Felvidék-szerte Lekenyén, Marcelházán, Dunaszerdahelyen, Érsekújvárott, Nemesradnóton és még sok más helyen pazar programokkal várják az érdeklődőket a Házasság hete alkalmából. Engem a programsorozatnál is jobban érdekelnek a szürke hétköznapok. Nevezetesen az, hogy életképes-e még ez az intézmény az „új erkölcs” bűvöletében élő modern világunkban.
Napjainkban számos romboló befolyás miatt megrendült a házasság intézménye. Szívmelengető érzés azonban látni, hogy ebben a modern, rideg világban sok férj és feleség már tíz, húsz, harminc éve, vagy még régebben is hűséges a házastársához és jóban-rosszban ragaszkodik hozzá.
Az emberek többsége elismeri, hogy a házasság nem mentes a gondoktól. Vannak jó napok és rosszak. De egyesek valami miatt mégis a házastársukkal maradnak a nehézségek ellenére is.
A sikeres házaspárok megtanulták, hogy mit tegyenek, amikor elkerülhetetlen viharokkal és válsághelyzetekkel szembesülnek a rájuk nehezedő nyomás miatt. „A múltban (a 60-as, 70-es években) kizárólag a legrosszabb házasságok végződtek válással – mondja egy családkutató szakértő. Ma már egyszerűen csak életforma kérdése az egész. Nyilvánvaló, hogy a házasságot összekötő szálak folyamatosan bomlanak széjjel.“
„Mikor kötünk már házasságot?” Közel 50 évvel ezelőtt ezt a kérdést azok a szerelmespárok fontolgatták, akik eljegyezték egymást. Ez a kérdés ma inkább két olyan személy között vetődik fel, akik egy idő óta már együtt élnek. Az idők és a házassággal kapcsolatos álláspontok is változtak.
– Ti miért döntöttetek a házasság intézménye mellett? – kérdezem Dianát és Pétert. Diana:
– Jó érzés tudni azt, hogy egymás és a világ előtt kinyilvánítottuk elhatározásunkat, miszerint ragaszkodni fogunk egymáshoz.
– Az ünnepélyes elkötelezettség gondolata sokakat megrémít. Annak tudata, hogy ketten egy életre össze vannak láncolva, azt az érzést kelti sok fiatalban, mintha sarokba lennének szorítva. Azt hiszem, ha valaki igazán szereti a társát, akkor az elkötelezettség nem lehet gond – mondja Péter.
Sajnos, némely modern házassági szakértő is inkább a válások előnyben részesítésében bizonyul szakértőnek, mintsem a házasság megmentésében.
A The Case for Marriage (A házasság védelmében) című könyv ezt írja: „Talán ez az első alkalom az emberiség történelmében, amikor a házasság mint eszménykép állandósult és meglepően sikeres támadásnak van kitéve. A támadás olykor közvetlen, elméleti szintű és olyan szakemberektől származik, akik abban hisznek, hogy egy életre szóló hűségeskü valószerűtlen és embertelen.“
„Egy olyan világban,ahol megszokottak az eldobható tárgyak, az emberek nagy valószínűséggel a kapcsolataikra is így tekintenek.” /Sandra Davis családjogi szakértő/
Bezúr Ferenc és felesége, Marika több mint harminc éve házasok.
– Igen, 2015-ben ünnepeltük a 30. házassági évfordulónkat – mondja Feri.
A Bezúr házaspárnak – szinte hihetetlen – már három felnőtt gyermeke van (két fiú és egy lány), s az egyik fiú már szintén házas.
– Alapos karbantartásra van szükség ahhoz – folytatja Feri – hogy egy épület kiállja az idő próbáját. Ha a férj és a feleség tisztelettel beszél egymással, megbecsüli egymást, akkor a házasság erős marad. Az önzés nem ereszt gyökeret, a harag féken van tartva.
– Mi volt a legszebb ajándék a 30. házassági évfordulótokra?
– A 30. házassági évfordulónkra a legnagyobb ajándék, illetve meglepetés az volt, hogy 30 borítékot kaptunk (nem pénz volt benne). A 30 borítékot ismerőseink, barátaink, családtagjaink készítették, akik a velünk kapcsolatos emlékeiket, történeteiket írták le. Olvastuk az emléktöredékeket és csak sírtunk és sírtunk… persze örömünkben. Természetesen a legnagyobb ajándék, hogy vagyunk egymásnak – mondja Marika.
– Az is igaz, hogy a házasság több mint romantikus kapcsolat. Két különböző hátterű, személyiségű és lelkületű embert egyesít – egészíti ki Feri.
Bezúrék (Gúta) – fiatal házasokként, és 30 év után…
– Mondjatok még valamit, olyan jó hallgatni titeket…
– A lealacsonyító megjegyzéseknek vagy viccelődéseknek nincs helye a házasságban sem mások előtt, sem négyszemközt – hangsúlyozza Feri. – Sok helyen az a baj, hogy a nagy hajszában a másik érzelmi támogatása elmarad.
– Milyen viselkedést kerüljenek a házastársak?
– Ha nem képesek megbocsátani egymásnak, a bizalmatlanság érzése fokozatosan el fog hatalmasodni és ez megmérgezi a kapcsolatukat. A nézeteltérések megoldásához az a szó, hogy „sajnálom“, vagy „igazad volt“ a legrövidebb út. Fontosabb, mint az, hogy „szeretlek” – fejti ki Marika.
– A házasság nem a versengésről szól, nem arról, hogy ki az erősebb, kinek nagyobb a hangja, hogy ki tudja a legcsípősebb megjegyzést tenni. Semmilyen körülmény nem indokolja, hogy a házastársak gúnyosan vagy megalázóan beszéljenek egymással – egészíti ki a férj.
– Mit tanácsolnátok azoknak, akik több gyermeket nevelnek?
– Teljesen más a helyzet, ha öt-, vagy akár tízéves gyermek van a családban. A tinédzserkor meghozza a maga nehézségeit. Fontos, hogy a szülő a tizenéves gyermeke rendelkezésére álljon, amikor a gyermeknek szüksége van arra, hogy beszélgessen. A kommunikáció létfontosságú mind a házasságban, mind a gyermeknevelésben. Fontos a dicséret is. Minden alkalmat megragadtam arra, hogy mindegyik gyermekemet megdicsérjem, ha valamit jól csinált. Persze, időnként nálunk is voltak problémák, de soha nem mulasztottam el, hogy biztosítsam őket a szeretetemről – mondja mosolyogva Marika.
Ehhez már nincs mit hozzátenni, talán csak annyit, hogy az igaz szerelem és szeretet legyőzhetetlen, kiolthatatlan: „erős, mint a halál…”
