Biztosan ismerik a reklámszlogent: „A főnök rajta keresi a legtöbbet…” Nos, a Ford Transit alighanem világviszonylatban is a legismertebb, legpraktikusabb, legérettebb furgon, úgyhogy a főnöknek valahol igaza van. Mi ennek a kategóriateremtő autónak egy különleges – összkerékhajtású – változatát kaptuk meg tesztelésre.
Alaktan
A „dobozos” furgonok külsején nincs sok elemezgetni való, mindent a célszerűségnek rendeltek alá. Egyedül a maszk, esetleg az oldalablakok formája alapján különböztethetők meg, hátulról erre úgyszólván semmi esély. A Transiton jól mutatnak a hűtőrács széles lamellái, a kubista formájú fényszórók, az oldalajtók felirata pedig kifejezetten elegáns. Ami a praktikumot illeti, elöl is találtunk két „miniküszöböt” a lökhárítóba építve; téli reggeleken nagy segítséget jelentenek például az ablaktisztításnál. A széles műanyag karcolásvédő sáv azonban már feláras volt. A kocsit a második leghosszabb (5,8 m) és a legmagasabb (2,6 m) karosszériával, üvegezetlen hátsó ajtókkal teszteltük.
Komfort, szereltség, rakodókapacitás
Az utastérbe két lépcsőn, kényelmesen jutunk be, az ajtó feletti kapaszkodók is segítségünkre vannak. A vezetőülés – a támlát is beleértve – 8 irányban állítható, bár hamar beleütközünk a válaszfalba. Van egy kézileg felpumpálható deréktámasza is. A középkonzolra telepített váltókar nagyszerűen kézre áll, a fűtésrendszer tárcsái viszont nincsenek a vezető keze ügyében. A kocsi egyébként háromszemélyes, a jobboldali dupla ülés állíthatatlan. A standard szereltség legértékesebb elemei a távirányítható rádió, a klímaberendezés és a tempomat. Az utastér – a jármű küldetésének megfelelően – jórészt a praktikumról szól: rengeteg fiók, szekrény, rekesz és egyéb rakodózug, fogasok a kabin sarkaiban. A 4 EUR-raklap alapterületű bódé hátul 90/180/260 fokban nyitható szárnyas ajtón, jobb oldalról pedig széles tolóajtón keresztül közelíthető meg. Belső méretei 3,3 x 1,85 x 1,76 (a kerékdómok között 1,39) m, térfogata 10 m3, az autó hasznos teherbírása 1340 kg. Volt egy tágas „padlásterünk” is, közvetlenül a válaszfal mögött; ennek hátránya, hogy csak a raktérből nyílik.
Az országúton
Az összkerekes Transit kizárólag 2,4 literes, 140 lóerős Duratorq dízelmotorral és hatfokozatú kézi váltóval kapható. A motor hihetetlenül rugalmas, amit mi sem bizonyít jobban, hogy alig kezd pörögni, már villog is a műszerfalon a zöld nyíl: váltsál feljebb, pajtás, mégpedig fürgén. Így aztán hamar eljutunk a hatosig, amellyel közepes terhet (tesztautónkban jelesül egy beépített 600 kilós betontömböt) cipelve is simán végigtöfögtünk a csalóközi falvakon. Betartva természetesen az 50 km/órás sebességet. És mivel azon a héten hó is volt bőségesen, az összkerékhajtásnak is nagy hasznát vettük. E rendszer egyébként szükség esetén az első kerekeket aktiválja, mert ez a verzió alapkivitelben hátsó meghajtású. A Haldex-rendszer nem kapkodja el a dolgot, megvárja a kipörgést; viszont amikor már úgy tűnik, menthetetlenül bennragadunk a tízcentis hóban, egyszerre csak ránt egy nagyot az autón, és megindulunk. S ha még ennél is több kellett, egy nyomógombbal összezárhattuk az első kerekeket, megakadályozva valamelyik kipörgését. A vonóerő kihasználása ekkor a maximális, ebben az állásban valóban nehéz bárhol elakadni a 4×4-es Transittal. A fordulékonyságra sem panaszkodhattunk (természetesen az autó méreteihez képest), tolatni viszont felért egy orosz rulettel. Mert bár a kettős optikájú tükröknek köszönhetően prímán látjuk a hatalmas doboz KÖRÜLI történéseket, mögöttünk egy 5-ös BMW is simán elbújhatna. Nincs mese: vagy biztosan tudnunk kell, hogy nincs ott semmi, és nem is jöhet, vagy szólnunk kell egy megfelelően felokosított személynek, lásd a közlekedési szabályzatot…
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 2402 cm3
Teljesítmény: 103 kW (140 LE)/3500min-1
Nyomaték: 378 Nm/2000min-1
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 149 km/óra
Átlagfogyasztás: 11,2 l/100 km
Ár: 29 580 euró
Vas Gyula
