Hadd idézzünk most néhány Mikszáth-levelet, melyet Mauks Ilonkának küldött az író. Legtöbbjét szülőfalujában, Szklabonyán keltezte, és a zsélyi fürdőt emlegeti bennük. Érdekes, hogy a levelekben, akárcsak Mauks Ilona később írt könyvében, szinte mindig zsélyi fürdőről olvashatunk, tehát nem Sósárként bukkan fel a szép üdülőhely és gyógyfürdő.
A Mikszáth Kálmán levelezése című kötetben megjelent, itt idézett valamennyi levél 1872-ben íródott. A 23. számú, 1872. március 19-én keltezettben ennyi a zsélyi vonatkozás: „U.i. Mikor ezt a levelet írom, vasárnap délelőtt van, Délután Zsélybe megyek”. A június 25-én írott 34. számúban ezt olvassuk: „Eszközölje ki édesanyjánál, hogy szombaton kijöjjenek Zsélybe. Azért, hogy mindezt megírtam, legyen ön olyan jó, olyan engedelmes, szófogadó, mint eddig. Még úgy sem tett meg a kedvemért semmit. Ha lehet, jöjjenek ki ebédre, hogy soká együtt lehessünk. Én is ott ebédelek, ha előre megírja.”
Az 35. számú, 1872. július 2-án este Besztercebányán írt levél az alábbiakat közli: „Szombaton nagyon lehangolt az a közömbösség, hogy nem jött Zsélybe, annál is inkább, mert én 8 mérföldet jöttem a zsélyi randevú kedvéért. Ebből láthatja azt is, hogy nem mulattam jól, rossz kedvem volt, jóllehet tetettem a jókedvet, mert a lányok minduntalan mondták: „Ugye vár valakit? Tudjuk kit…” /,,,/ „A zsélyi fürdőben a szeles idő miatt Gyarmatról és a maga ismerősei közül az egy Hámorynét kivéve, ki állandóan Zsélyben lakik most, senki sem volt.” (Csak megjegyezzük, hogy a zsélyi hölgytársaságból bizonyos Nagy Izabellát és Algöver Etelkát emleget az író.)
A 38. számozott levélben, melyet ugyancsak Szklabonyán írt 1872. július 27-én, egyebek mellett ezt olvassuk: „Zsélyből elmentem Gyarmatra a színházba…”. Négy nappal később íródik az újabb (40.) levél, melyben az alábbiakat írja: „Ha szombaton jön Gyarmatra, akkor vegye rá Szudynét, hogy jöjjenek ki Zsélybe: ott találkozunk, s ott én mint újdonságot hallom magától, hogy most Gyarmaton van – minélfogva nem lesz olyan feltűnő, ha a fürdőből nyomban maga után megyek, s ott nem hagyom Gyarmatot addig, míg maga ott lesz. Így legalább azt fogják mondani, hogy bolondulok maga után. Míg ellenkező esetben az fogják mondani, „összebeszéltünk”, s új pletykáknak ássuk meg alapját.”/…/ „Vasárnap öt óra után keresni fogom a zsélyi fürdőben.”
Tudnunk kell, hogy Mikszáth és Ilonka találkozásait a család nem fogadta kitörő lelkesedéssel, így sokszor véletlenszerűnek tűnve, titokban, vagy mások jelenlétében láthatták csak egymást.
Többször emlegeti a fürdőt könyvében Mauks Ilona is. Megismerkedésük után egyik ismerősüktől Mikszáth sósári kiruccanásairól értesült Ilonka: „Időközben azonban a zsélyi fürdőből Hámorynétól – aki ott nyaralt – levelet kaptam, melyben írja, hogy Mikszáth majd mindennap ott van, és a leányos anyáknál (…) udvarolgat.” (Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései. 67. p.) Ő is eljárt ide, még házasságuk előtt, s Mikszáth Kálmánnal is találkozott itt. Egy előbb említett szklabonyai Mikszáth-levelet is idéz, melyben újabb zsélyi invitálásról van szó.
A találkozás valóban megtörtént, amit ugyancsak Mauks Ilonától tudunk: „Persze vasárnap délután kimentünk Zsélybe. Ott egész idő alatt együtt voltunk, sőt még azon este be is jött hozzánk Gyarmatra.” (70. p.) Tehát most úgy történt a találkozás, ahogyan azt Mikszáth eltervezte és kérte. Az édesanyjának is a zsélyi fürdőben szerette volna bemutatni Mauks Ilonát.
A feleség Mikszáth Mariskáról, a szklabonyai temetőben nyugvó testvérről is megemlékezik könyvében. Mint említi: „A kis leány nagyon szeretett táncolni, így hát gyakoribbak lettek a név- és születésnapok, a szomszédságban felkeresték a vendégségeket és a zsélyi fürdőben a vasárnapi délutánokat. Talán ez is volt a baj, mert a leányka egyszer tánc közben hideg vizet ivott, és hat hét múlva kivittük szegénykét a temetőbe. Menyasszony volt, és még csak tizenhat éves.” (116.p.)
Azt is felidézi az asszony, amikor az ismerősük náluk a zsélyi fürdőbe járogató Mikszáthról beszélnek: „Igen – mondta –, most már emlékszem, láttam én azt a fiatalembert egyszer a zsélyi fürdőben, szép fekete szeme van, és láttam a nővérét is ugyanott, igen szép, fiatal lány volt, az unokanővéreivel, a szentpéteri pap lányaival volt ott…”. (25.p.)
Egy másik helyen a rokonok-ismerősök, Bérczyék kapcsán ír Mikszáthékról és a fürdőről: „A nyári szép idők beálltával gyakran kirándultak Szentpéterre és a zsélyi fürdőbe, mi sem természetesebb, minthogy a közelben időzvén, betértek Szklabonyára a jó öreg Mari nénit, anyai barátnőjüket meglátogatni.” (68.p.)
Idéz egy általunk még nem említett levelet is Mikszáthné, melynek kapcsán ezt olvassuk: „Június elején hazajött Szklabonyára. Innen írt egy kis levelet, melyben nagyon kér, menjek el valamely barátnőmmel június 15-én a zsélyi fürdőbe. Az édesanyjának szeretne bemutatni.” (94.p.)
S eljártak Mikszáthék később is ide, amikor már neki is egyre nagyobb szüksége volt a nyugalomra s a fürdő jótékony vizére, levegőjére.
