Mint minden évben a rendszerváltás óta, Kassán és környékén is sor kerül egyik legszebb nemzeti ünnepünk megünneplésére, melynek megrendezésében részt vesz a Magyar Köztársaság Főkonzulátusa, a Csemadok Városi Választmánya, a Kikelet Kassai Ifjúsági Közösség, a Kassai Magyar Református Egyházközség, a Római Katolikus Egyház, a Henszlmann Imre Helytörténeti Társaság és a Thália Színház.
Vasárnap, március 14-én 14.00 órakor a közeli magyarbődi református templomban került sor ünnepi istentiszteletre. Igét Ft. Steinbach József a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett, aki délelőtt a kassai református templomban is szolgált. Mecenzéfi gyökerekkel rendelkezik. Prédikációjának textusát Pál filippiekhez írt leveléből vette: „Örüljetek, az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” (4:4) Az ünnep az örömmel áll kapcsolatban. Az ember örömre vágyik és azt keresi, de a körülményektől független, belülről sugárzó, állandó örömöt csak az Úr adhatja meg. Ez az öröm pedig a rossz hiányát is jelenti, hiszen az Ige azt is mondja: „Örüljetek az Úrban.” Ezután már az ember élete nem gyarló örömkísérletek sorozata, mely kudarcra van ítélve. Az Európai Unió himnusza is ezt sugalmazza. Schiller Ódája, melyet Beethoven zenésített meg a következőképpen szól: „Milliók, a földre rogytok?/ Érzitek a Teremtőt?/ Csillagsátor rejti Őt,/ Egyre táguló égboltok.“
A templomban, valamint a temetőben fellépett a Kassai Magyar Református Egyházközség énekkara Kovács Edit vezetésével.
Az időjárás is kegyes volt az ünneplőkhöz. Kassán szemerkélni kezdett az eső, de Bődön kisütött a Nap.
A hagyomány szerint ugyanis itt temették el az első kassai csata (1848. december 11.) kétszáz halottját, mivel Franz Schlick császári altábornagy nem engedte az elesett magyarokat eltemetni. Ez valószínűleg csak legenda, mivel semmilyen írásos bizonyíték erre vonatkozólag ezidáig nem került elő.
A templomkertben alussza örök álmát Balla József, aki a tiltás ellenére – így szól a hagyomány -, megadta a végtisztességet a hősöknek. Az ő sírjára is koszorú került.
Pazderák Bertalan néhai tanár volt ennek az ünnepségsorozatnak az elindítója. Neki köszönhető, hogy ma kopjafa áll a református temető süppedő sírhantjai között. Sírjára virágot helyeztek el. Így remélte a helyi gyérülő magyarságot felrázni. Magyarbődön már 1965-ben szűnt meg a magyar iskola és így az asszimiláció rohamléptekkel halad, hiszen 1150 lakosából már csak 43-an jelentkeztek legutóbb magyarnak.
A temetőben került sor a megemlékezésre és koszorúzásra. Ünnepi szónok Huszár Pál a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka és főtisztelendő Pásztor Zoltán püspöki helynök volt. Miután Viliam Bačo, Magyarbőd polgármestere köszöntötte a résztvevőket és figyelmeztetett rá, hogy őrizzük szívünkben ezt a szép ünnepet és a halottak emléke ne merüljön feledésbe, Huszár Pál mondta el beszédét, melyet bibliai idézetre épített. „Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (János Evangéliuma 8:36) – hiszen a szabadság születését ünnepeljük
Külön örömét fejezte ki amiatt, hogy a szlovák polgármesterrel ünnepelhet együtt. Tudunk-e ünnepelni egyenes derékkal? – tette föl a kérdést. Ekkor Európa ránk figyelt. Egyetlen nap alatt, egyetlen csepp vér nélkül sikerült kivívni a szabadságot. Honnan jött ez a lelki erő? A szabadság egységes és oszthatatlan. Vagy mindenkié, vagy senkié. Egy nemzet sem lehet szabad, mely másokat elnyom. S ezt akkor tudták.
A magyarbődi kopjafa
Az első kassai csata nem tartozik a győztes viadalok sorába, mégis kötelességünk leróni kegyeletünket. „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,/ Csak elfajult kor hős elődöket,/ A lelkes eljár ősei sírlakához,/ S gyújt régi fénynél szövétneket.“ – idézte Garay János sorait. Hogy itt vagyunk mutatja, vállaljuk történelmünket, s tiszteljük a Történelem Urát. Majd Wass Albert közismert versének soraival fejezte be hatásos beszédét: „Jól gondolja meg ki mit cselekszik./ Lyukasztják már fenn az égben a rostát,/ És a csillagok tengelyét olajozzák/ Szorgalmasan az angyalok./ És leszen csillagfordulás megint:/ És miként hírdeti a Biblia:/ Megméretnek az emberek…/ Ki mint vet azonképpen arat./ Mert elfut a víz, csak a kõ marad,/ A kõ marad!“
Koszorúk az emlékmű tövében
Pásztor elmondta, március 15-e mindig a nagyböjt része. Erősíti, tisztítja, élteti nemzetünket. Szintén Wass-idézettel támasztotta alá mondandóját: „A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek.“ A márciusi ifjak közösségi szellemet, összefogást mutattak föl. Elindultak a jövő felé. A jövő meg arra van, amerre még sohasem jártunk. Ehhez bátorságra van szükség. Mert szakítani kell a középszerrel, de az erkölcs útján kell haladni. Ők voltak tehát a jövő emberei. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy Isten foglalja el helyét bennük. Ahhoz, hogy a helyes úton induljunk el megvilágosodásra van szükségünk.
Majd Béres Viktor szavalta el Gyóni Géza: Márciusi akarat című versét. „Még itt is él ő, még itt is arat/ A hó alatt, a jég alatt;/ Sziklákat váj és töri a falat, -/ Testvér, testvérem, – itt is él/ A márciusi áldott akarat…” „A hó alatt, a jég alatt -/ Csak szivvel néki add magad,/ S börtön alján is vigaszod marad,/ Mert öröktől volt és munkál örökre/ Szebb napra vágyó tavaszodás lelke:/ A márciusi áldott akarat.”
A megemlékezők egy része
A polgármester ezután mindenkit meghívott a már hagyományos baráti találkozóra a bődi Művelődési Központba. A meghívást vagy kétszázan fogadták el. Reményét fejezte ki, hogy jövőre ismét találkozhatunk.
Szerencsés János főkonzul két nyelven mondott köszönetet mindazoknak, akik ezt a szívet melengető, példaértékű rendezvényt megvalósították.
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
További képek tekinthetők meg Képgalériánkban.
