Mint korábban megírtuk, szeptember 21-én a Széchenyi Társaság Díjával tüntették ki posztumusz Pogány Erzsébetet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatóját.
A Magyar Tudományos Akadémián megrendezett emlékülésen dr. Cserháti László Gábor, a Széchenyi Társaság alelnöke méltatta Pogány Erzsébetet. Az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük a társaság alelnökének a méltatását.
Tisztelt elnök úr, főtitkár úr! Tisztelt hölgyeim, uraim! Kedves ifjú vendégeink!
Ezerkilencszázhuszonkettő tavaszán éppen betöltötte 17. életévét egy fiatalember, aki a következő feledhetetlen, a nemzetért, a nemzet egységéért jajongó és a nemzetért tenni akarásra buzdító versidézeteket hagyta ránk. Tisztelt hölgyeim, uraim, kedves mindannyian, ha csak ezeket hagyta volna hátra, neve talán akkor is fennmarad, de a nemzet szerencséjére nemcsak ezek emlékeztetnek rá.
Az idézetek így szólnak hozzánk: „Ha eljő az idő – a sírok nyílnak fel, / Ha eljő az idő – a magyar talpra kel, / Ha eljő az idő – erős lesz a karunk, / Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Ezeket a sorokat a 17 éves fiatalember, József Attila „Nem, nem soha!” című verséből idéztem, de hasonlóan biztat bennünket a „Pogányos hitvallás magyarul” című versében is, amit néhány héttel később ír meg: „Álljuk helyünket emberül – Ki küzd, megél, más elmerül.”
Harminchét évvel később e versek születése után, 1959. december 19-én Pozsonyban megszületik Pogány Erzsébet, aki egész életében a József Attila-idézeteknek, azok hangulatának megfelelően élt és készült arra a nagy feladatra, amit én most röviden nemzetegyesítésnek nevezek.
Tisztelt vendégeink!
Kitüntetettjeink előtt fejet hajtani érkeztünk. Az előtt a Pogány Erzsébet előtt is, aki a Comenius Egyetem közgazdaságtan szakán végzett, aki igényességének megfelelően a doktori fokozatot is megszerezte. A rendszerváltás után az Együttélés politikai mozgalom központi irodájának vezetője lett. Felvidéki politikus volt, de nemcsak a Felvidékhez fűződik sikeres politikai tevékenysége, dolgozott Magyarországon is. Ő az a személyiség, akiről el lehet mondani, mindvégig ott volt, ahol a legnagyobb szükség volt rá!
Felvidéki természetes elkötelezettsége mellett a Magyar Demokrata Fórumnál dolgozva mondható róla, hogy a „nyugodt erő” jelszó az ő derűs, ötletdús megbízhatóságát is jellemezte. Mind a mai napig emlékezetes Csoóri Sándor és Dobos László mellett a Magyarok Világszövetségében nyújtott teljesítménye is. Hozzáteszem, amikor szükség volt rá, örömmel dolgozott a Rákóczi Szövetség alapítványánál is.
Az alapítástól kezdve, 2001-től támaszkodott rá a Szövetség a Közös Célokért Polgári Társulás, mint igazgatójára.
Tisztelt Vendégeink!
Ennek a szövetségnek a küldetése a felvidéki magyar közművelődés támogatása, az oktatásügy fejlesztése, a felvidéki magyarság, a fiatal magyar nemzedék szellemi és lelki gazdagítása.
Pogány Erzsébet, mint a felvidéki magyar közösség rendületlen harcosa működtette munkatársaival ennek a szövetségnek hálózatát, Királyhelmectől Pozsonyig, fontosnak tartva egyúttal a jelenlegi határokon is átnyúló együttműködést, építette és fejlesztette más, magyarországi civil szervezetekkel, így például a Széchenyi Társasággal, a Rákóczi Szövetséggel is. A Szövetség 15 városban szolgálta irányítása alatt a magyarságot. Ez a határokon is átnyúló, lüktető együttműködés – amelynek Pogány Erzsébet éltető ereje volt – szolgálta és szolgálja a lelki és szellemi nemzetegyesítést.
Erzsébetnek még arra is jutott ereje, hogy 2005-ben elindítsa az első felvidéki magyar hírportált, a Felvidék.mát, ezt is utolsó leheletéig irányította, mint annak igazgatója. Ezek az eredményes évek erősítették őt, létrehozta a felvidéki Magyar Közgazdasági Társaságot is, és egyúttal szerepe volt a felvidéki kisebbségi jogsegélyszolgálat működtetésében.
Pogány Erzsébet tetterejét, cselekvőképességét az előzőeken túl könyvek, kiadványok megszületése is fémjelzi, és a királyfiakarcsai Magyarok Nagyasszonya szobor felállításában is kimagasló szerepe volt.
Somorjai gyökereit tisztelve örömmel vett részt az önkormányzat képviselőjeként, a Magyar Közösség Pártja tagjaként az önkormányzat munkájában.
Pogány Erzsébet igazi közéleti személyiség volt. Nélkülözhetetlen szerepet vállalt a nemzet lelki és szellemi egyesítésében, szakmai tudásával, vidám, mindig derűs, segítőkész magatartásával, amelyet az évtizedek alatt személy szerint én is sokszor megtapasztalhattam, ezért is tettem és teszek örömmel eleget a megtisztelő felkérésnek Erzsébet életműve méltatásával.
Pogány Erzsébet magyarságot szolgáló magatartása, teljesítménye nemcsak József Attila már idézett sorait juttathatja eszünkbe, de Arany János nemzethez szóló biztatása is ide illő: „Nem hal meg az, ki milliókra költi, Dús élte kincsét”, hiszen Erzsébet egész életében eredményesen szolgálta nemzetét, ezért döntött úgy egyhangúlag a Széchenyi Társaság elnöksége, hogy Pogány Erzsébetnek a nemzet lelki és szellemi egysége érdekében kifejtett tevékenységét a Széchenyi Társaság Díjával ismeri el.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet.