szerint majdnem belepusztult.
A magyar nyelv fontossága
A professzor úr arra is próbált rávilágítani, hogy miért különleges nyelv a magyar. A Nobel-díjasokkal kezdte. Elmondta, hogy több Nobel-díja van Magyarországnak, mint Brazíliának, Argentínának. Teller Ede, a hidrogénbomba feltalálója azt mondta, ha nem magyarnak születik, valószínűleg egy középszerű tanár lenne csupán. Egy paksi előadása után kijelentette, hogy egy nyelv van csupán, a magyar.
A professzor úr szerint nem lehet véletlen, hogy a magyarokhoz annyi fontos találmány, ötlet, világmegváltó döntés és mű kötődik. „Sok ezer ember szívét tartottam a kezemben. Az emberi testet le kellett hűteni 2-3 fokra. Ötpercenként maximum 1 fokkal szabad csökkenteni az emberi test hőmérsékletét, a gyorsabb hűtést nem bírná ki. Viszont tudom, hogy amióta szavakkal próbálom gyógyítani a szíveket, amióta megpróbálom elhozni az emberek szívébe az advent üzenetét, sokkal több szívhez kerültem közelebb, sokkal több test szellemét ébresztettem fel. S tudom, hogy egyetlen dolog gyógyítja az ember mind a három lényét, a testet, a lelket és a szellemet. Ez pedig a szeretet. És ez nagyon fontos, mivel ha e közül a három közül valamelyik megbetegszik, az emberi életnek vége” – mondta Papp Lajos.
Az előadás végén a professzor úr többször is megkérte a hallgatóságot, hogy ne tapsoljanak, mert az advent az elcsendesülésről szól. Majd hozzátette: „Régen az asszony adventkor rendet rakott a házban, a férfi pedig a ház körül. Az volt a szokás, hogy akit megbántottunk, attól bocsánatot kértünk, úgy mentünk az új évbe. Sem gyűlöletnek, sem bánatnak nincs helye a Kisded mellett, a jászolban.”
Végezetül pedig az Én miatyánkom című verset olvasta fel, melyet sokan neki tulajdonítanak, de szerinte Szabó Tibor katolikus pap írhatta. Így kezdődik:
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe:
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba – reményteljesen,
S fohászkodj: MI ATYÁNK! KI VAGY A MENNYEKBEN…
