Pozsonyba hívta találkozóra Ivan Bella szlovák űrhajós 15 kollégáját, akik szintén megjárták a kozmoszt, abból az alkalomból, hogy február 20-án lesz húsz éve, hogy maga is átélte az űrutazást. Ivan Bella, akkor 34 évesként, 1999. február 20-án rajtolt Bajkonurból a Szojuz TM-29-es fedélzetén és február 28-án ért földet.
A találkozóra lengyel, orosz, francia, román, bolgár repülős is meghívót kapott és természetesen Farkas Bertalan, a máig egyetlen magyar űrhajós, aki a világon kilencvennegyedikként vett részt az űrprogramban. Vele Magyarország pozsonyi nagykövetségén szerveztek beszélgetést, amely ugyancsak érdekes, tanulságos és egyben szórakoztató volt.
A rendezvény bevezetéseként levetítettek egy rövid filmet Farkas Bertalan űrutazásáról és az azt követő ünneplésről, amikor az ország minden szegletében hősként fogadták és rajongták körül őt, de vele együtt űrhajóstársát Valerij Nyikolajevics Kubaszovot és az űrutazásra ugyancsak kiképzett Magyari Bélát, aki tartalékosként szerepelt a programban.
Az idősebb korosztály még emlékszik azokra a történelmi pillanatokra, amikor az egész ország, minden magyar feszülten figyelte az eseményeket.
A filmben jól nyomon követhető az akkori kor hangulata, az országjárás során minden helyszínen megnyilvánuló őszinte rajongás és az emberek nem kis büszkesége, akár a szülőhelyen, Gyulaházán, akár Farkas Bertalan iskoláinak helyszínén vagy a katonai kiképzése városaiban Pápán, Szolnokon készültek a filmkockák.
A vetítés után Farkas Bertalan idézte fel azt az utat, amely egészen 1980. május 26-ig vezetett. Amikor Magyarország belépett az űrprogramba és az Interkozmosz űrkutatási együttműködés lehetővé tette, 1977-től a vadászpilóták önkéntesen jelentkezhettek az űrprogramba azzal a kecsegtető reménnyel, hogy a jelentkezők közül valaki eljut egészen a megálmodott célig.
Mintegy 320-340 jelentkező közül hosszas vizsgálatok után hét vadászrepülőt választottak ki, majd egyre szűkült a kör, végül pedig Farkas Bertalant és Magyari Bélát küldték ki a Moszkva melletti Csillagvárosba, ahol a további felkészítés zajlott.
Az űrhajós kedvesen szólt arról is, hogy felesége egyáltalán nem rajongott a lehetőségért, másfél éves kislányukkal szívesebben tudta volna maga mellett férjét, de aztán mégis vállalta, hogy a kiképzés időszakára Csillagvárosba költöznek.
Az űrutazás azonban nemcsak egyszerű sétagalopp, kirándulás volt, a nyolc nap alatt számos megfigyelést tettek, orvosbiológiai kísérleteket, mérési feladatokat végeztek, élettani tanulmányokat folytattak, követték az űrhajósokat érő sugárzás mértékét.
A Szojuz-36 űrhajóval 8 nap alatt 1 millió kilométert tettek meg, másfél óránként megkerülték a Földet, 28 000 km/órás sebességgel haladtak, majd 1980. június 3 án visszatértek a földre.
Az első magyar űrhajós szerint leírhatatlan az érzés, amikor az űrkabinból megpillantotta Magyarországot, a Tiszát, a Kárpát-medencét,
de akkora sebesség mellett minden csak egy pillanatnyi idő, hiszen alig haladtak el például Amerika felett, máris feltűnt a Csendes-óceán. Elmondta azt is, hogy letagadhatatlan az az óriási stressz, ami egy ilyen utazás alkalmával az első perctől a földet érésig hatalmában tartja az űrpilótákat. Megemlékezett azokról is, akik az űrutazás előtt és annak idején mellette voltak, segítették, biztatták, és ma már sajnos nincsenek az élők sorában így Valerij Kubaszov és Magyari Béla, de pilótatársai közül is sokan már holtak. Szkafanderét, amely ugyancsak „hű társa” volt az űrben, a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta.
Az első magyar űrhajós ma is tevékeny, tagja a Nemzetközi Űrhajózási Szövetségnek, Szijjártó Péter külügyminiszter tanácsadója,
a Semmelweis Tudományegyetem orvosbiológiai szakértője, gyakran hívják és ő szívesen megy találkozókra, rendezvényekre, előadásokat tart otthon és külföldön.
És a jövőre nézve is komoly terveket dédelget, a külügyminiszterrel egyeztetve tervezik, hogy
2020-ban, tehát űrutazása 40. évfordulójának évében Magyarországon szervezik meg a Nemzetközi Űrhajózási Kongresszust,
amelyre mintegy 110 űrhajós lesz hivatalos a világ azon 560 űrhajósa közül, akik megjárták a kozmoszt.
A kongresszus egyik napján Magyarország több egyetemén találkozót, megbeszélést, úgynevezett nyílt napot tartanak majd a fiataloknak, mert mint Farkas Bertalan mondta: „övék a jövő, a mi feladatunk segíteni őket.” Nem titkolta azt sem, hogy nagyon örülne, ha ismét magyar pilóta repülne az űrbe, mindenesetre két fiúunokája, bár még csak tizenévesek, űrhajósnak készülnek. Ő az űrhajózás állandó népszerűsítője, hiszen tudja, hogy mennyi vívmány ered az űrkutatásból, mennyi előnye származik az emberiségnek egy-egy űrutazásból.
