Immár tizenhetedszer került sor Dunaszerdahelyen a Vámbéry napokra, amellyel a város híres szülöttjének, Vámbéry Ármin világhírű keletkutatónak és tudósnak állítanak emléket. A kétnapos rendezvény Felföldi Szabolcs a Fény metszette élet című Vámbéry-albumának bemutatójával kezdődött, amelyet másnap a Vámbéry Ármin Földrajzverseny országos döntője, majd a névadó mellszobrának megkoszorúzása követett. A rendezvény csúcspontjaként pedig idén is átadták a Vámbéry-díjat.
A földrajzverseny országos döntőjébe, melyre a Vámbéry Ármin Alapiskolában került sor, az a tíz csapat került, amelyik a legjobban teljesített a verseny levelező fordulójában. Felföldi Szabolcs, régész-történész, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa volt a zsűri elnöke, aki szerint változatos, de meglehetősen nehéz feladatsort kellett megoldaniuk a csapatoknak, amelyek főleg a város híres szülöttének tevékenységéhez kapcsolódtak.
„Úgy érzem, derekasan helytálltak a gyerekek, hiszen nem csupán egyszerű teszteket kellett megoldaniuk. Az egyik feladat például az volt, hogy egy bizonyos leírás alapján kellett kitalálni, vajon melyik országról van szó, aminek a fővárosát is meg kellett nevezni, valamint a térképen ugyancsak be kellett jelölni. De skandinávrejtvény-szerű feladatot is meg kellett oldaniuk a versenyzőknek és természetesen térképészeti feladatok szintén vártak rájuk. Akadtak persze játékosabb feladványok is, például a Vámbéry könyveiből származó fotók, metszetek egyes részei ki voltak takarva, és meg kellett határozniuk a gyerekeknek, hogy a „láthatatlan” részen mi található” – nyilatkozta portálunknak Felföldi Szabolcs.
A tudós „örökösei”
A pálmát, vagyis az első helyet, az Almási Réka, Antalics Dóra és Kiss Enikő trió, azaz a Napsugarak csapat, a Vámbéry Alapiskola hetedikes diákjai érdemelték ki, akiknek felkészítő tanára Domonkos Tímea volt. Második helyen a nagymegyeri Bartók Béla Alapiskola, a harmadikon pedig a madari alapiskola diákjai végeztek.
A győztes csapat tagjai elmondták, hogy szeptember óta készültek a megmérettetésre – olvasással, keresztrejtvényfejtéssel, de a legtöbbet a térképek előtt gyakoroltak. Örömmel fedezték fel a felkészülés során is, hogy Vámbéry milyen sokoldalú volt, s mindemellett az egész élete igencsak kalandosra sikeredett. Hát még ha hozzátesszük, hogy az egyik lábára háromévesen lebénult, s élete végéig sánta maradt. Ezen testi hibája ellenére mégis rengeteget utazott, és sok nyelven beszélt.
Domonkos Tímea felkészítő tanártól megtudtuk, hogy az idén Burgenland, vagyis az Őrség volt az a terület, amit bővebben is körbejártak a versenyen, és ahol Vámbéry is megfordult. S azt is, hogy a sánta dervisként is ismert tudós kiváló nyelvtudásának köszönhette, hogy ázsiai útját élve megúszta. Sajnos azonban bármilyen nagy tudással bírt, rengeteget bántották a testi hibája miatt. A híres keletkutató emiatt valójában egy szomorú ember volt, aki legjobban az édesanyjához kötődött.
Már életében híres volt
A Vámbéry napok kiemelkedő pillanata volt az orientalista mellszobrának megkoszorúzása a róla elnevezett téren, ahol az ünnepi beszédet Zimonyi István egyetemi tanár, a Vámbéry Tudományos Kollégium tagja tartotta. Főleg a jelenlévő diákokhoz szólt, amikor felhívta a figyelmüket arra, hogy a maga korában Vámbéryt Kossuth után a második leghíresebb magyar emberként emlegették, s rámutatott arra, hogy éppen ő volt a kettős honfoglalás elméletének atyja is.
A városi hivatal dísztermében ezúttal Barbara Kellner-Heinkele keletkutatónak, a berlini egyetem professzorának adták a Vámbéry-díjat, akit Hájos Zoltán polgármester köszöntött. Munkásságát pedig Vásáry István orientalista, egyetemi professzor méltatta, kiemelve a díjazott elvitathatatlan érdemeit a „Vámbéry-hagyaték” ápolásában.