Március huszonnyolcadika – véleményem szerint legalábbis – fontos dátuma lehet Esterházy János sorsa, mindnyájunkért vállalt vértanúsága megismerésének a Felvidéken. Ma ugyanis nagy érdeklődéssel követett előadás hangzott el a komáromi Selye János Egyetemen a mártír gróf életéről és haláláról a tanintézmény Tanszéki Beszélgetések című sorozatában.
Az előadó a legkiválóbb Esterházy-kutató, Molnár Imre volt, a meghívó a diákok működtette Történelemműhely. Bencze Dávid végzős hallgató, főszervező mintegy félszáz érdeklődőt mozgósított a bő másfél órás előadásra. Esterházy János a selyés fiatalok szívében is otthonra lelt – foglalta össze tapasztalatait Molnár Imre az előadás után.
„Nagyon jó benyomásaim alakultak ki a fiatalokról, akik egy sor kérdést is megfogalmaztak felém. Élénken érdeklődtek Esterházy koráról, és kérték, vonjak párhuzamot az általa megélt időszak és a mai történések között. Visszhangra talált bennük a vértanú együttérzése népe iránt, bátorsága, példamutatása, áldozatvállalása. Elmondtam a hallgatóknak, hogy egy felvidéki magyar egyetem megalapítását a gróf úr beszédeiben és írásaiban következetesen szorgalmazta, így hát abban, hogy évtizedekkel a halála után mégiscsak van önálló egyetemünk, neki is van érdeme. A fiatalokat érdekelte az is, hogy ők vajon mit tudnának tenni Esterházy megbecsüléséért és megismeréséért napjainkban? Megegyeztünk abban, hogy mivel az Esterházy-életmű még bőven tartalmaz ismeretlen, ám feltehetően nagyon lényeges elemeket, érdemes lenne fiataljainknak kisebb-nagyobb tényfeltáró műhelyeket szervezniük a valóság minél teljesebb feltárása érdekében. Az előadás résztvevőinek elmondtam azt is, hogy amikor én egyetemista voltam, kerestük a volt Csehszlovákiában működő univerzitászok magyar hallgatóival a kapcsolatot, látogattuk egymást Brünnben, Prágában, Pozsonyban, Kassán, hiszen valamennyien vágytunk egymás nézeteinek megismerésére, együtt tervezgettük a jövőnket. Mára ez a kapcsolatkeresés, mintha megszűnőben lenne, a hazai magyar társadalom szinte atomjaira hullott, s ez (is) okozza megtorpanásunkat, szétesettségünket. Nagyon örülnék neki, ha a selyések is rendszeresen megvitatnák egymással, mit tegyenek, ha befejezve tanulmányaikat kilépnek az életbe, és községük-városuk jövőjének alakítóivá válnak” – árulta el Molnár Imre.