Manapság sokat hallunk útépítésekről. Főleg a nehézségekről, ami körülveszi. És milyen jó, ha jó úton haladhatunk a célunk felé. Hidakkal és alagutakkal kímélik meg az autóst a hegy- és völgy menetektől.
Adventi utunkon látjuk a célt, Isten Országát, ahova szeretnénk eljutni. Tudom, szeretném tudatosítani, hogy honnan hova akarok eljutni. És ha tudom az utat, láthatom a nehézségeket is, felmérhetem az akadályokat.
Vannak akadályok, amelyek rajtam kívül állnak, amelyeket nem tudok legyőzni. Külső körülmények, bennem rejlő legyőzhetetlen akadályok. Ha valamiről belátom, hogy legyőzhetetlen, akkor az fél győzelem, mert nem kezdek el vele küzdeni, hanem kikerülöm.
Mik lehetnek az akadályok? Bűneim, gyengeségeim, türelmetlenségem, állhatatlanságom.
A mai vasárnap és az előttünk álló hét a helyzetfelmérés hete lehet. Tudatosítsam magamban, hogy mik a hegyek és völgyek, mik az akadályok, amelyek akadályoznak utamon. Ha tudom, akkor a jövő vasárnap majd megkérdezhetem én is a keresztelőtől, hogy mit tegyek.
Felvidék Ma, Fülöp Ákos plébános
