Voltak a boldog és egyben harcos kilencvenes évek, amikor a felvidéki magyar közösség reménnyel telve újratervezte önmagát. Persze sok buktatóval, hiszen csupa új dolgot kellett megtanulnia, ha boldogulni akart. Ilyen volt az újságírás, a tudósítás, de a politikacsinálás is, hiszen a szabadság elsősorban a szabad szó szárnyalását jelentette mind a médiában, mind a politikai életben.
Voltak régiók, települések, ahol a sajtó gyakrabban megfordult, mert az ottani történések közérdekűek voltak. Ilyen volt a Kalonda – Ipolytarnóc határátkelőhely megnyitásának ügye is. Korosabb olvasóink még emlékezhetnek a „nagy határnyitásokra” Tajti és Cered, a Perbenyík – Lácacséke, az Ipolydamásd – Helemba, vagy éppen a Szalka – Letkés határátkelőhelyekért vívott helyi kezdeményezésekre, amelyek az adott, természetes régiók összekötését hivatottak szolgálni. Ezek a nagyszerű történések sok esetben már a feledés homályába merültek, hiszen az idő is segített mindezeket „schengenesíteni”.
Nógrádban nem felejtenek. A Kalonda – Ipolytarnóc határ szimbolikus jelentőségű volt mindig is, ugyanis ettől a határponttól lett határfolyó az Ipoly, egészen Helembáig. Az 1990-ben önállósodott Kalonda első önkormányzatának első döntése volt a határátkelőhely megnyitásának szorgalmazása.
Azokban az internetmentes időkben az írott sajtónak, a rádiónak hatványozottan nagyobb szerepe volt, mint jelenleg. A kalondaiak akkoriban nem a „klasszikus” utat választották, azaz a szocializmusban jól bevált személyes törleszkedő lobbitevékenységet az illetékes minisztériumok irányába, hanem a népakarat megnyilvánulásaként demonstrációkat szerveztek, aláírásokat gyűjtöttek az átkelőhely megnyitásáért.
Ebbéli tevékenységükben nagy segítségükre voltak az akkori parlamenti képviselők, Köteles László és megboldogult Komlósy Zsolt, akik sokszor személyesen is részt vettek a rendezvényeken, buzdítva a jelenlévőket, támogatva a kezdeményezőket.
A Honismereti Kerékpártúra résztvevői a Kalonda melletti Palóc Határkereszt tövénél (Fotó: Papp Sándor)
Ugyanilyen fontos volt a sajtóban való megjelenés, amelyben nagy szerepet vállalt Farkas Ottó, az Új Szó akkori tudósítója, Böszörményi István nyugalmazott gimnáziumi tanár és helytörténész, valamint Zengő Árpád, a Kossuth rádió nógrádi regionális tudósítója.
Kalonda nem felejt, legalábbis azok nem felejtenek, akiknek fontos a közösségi érdek és a magyar megmaradás az Ipoly egyre drasztikusabban szórványosodó völgyében. Ez év nyarán két alkalommal is igyekeztek megköszönni az érintetteknek az akkori segítséget, első esetben az újságírókat, tollforgatókat köszöntötték a Pro Kalondiensis Polgári Társulás szervezésében a helyiek és a környékbeliek, majd pedig a Honismereti Kerékpártúra örökifjú szervezőjét ünnepelték Kalondán, aki házhoz jött a dicséretért, mert újfent Kalonda volt az egyik állomása a kerekező, hont megismerő jó magyar embereknek.
Volt nosztalgiázás, viccelődés, az akkori közösségi szellem idézése, és volt aggódó, de egyben optimista előretekintés is bőven a találkozókon. Az idén felállított Palóc Határkereszt mellett azon meggyőződésüket fejezték ki az érintett ünnepeltek, hogy a csodavárás, a szőlő és a lágy kenyér utáni sóvárgás helyett a napi közös munka az egyedüli út a nemzetegyesítéshez.
Isten éltesse még sokáig őket!
