A mai napon a felvidéki magyarság egyik legismertebb művésze tölti be az 53. életévét, nem akármilyen karrierrel és fordulatoktól sem mentes életúttal a háta mögött. Az Ógyallán született, s Hetényen felcseperedett Rancsó Dezső komoly sikereket ért el a színjátszás világában, és mindeközben kétlakivá válása ellenére sem szakított a gyökerekkel, lélekben mindig megmaradt Csallóköz büszke szülöttének.
Gyermek- és ifjúkora a valamivel több mint ezer főt számláló Hetény falucskához kötötte. Már általános iskolásként közelebbi kapcsolatba került a színészettel, hiszen az intézmény falai között működő irodalmi színpad tagjaként volt alkalma belekóstolni a szavalásba, éneklésbe, táncolásba. Ez alatt az idő alatt nagy hatással volt rá Kiss Péntek József, a Jókai Színház későbbi igazgatója. Középiskolai tanulmányait a komáromi magyar gimnáziumban végezte. Az eredetileg a pedagógia irányába is kacsintgató fiatalember 1984-1985-ben stúdiósként a Magyar Területi Színház (MATESZ) csapatában találta magát, ahová egy Jókai-szavalóverseny megnyerésével sodródott.
Főiskolai felvételije a színészi tehetséget illetően jól sikerült, viszont a szlovák nyelvtudása nem volt éppen a legkielégítőbb, ezért eltanácsolták. Ekkor határozta el, hogy két évet lehúz a katonaságnál, célként az lebegett a szeme előtt, hogy a hadseregben jobban elsajátítja a nyelvet. Ebben a katonatársai is a segítségére voltak, akik egyes szlovák szavak jelentését olykor kézzel-lábbal mutogatva igyekeztek megértetni a magyar legénnyel. A leszerelését követően ismét felvételizett a pozsonyi Színművészeti Főiskolán, és ekkor már átment a rostán. A főiskolai évek alatt ismerkedett meg Varga Szilvia színművésszel, későbbi feleségével. A Huba-Kozunciová vezette osztályban a legnagyobbaktól sajátíthatta el a színészmesterséget. Természetesen emellett pályafutása alakulásában fontosnak számított Jókai szülővárosa, ahol az utolsó évben a főiskolai vizsgaelőadásait abszolválta. Itt kötött barátságot többek között Iglódi Istvánnal és Vándorfi Lászlóval. Az utóbbinak köszönhetően került 1991-ben Veszprémbe, az ottani színházhoz.
A magyar városban eltöltött évekre a mai napig nagyon szívesen emlékszik vissza, most is második otthonaként tekint Veszprémre. Számtalan szerep mellett nem akármilyen főszerepeket is ráosztottak, olyanokat, mint Rómeo vagy a Hamlet. Négy szép év után váltott, és 1995-ben már Kecskeméten, az ottani színpadon bukkant fel, ahol az eredetileg tervezett 5 év helyett csak 3 évet töltött. Ehhez képest itt is remek szerepek találtak rá, elég, ha Júdásra gondolunk a Jézus Krisztus szupersztárból, vagy Kukorica Jancsira a János vitézből.
1998-at követően folyamatos ingázással telt az élete, a Budapest–Komárom–Zalaegerszeg között. Ekkor született meg Anna Réka lányuk. Végül eleget tett a régi barát, Iglódi István kérésének és 1999-ben a budapesti Nemzeti Színházba, később a Pesti Magyar Színházba tette át a székhelyét, s egyúttal Pestre költözött. Több mint 30 éves színészi pályafutása alatt az előbbiekben már említett szerepek mellett többek között a Csárdáskirálynőben Bóni grófot, a Mágnás Miskában Baracs István mérnököt, az Én és a kisöcsémben Willy Andersent, a Valahol Európában a tanítót, A tizedes meg a többiekben Gáspárt, az István, a királyban Surt, A maratonfutók tiszteletkört futnak darabban Topalovity Lakit játszotta el.
Rancsó Dezső pályafutását a színpadon nyújtott alakításai mellett jelentős filmszerepek, szinkronszerepek is jellemzik. Példaként megemlíthető a 2014-ben a Magyar Lovas Színház által bemutatott Kincsem című színházfilm, vagy 2003-ban A szenvedelmes kertész című magyar ismeretterjesztő filmsorozat is, melyhez a hangját kölcsönözte, de emellett még a 2001-ben bemutatott Csontok, a 2003-ban bemutatott A Szövetség, vagy akár a 2019-ben bemutatott Dogman: Kutyák királya filmekben is szinkronszínészként brillírozott. 2017-ben az RTL Klub Barátok közt című televíziós sorozatában Huszti Ábel megformálójaként is láthattuk a képernyőn, valamint korábban a Patika, a Kisváros, a Hacktion sorozatokban is szerepet vállalt. Legutoljára a Tóth Jánosban és a Cseppben az élet című életrajzi sorozatban tűnt fel. Számos díj, köztük a Főnix díj (2004, 2010), a Szendrő József-díj (2005), az Iglódi István-emlékgyűrű (2012), a Story Érték-díj (2013), illetve az Agárdy-emléklánc (2019) birtokosa.
Rancsó Dezső nemcsak a magyar főváros és az anyaország közönségét kápráztatja el alakításaival, de Komáromban, a felvidéki közönség előtt is boldogan fellép, ahol rendszerint megtölti a színháztermet. A művész elmondása szerint sokszor a meghatottság könnyeivel küzdve kell a szülőföldjén a tapsvihar közepette helytállnia. Reméljük, még sok-sok örömet szerez alakításaival határon innen és túl.
