Zajlik a kampány. Mindenki kritizál és/vagy ígérget, megálmodott pozíciójának elérése érdekében. Feltételezem, akadnak azért kivételek is, akiknek van elképzelésük a település múltja-jelene jövője mezsgye mentén, s szeretnének is tenni elképzeléseik megvalósításáért. Az örök dilemma: kinek higgyek? Az évek óta tevékenykedőkről, a közéletben jelenlevőkről még csak valamiféle értékelést tehet az ember, de mit lehet kezdeni a hirtelen a semmiből kiemelkedni vágyó a közéletben ismeretlenek személyével. Sokoszor az az érzésem, hogy a jelöltek nagyon jól ismerik választóikat, s aszerint kampányolnak. Alapjában véve minden választáskor a következő képletekkel szoktak számolni: 1. Nem érdekel mit dumálnak, már rég látom, s eldöntöttem, kit fogok választani. 2. Jó lenne tisztán látni, bár eleve lehetetlen. 3. Itt az ideje a változásnak. Mindegy kire szavazok, csak az eddigieket kell elfelejteni. 4. Rá fogok szavazni, hátha kapok még egy adagot… 5. Maradok a családfánál, vagy a szomszédságnál. 6. Nem érdekel, nekem mindegy, hogy ezután ki fog hazudozni és lopni.
Bizonyára egy-két kategóriát kihagytam, nem is törekedtem igazán a teljességre, mert csak érzékeltetni szerettem volna, hogy milyen nehéz szegény jelölteknek eldönteni, hogy hol, mikor, hogyan szólaljanak meg, persze csak akkor, ha van ilyen késztetés bennük.
Ennyiféle koncepció mellett igen kicsi a valószínűsége, hogy az ember nem bánja meg egy-két év múltán a döntését. Sajnos, nekem még eddig sem a parlamenti választások, sem a helyhatósági választások alkalmával nem sikerült olyan döntést hoznom, amit meg ne bántam volna. Szoktam mondogatni, megnyugtatásul, hogy a magam szamársága az, ami igazán az enyém, és senki sem pályázik megszerzésére, nyugodtan szabadjára engedhetem, de ez, sajnos, kevés. A folyamatos leépülést látva szinte minden területen, nem mindegy, hogy mégegyszer melléfogok-e vagy sem. Sajnos, az ígérgetés nem elég, nem hallgatok szívesen ilyeneket, mert tudom, hogy ígéreteket megvalósítani (komoly ígéreteket) igen nehéz, egyáltalán nem egy-két emberen múló dolog, ezért eleve felelőtlenségnek tartok minden ígéretet, arról már nem is szólva, hogy az első látásra ígéretesnek tűnő dolgok mennyire képesek kifordulni önmagukból, mire a végső formájukat elnyerik. Mindezek okán senki ne vegye tőlem rossz néven, ha nem találkozik velem a kampánygyűléseken, mert inkább templomba megyek, vagy kisunokám ígérgetését hallgatom másoké helyett. Mindezek ellenére hiszek a jobb jövőben, még annak ellenére is, hogy sok embernek már nem igen tudok hinni.
Varga Lajos