Az ipolysági Szent István Napok keretei között szervezték meg a Hommage à Esterházy-gyűjtemény bemutató kiállítását. Az esemény egyben a gyűjtemény tízéves jubileumának ünnepélyes alkalma is volt.
A megnyitón beszélgettünk a gyűjtemény kurátorával és kezelőjével, Kalita Gábor festőművésszel, a Pozsonyi Magyar Galéria vezetőjével.
Annak idején mi inspirálta a Pozsonyi Műtermek elnevezésű csoport tagjait, hogy Esterházy János életútjáról szóló emlékező, emlékőrző tárlatot indítsanak útjára?
Ez egy hosszú, ellentétekkel, történelmi eseményekkel tűzdelt folyamat volt, mely egészen 1945-ig nyúlik vissza. Akkor tiltották be a pozsonyi székhellyel működő Képzőművészeti Egyletet, melynek szlovák, magyar, német nemzetiségű tagjai is voltak. A magyarok itt komoly szervező szerepet kaptak, hiszen az 1885-ben alapult egylet mecénása Esterházy István, Esterházy János nagyapja volt.
A művészi szerveződésnek a mártír Esterházy János is tagja volt, hiszen plein air festőként számos korabeli alkotást hozott létre, aki grófi mivolta révén is a festészet értője, szerelmese volt. Sajnos, 1945-ben az új, formálódó államhatalom az egyletet betiltotta. 1989-ben alakítottuk meg a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságát, mely 1993 után Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága név alatt folytatta tevékenységét. Az egykor Pozsonyban működő Képzőművészeti Egylet hagyományaira építve 1998-ban alakítottuk meg a Pozsonyi Műtermek nevű szabad művészeti társulást, magyar nemzetiségű hivatásos képzőművészek részvételével.
Ennek a csoportnak volt az érdeme a szép pályát befutó gyűjtemény indítása.
Igen. Csoportunk alapító tagjai annak idején Jaksics Ferenc, Fodor Kata, Mag Gyula, Nagy Zoltán, Gáspár Péter, Nagy József, s jómagam voltunk. Később Lőrincz Zsuzsa, Schrantz György, Godány Sándor és mások csatlakoztak a csoporthoz. Az első években Pozsonyban állítottunk ki különböző helyszíneken, majd a sorozatos kiállításaink után jött egy olyan igény, hogy kellene egy galéria, ahol magyar jellegű, emlékező, emlékőrző kiállításokat szervezhetünk, értő magyar közönség előtt. Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért társulás akkori ügyvezetője ajánlotta fel Hrubík Bélával, a Csemadok országos elnökével a Csemadok nagytermét. Az én javaslatomra alakítottuk meg 2006-ban a Pozsonyi Magyar Galériát.
Itt nyílt lehetőség magyar jellegű, emlékőrző tárlatok bemutatására?
A hagyományos egyéni és csoportos kiállítások mellett több ilyen jellegű kiállítást szerveztünk. Például hommage kiállítás keretén belül mutattuk be József Attila, Kassák Lajos, Kempelen Farkas, s más magyar nagyságok életpályáját, alkotásaikon keresztül. Majd 2007-ben a Pozsony óvárosában található műtermemben, egy csoporttalálkozó alkalmával egy művészeti koncepció megvalósításának tervével álltam elő. Ekkor ajánlottam fel csoportunk kurátoraként azt, hogy rendezzünk egy Esterházy János emlékkiállítást. Mindannyian lelkesen fogadták a javaslatot, s a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának a tagjait és anyaországi képzőművészeket is aktivizálva, a felhívások után sorra érkeztek az értékesebbnél értékesebb alkotások. A PMG-ben 2008 májusában nyitottuk meg a kiállítást.
Hogyan alakult a tárlat sorsa a későbbiek folyamán?
Tulajdonképpen eredetileg nem terveztük azt, hogy idővel gyűjteménnyé alakítjuk a tárlat anyagát. Hogy így történt, ez a kiállításunk iránti nagy érdeklődés, s egy budapesti kiállítás alkalmával dőlt el. Pogány Erzsébet közvetítésével a Magyarság Házának akkori székhelyén rendeztük meg a nagyszabású, már anyaországi képzőművészek alkotásaival – például a székesfehérvári festőcsoport munkáival – is bővülő tárlatunkat 2008 novemberében. A sikeres tárlatnyitó után döntöttük el, gyűjteménnyé alakítjuk a mártírra emlékező képzőművészeti anyagot.
Kinek a támogatásával indult útjára a Kárpát-medencében a Hommage à Esterházy János festmény-, szobor- és grafikai gyűjtemény?
Ismételten meg kell említenem a nemrég elhunyt Pogány Erzsébet nevét, akinek kimondottan szívügye volt, hogy ez a színvonalas tárlat járja be Magyarország vidékeit, annak érdekében, hogy anyaországi magyarjaink is a legszélesebb körben ismerjék meg Esterházy János gróf életútját, aki az életét áldozta mindannyiunk, határon kívül szakadt testvéreink jövőbeni létéért, boldogulásáért.
Kik vettek részt a tárlat művészeti tárgyainak a megalkotásában, miről is mesélnek számunkra ezek az alkotások?
Természetesen az indulástól kezdődően a Pozsonyi Műtermek tagjainak a művei képezték a kiállítási anyag gerincét. Ezenkívül olyan vendégalkotókat is megszólítottuk, akik többségükben a vörös rendszer által mellékvágányra terelt, underground vonalakon ténykedő képzőművészek voltak.
Ilyen erkölcsi tartásról tett tanúbizonyságot tagtársunk, a pozsonypüspöki származású, nemrég elhunyt Nagy József, aki számos vallási tárgyú képzőművészeti alkotással ajándékozta meg a keresztény kegyhelyeket. Ő több képet is alkotott gyűjteményünk számára, ezek közül kiemelném az Ipolyságon is bemutatott Alfa és az omegák című Esterházy-portréját.
Több portré is készült az Esterházy-gyűjtemény számára. Ilyen például Nagy Zoltán zseniális grafikai tudással megalkotott ceruzarajza, vagy Jaksics Ferenc pasztell technikával alkotott Esterházy-portréja. Egy különleges darabot is elhoztunk erre a bemutatóra: Beöthy Élő Hajnalka különleges technikával alkotott, dróthálóból készült Esterházy-portréját. De a portrék között találhatjuk Simon M. Veronika fotó-realisztikus portréját is. Ez is bizonyítja azt a kurátori koncepciót, miszerint a lehető legszélesebb skálájú képzőművészeti eszközök prezentálása mellett kívántuk létrehozni a mártír élettörténetét megjelenítő gyűjtemény képanyagát.
Neves anyaországi, s más világrészeken élő magyar alkotók, mint Kántor János, Bangó Miklós, Ölveczky Gábor kapcsolódtak be a számunkra mind történelmileg, mind érzelmileg fontos események képi ábrázolásába. Nyilasi Tibor 2008-ban az Emberáldozat című munkáját ajándékozta a gyűjtemény számára. Bugyács Sándor, Simek Viktor, Soós Csilla jeles grafikáikkal, s zománcalkotásaikkal hajtottak főt nemzetiségünk mártírja előtt. De látható itt több nagyméretű táblakép is, melyek a szovjet és a csehszlovák államrendőrség brutalitásáról, kegyetlenségéről szolgáltatnak a befogadók számára képzőművészeti eszközökkel megörökített tanúbizonyságot.
Tudomásom szerint a gyűjtemény számos helyen került bemutatásra, nem csak a Kárpát-medencében.
A tíz év folyamán összesen harminchat helyen mutattuk be gyűjteményünket. Ennek időszakos felvidéki vándoroltatása mellett az anyaországban több alkalommal Budapest, majd Győr, Tatabánya, Székesfehérvár, Veszprém, Szombathely, Sopron, s más városok adtak otthont a gyűjteménynek. Ezenkívül járt a gyűjtemény Szlovénia magyarok által lakott vidékein, Ausztriában az Őrvidéken, de nyitottam tárlatot Prágában a Magyar Kulturális Intézetben, s Brünnben is. Molnár Imre Esterházy-kutató, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, aki több magyarországi tárlatunkat is megnyitotta, Lengyelországban is szerepeltette, nagy-nagy sikerrel övezett gyűjteményünket.
A Pozsonyi Magyar Galéria és a Szövetség a Közös Célokért társulás zászlaja alatt több gyűjtemény is vándorolt, vándorol térségünkben.
2010-ben indítottuk útjára a Szent István Pozsonyban című gyűjteményünket, amit eddig tizennégy alkalommal mutattunk be. Az első királyunk emlékére készült, a vele kapcsolatos pozsonyi történésekkel is gazdagított kiállítást itt, ebben a nagyteremben, majd a Simonyi Lajos Galériában is láthatta már az ipolysági értő közönség, de többek között Nagybányán, a magyar festészet Avignonjában is bemutattuk az említett gyűjteményt.
Tematikailag szorosan fűződik a most bemutatott Esterházy-gyűjteményünk témájához a részünkről tavaly vándorútjára indított Kitelepítések 70 című anyag, melynek kurátorai Méry Beáta, Lengyel Valter és jómagam. Ezt a gyűjteményünket tavaly november óta Somorján, Pozsonyban, majd tavasszal Szímőn, Budapesten a Duna Palotában, Martoson az Esterházy Akadémián mutattuk be, ősszel további három helyen lesz majd látható a tárlat.
Ismervén az alkotásokat, a felsoroltak valóban értékes művészi teljesítményeket, szervezői odaadást, kitartást tükröznek. Az idén kerek jubileumát ünneplő Esterházy-gyűjteménnyel kapcsolatos tervekről is kérdezném…
Sok szervező és művész önkéntes munkája kapcsolódik felsorolt tevékenységünkhöz. Ebbéli igyekezetünket az Esterházy Emlékbizottság értékelte 2013-ban, amikor a Pozsonyi Magyar Galéria munkáját Esterházy-emlékéremmel jutalmazta. Ami a terveinket illeti, most van folyamatban a sok-sok utaztatásban „megfáradt” gyűjteményünk revitalizálása, a nemrég birtokunkba jutott művek rendezése, a régi, sérült anyag felújítása.
Nem is a terveink, inkább a vágyaink közé tartozik az, hogy egyszer ez a nemes célokat követő, emlékőrző gyűjtemény állandó kiállítási teret kapjon – minden Esterházy János emlékét védő, őrző és tisztelő ember örömére.