Erdély nagy fejedelme születésének 400. évfordulóján, 1980-ban nyolcvanöt jeles magyar személyiség – köztük Illyés Gyula, Németh Lászlóné, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor – által létrehozott, kezdetben illegálisan, 1985-től hivatalosan is működő Bethlen Gábor Alapítvány célja az utódállamokban élő, nemzetiségi jogaiban korlátozott magyarság segítése. Azóta is évente, a fejedelem halálának évfordulóján tartott díjátadó ünnepség az értük, elsősorban a szórványban élőkért végzett munkát ismeri el.
„Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség” – Wass Albert gondolatával üzente Tarnai Richárd kormánymegbízott, az eseménynek mindig méltó helyet adó Pest Megyei kormányhivatal vezetője, miért érzi fontosnak a Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepségét, amelyen kivételesen nem tudott jelen lenni, így Bartos Mónika országgyűlési képviselő, a kuratórium tagja tolmácsolta a házigazda üdvözletét.
A Pesti Vármegyeháza díszterme ezúttal nem telt meg: a Puskás Aréna avatása (voltaképpen egy másik nemzeti jelkép) nagy vonzerővel bírt, nyilván sokakat ragasztott a képernyők elé, mások az óriási forgalomtól riadtak meg, a leghűségesebbek azonban eljöttek köszönteni azokat, akik az alapítók szándéka szerint munkájukat hivatásként végzik a határon túliak javára.
A Halzl házaspár még az ünnepség előtt (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Halzl József nevét elegendő lett volna csupán bemondani, annyira felesleges indokolni, hogy miért ítélte neki a kuratórium az idei Bethlen Gábor-díjat, de Bíró Zoltán,a RETÖRKI főigazgatójának laudációja
annyi emléket idéz fel az elmúlt 30 évből, és annyi tanulságot, hogy teljes egészében is érdemes lenne közölni.
Már első, harminc évvel korábbi találkozásuk Bíró Zoltán, az MDF akkori elnöke számára azért volt emlékezetes, mert a gépészmérnök Halzl Józsefben végre a reálértelmiség egyik fontos képviselőjét ismerhette meg, valakit abból a szakmai rétegből, amely a politikától többnyire távol tartotta magát. A kormányzásra készülve pedig nemcsak a humán értelmiség támogatására volt szüksége a rendszerváltó pártnak.
Halzl József egy időre az MDF pártigazgatója volt, de „ma már a legtöbben úgy gondolnak rá, mint akinek neve összeforrt a Rákóczi Szövetséggel, annak történetével és mozgalomként páratlannak mondható eredményeivel. Ezt bátran tekinthetjük élete fő művének, hiszen olyan küldetést látott el ez a szervezet, amilyet más nem, és olyan eredményekkel, amely a magyar nemzetpolitika mindmáig legjelentősebb intézményei közé emelte.” A ma már 25 ezer tagot számláló, egész Kárpát-medencére kiterjedő szervezet „vonzását egyetlen ifjúságot szervező magyar intézmény sem közelíti meg, beleértve azt is, hogy programjaival, ifjúsági rendezvényeivel ezreket mozdít meg a magyar összefogás jegyében. De tekintetbe véve azt is, – túl a számokon – ami szellemiségét és erkölcsi erejét adja.”
Az ünnepség után Duray Miklós, Lezsák Sándor és Halzl József (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Bíró Zoltán – megemlítve, hogy Halzl József kilencvenedik életévéhez közel maga adta át a stafétabotot életműve fiatal tovább folytatójának, Csáky Csongornak – azzal zárta méltatását:
„Halzl József élete és munkássága a magyar összetartás és megmaradás szolgálata, és példája ügyszeretetnek, hűségnek és kitartásnak olyan korszakban, amikor túlságosan sok politikai és üzleti érdek dolgozik a világban az efféle erkölcsi értékek ellen.”
A díj átadását kísérő óriási taps, ünneplés után Török Lilla népdalénekest hallgatva jólesett egy kicsit elgondolkodni a hallottakon, és bizonyára Halzl Józsefben is peregtek a képek ennek a három évtizednek küzdelmes és örömteli pillanatairól.
A Bethlen Gábor Alapítvány 1988-tól adományozza a keresztény magyarság szolgálatában dolgozó személyeknek és intézményeknek a Márton Áron Emlékérmet, Szervátiusz Tibor alkotását.
A kuratórium és a mikrofonnál Házi Balázs a BGA titkára (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A mostani ünnepségen Gereben Ferenc szociológus, egyetemi tanár vehette át, akit Szabó András laudált (ezúttal nem előadóművészként, hanem irodalomtörténészként) , kiemelve a hátrányos helyzetű fiataloknak szervezett olvasótáborait, valamint azt, hogy szociológusi munkájának középpontjában az olvasáskutatás áll.
Székelyföldön és Csallóközben végzett terepmunkájából azt szűrte le, hogy amit itthon számos irodalomtanár minősít túlhaladottnak, ott lelkesítő élmény, például A kőszívű ember fiai.
„Lelkekről a hatalom ne intézkedjék” – idézte Márton Áron erdélyi püspököt Lezsák Sándor a Bethlen Gábor Alapítvány elnöke, méltatva Milován Sándor politikus, a KMKSZ alapító tagjának, tiszteletbeli elnökének érdemeit. A KGB börtönét már 16 évesen megismerhette, az 56-os forradalommal együttérző röplapozás miatt tartóztatták le számos nagyszöllősi diáktársával együtt. 1991-ben semmissé nyilvánította ítéletét az ügyészség. Milován Sándor akkor már két éve az első, kárpátaljai magyarságot átfogó szervezet, a KMKSZ alelnöke volt. Munkásságának fontos része az elvett egyházi javak visszaszolgáltatásáért folytatott küzdelem.
Az ösztöndíjas fiatalok (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A külhoni és nyugati magyarság idősebb korosztályai jól ismerhetik Zika Klára tanár, újságíró, szerkesztő nevét, hiszen 1978-tól a Magyar Nemzet, majd az MVSZ lapja, a Magyar Hírlap, a Magyar Rádió és a megalakuló Duna TV munkatársaként honismereti tárgyú cikkeivel, múlt és jelen nagy magyarjait bemutató portréival, és személyesen is eljutott mind a diaszpóra, mind a határon túli magyarsághoz. A Felvidéken is, de főként a hozzá családilag is közelálló Erdélyben gyakran tartotta a Duna TV-ből megismert rendhagyó történelemóráit. Minderről részletesen Bakos István kurátor szólt Zika Klára tevékenységét méltatva, amit közelről is jól ismert, hiszen munkatársak voltak a Csoóri Sándor vezette Magyarok Világszövetségében.
Egy idős erdélyi úr: dr.Keresztes György Pál primor 100. születésnapján elhatározta, hogy felmenői: a Nagy Fejedelem által nemesi rangra emelt Léczfalvi Keresztes család emlékét a Bethlen Gábor Alapítvány keretében tehetséges diákok tanulmányait segítő ösztöndíjalappal örökíti meg. A „Székelyföld jövőjéért” megbízottja a kuratóriumban Magyary Rozália. Ő hirdette ki az ünnepség harmadik díjátadó részeként a két kitüntetettet, mindketten elsőévesek.
Zika Klára a Márton Áron Emlékéremmel, mellette Bakos István (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A Baróton született Pető Ágnes, aki a Brassói Transilvania Egyetemen általános orvos asszisztensként tanul, de már sepsiszentgyörgyi középiskolás éveiben a mozgáskorlátozottak segítője volt, példaképe kalkuttai Teréz Anya. Mentora: Székely Róbert a sepsiszentgyörgyi Máltai szeretetszolgálattól.
A kovásznai Deák Gellért Gedeon, a marosvásárhelyi orvosi egyetem hallgatója, akit már a Kőrösi Csoma Sándor liceumban kiemelkedő tehetségű és segítőkész diákként ismertek, az ösztöndíjat felnevelő szülőföldje javára szeretné fordítani, mert nem véletlen, hogy hová születtünk. Mentora: Tanase Dorina a kovásznai liceum tanára.
A felemelő ünnepség, amely szokás szerint a Himnusszal kezdődött, ezúttal nemcsak a Szózattal ért véget, hanem – felekezetre való tekintet nélkül – mindenki énekelte a régi magyar himnuszt, a Boldogasszony, anyánkat. Van miért kérni közbenjárását…
