Péntek este az őrsújfalui kultúrházban láthatta először a közönség Soóky László színpadi művét, az Egy disznótor pontos leírása címmel. A helyszín, a szocreál, rozzant őrsújfalui kultúrház jelen esetben remek választás volt, kifejezetten jól állt a darabnak.
Este hétre a nézőtér is megtelt, majd bő egy órán át önfeledt kacagásoktól, térdcsapkodásoktól volt hangos. Az előadás végén óriási, hosszan tartó tapssal hálálta meg a közönség az élményt.
Az Egy disznótor pontos leírása c. monodráma folytatása annak a sorozatnak, amely tavaly a nagy sikerű Nagy (cseh) szlovákiai magyar csönddel kezdődött. Míg az előző darab a második világháborút követő eseményeket dolgozta fel, addig az Egy disznótor pontos leírása az 1970-es évekre jellemző konszolidációs időszakról szól, amely a 68-as prágai tavaszt követte.
Sándor, a mesélő szerepében Lajos András (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Tisztelt Elvtársak, Elvtársnők, Traktoristák!
A nagy (cseh)szlovákiai magyar csöndhöz hasonlóan a búcsi kisemberek és azok történetei állnak most is a dráma középpontjában. Éppen ezért nem egy szigorú történelemórára számíthat a mű közönsége, hanem szórakoztató, édes-keserűen vicces emberi történetekből kapunk képet a szovjet „barátságról”, a besúgók által körbefont világról, a szabadság iránti meddő vágyról.
A mesélőszínház egyetlen szereplője és rendezője a dunamocsi származású Lajos András színművész. A drámaszöveget Soóky László írta, dramaturg Varga Emese.
A főhős, miközben várja, hogy kisüthesse a zsírt, megpróbálja megvilágítani a mátyusföldi disznótorok körül kialakult tragikomikus helyzeteket. Mesél a családról, Retkes Lajosról, aki egyben TSZ elnök és böllér is. Megismerjük a körzeti orvos Józsi szomszédot, a tanító Józsi szomszédot, a pártelnök Józsi szomszédot, Lajos szomszédot, Zsiga esperest, és a többieket. Na, persze, disznótor lévén, illik legalább megemlíteni a leölésre szánt állatokat is: Gyuri, Rozsdás, Tarka és Jenüs. Kiknek harmadik éve tűzik ki haláluk napját, amelyet majd a disznótor követ. Követne. Követhetne.
A felvidéki lét attribútumai: fehérbor, vörösbor, politikamentes pálinkafőzés, országos konszolidáció, kerületi-, járási- és helyi- konszolidáció. De ritkán akad azért önkéntes, individuális konszolidáció is. A leggyakoribb helyszín pedig a búcsi pincesor, ahol a legfontosabb dolgok dőlnek el egy közösség életében.
Sándor a felvidéki lét attribútumaival (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Soóky László a (cseh)szlovákiai magyar drámairodalom úttörője
Az előadás után Varga Emese érdeklődésünkre elmondta, ez a színpadi szöveg eleve drámaként íródott (ellentétben A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönddel). Motívumaiban, hangulatában viszont ugyanazt a világot viszi tovább. „A műfaj, a téma kiszorult, pályán kívülre került. Elvesztette a súlyát, jelentőségét és pozícióját. De ez egy hosszú folyamat eredménye”– fogalmazta meg véleményét Varga Emese, a szlovákiai magyar drámairodalomról. „A Dialóg n.o. – amely ezeket az előadásokat is életre hívja – ezen próbál változtatni.”
2016. decemberében – a Nap Kiadó – Dunaszerdahely gondozásában – megjelent A kóklerek forradalmai címet viselő drámakötetben további Soóky-drámák idézik meg a szlovákiai magyar múltat, jelent. „Soókynak ebben a folyamatban, a szlovákiai magyar dráma pozicionálásában, nagyon fontos szerepe van. Drámaszövegei kendőzetlen őszinteséggel, ugyanakkor nagyon jó humorral beszélnek múltunk ellentmondásairól” – mondta a dramaturg.
Varga Emese, Lajos András Bandi és Soóky László (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Történelmünk elmúlt évszázadából nem minden való a kirakatba
Varga Emese a közönség reakcióit értékelve elmondta, igény van az ehhez hasonló, a történelmi múltunkat feldolgozó előadásokra. „Megérzik a történet személyességét, s hálásak érte”. Varga szerint a történelem felvállalása ott kezdődik, hogy szembenézünk azokkal a dolgokkal, amelyek nem feltétlenül a kirakatba valók, mert bár nem szépek, de akkor is a mieink. „És igenis lehet szeretni, ha valami groteszk. A pátoszból és a hamis történetmesélésekből nem lehet tovább lépni” – folytatja.
„Azt gondolom, visszük magunkkal az elmúlt száz évet, hordozzuk magunkkal az évszázadok alatt ránk rakódott terheket és értékeket.”
Kérdésünkre Varga Emese elmondta, tart tőle, hogy a mai fiatalok nem fogják érteni a darabot, hiszen a történelemmel alapvetően nincsenek tisztában. „Nem elítélően mondom, csak nálunk egyszerűen bizonyos dolgokról nem illik beszélni, talán mert nem tudjuk, hogy tanítsuk. Az a fajta történelem-szemlélet, ami kissé patetikus, és csak a történelem-szépítésre épül, nem talál utat a fiatalokhoz” – vélekedik. „A másik oldalon viszont azt gondolom, a darab humora, világa, amennyiben megérinti a fiatalokat, elültethet bennük egyfajta kíváncsiságot, ahogy bennem is elültették annak idején” – fogalmazott Varga.
Jelenet az előadásból (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Búcs község újra a világot jelentő deszkákon
A darab írója, Soóky László portálunknak elmondta, a darab „azokról a kisemberekről szól, akik még nem haltak meg. Nem tudnak meghalni”- kezdte a beszélgetést. „A kisember az, aki nem szól bele a politikába. Tudja, hogy mit mondanak, érti is, meg is tudja fogalmazni, csak nem érdekli őt annyira ez a mocsok. Megvan a saját problémája” – vélekedik a darab írója. A négyrészes sorozatnak a második része, Egy disznótor pontos leírása is Búcs községben játszódik. Soóky szerint egy érdekes közösség a búcsi. Példaként megemlíti: az, hogy a falu református, vagy katolikus lesz-e, az sem a templomban dőlt el, vagy a községházán, de a búcsi pincesoron.
Soóky a sorozat további készülő két részéről elárulta, nagyon fontosnak tartja a továbbiakban is, hogy szlovákiai magyar színész játssza majd. A Nagy (cseh) szlovákiai magyar csöndet Benkő Géza játszotta, a mostanit Lajos András.
A drámaíró szerint a szlovákiai magyar színházi életből kimarad a szlovákiai magyar dráma. „Az utóbbi tíz évben nem volt szlovákiai magyar dráma szlovákiai magyar színpadon, pedig két színházunk is van. Én tudok jó drámákról, és ha én tudok, nyilván a színházak vezetése is tud róluk” – mondta.
Sándor, színpad, közönség (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Lajos András – az egyszemélyes színház mesélője
A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után a dunamocsi származású fiatal színész, Lajos András a Vígszínházban helyezkedett el. Jelenleg a Miskolci Nemzeti Színház társulatának tagja, már második éve. Örömmel tett eleget a felkérésnek, hogy ő játssza Sándort, az Egy disznótor pontos leírásában a saját maga készítette díszletek között, az ugyanis, a legapróbb kellékig mind az ő ötlete és kivitelezése. „Asztalos, lakatos, kárpitos, festő segített nekem abban, hogy ez a díszletelem elkészüljön a Miskolci Nemzeti Színházban” – mondta nem titkolt büszkeséggel. Arról, hogy mekkora kihívást jelent egyedül lennie a színpadon, úgy fogalmaz, színészileg megerősítette a feladat. „Ez az egyszemélyes színházi munka rendkívüli módon fejleszti a kreativitását és az állóképességét is. A darabban megjelenő karakterek megformálásában nagyon sok segítséget kapott az írótól, Soóky Lászlótól.
Lajos András, a Miskolci Nemzeti Színház színésze (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Az Egy disznótor pontos leírása c. monodráma következő előadása Zselízen lesz az Országos Népművészeti Fesztiválon jövő hét szombaton (június 10-én 11.00 órától), szabadtéri színpadon. Majd június 17-én a Jókai Napok keretében tartják a hivatalos ősbemutatót a Városi Művelődési Központban, Komáromban. A Gombaszögi Nyári Táborban is láthatja nyáron a közönség az előadást. Információink szerint viszont van remény, hogy más helyszíneken is találkozhatunk Soóky László drámasorozatának második részével.
