Hatvani Istvánról keveset tudunk. Nincs kultusza. Viszont Rimaszombatban cserkészcsapat viseli a nevét, a Fő téren emléktábla és most a múzeumban időszakos kiállítás tiszteleg előtte. A Kerényi Éva által szerkesztett tárlat és kiállítási katalógus az első publikáció, mely megjelent róla szlovák és magyar nyelven.
Hatvani István 301 évvel ezelőtt, november 21-én született, erről ma is megemlékezik a 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat. Tavaly Debrecenben, a működési és nyughelyén ünnepi konferenciával és időszakos kiállítással emlékeztek rá. Rimaszombatban a városházán grafikai tárlatot, a Csillagházban tanári konferenciát szerveztek Hatvani István, a magyar polihisztor címmel a professzor születésének 300. évfordulója tiszteletére. Az előadások anyaga most jelent meg tanulmánykötetben Ádám Zita szerkesztésében.
Ősszel a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban Kerényi Éva történész gondozásában nyílt meg a jubileumi tárlat, mely 2020. január 31-ig tekinthető meg.
Ezen a kiállításon, mely Szlovákiában elsőként tárja fel a tudós Hatvani István szerteágazó munkásságát, tömören összefoglalnak mindent, amit tudni érdemes a hírességről és a korról. A kétnyelvű kiállítás átlátható a kisebb korosztály számára is, interaktív elemeket is tartalmaz. A tárlat szakmai közreműködője Gáborjáni Szabó Botond, a Debreceni Református Kollégium Múzeumának és Nagykönyvtárának igazgatója.
„A kiállítás nagyon sok szimbólumra épül. A tablókon a fekete-vörös váltja egymást, ami Hatvani István korát szimbolizálja. Kora a küzdelmek kora volt: protestánsként harc a katolicizmus uralmával, tudósként a kor mentalitásával szemben. A vörös jelzi még a dinamizmust, a vért, a harcokat” – világított rá Kerényi Éva.
A Felvidék.ma-nak adott interjúban kifejtette, hogy Hatvani kora egyik legfelkészültebb polihisztora volt, aki a tudományok különféle területein hallatta a szavát. A róla készült olajfestményen (Weisz János, 1755) is feltűnnek a szimbólumok, egyrészt teológus (kehely), másrészt orvos (könyv és a koponya) volt. Az egyes tárlók is úgy vannak felépítve, hogy egy-egy szakterületet szimbolizálnak.
A papi hivatását egy keresztelőkészlettel jelenítik meg. A másik vitrinben a nyugaton vásárolt könyvei láthatók, melyek közül az egyik a saját kézjegyével van ellátva. A következő tárgy, egy 18. századi fizikai taneszköz láttán elgondolkodhatunk azon, hogy hiába voltak a kecsegtető állásajánlatok a nyugati protestáns főiskolákról, ő mégis a Debreceni Református Kollégiumot választotta.
Abban az időben a filozófiához tartozott a fizika, a vegytan, a csillagászat, a természettudományok különféle ágai, a társadalomtudományok bizonyos válfajai, mind a jog, a matematika, a bölcselet, s ő minden területen kiváló tanár és kutató volt, elsőként oktatott kísérletekkel, így maradhatott rajta az „ördöngös professzor” jelző.
Kísérletei legendás hírnevet szereztek a rimaszombati származású debreceni professzornak
Mint megtudtuk, kezébe vette a kollégium egészségügyének irányítását, s ő volt az első iskolaorvos Magyarországon, emellett a debreceni gyógyszertárak főfelügyelői tisztségét is betöltötte. A legismertebb eszköz, mely a személyéhez kapcsolódik az „Electrica machina”.
„A nagyváradi termálvizekről írt kötete is jelentős. Ő mérte fel elsőként minőségi és mennyiségi szempontból a nagyváradi forrásvizeket. Kézirataihoz hasonlóan értékes könyvtárhagyatéka is szétszóródott az idők folyamán. Ezért nagyon értékes az a pár darab, ami megmarad” – mondta Kerényi Éva.
Érdekesek a Hatvani Istvánhoz kapcsolódó anekdoták irodalmi feldolgozásai, hiszen több magyar írót, így Arany Jánost, Jókai Mórt, Mikszáth Kálmánt is megihletett.
A Magyar Faust különös élete a mai korban Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba íróknak is témát adott, s megjelent a Magyariné szeretője ördögregény, melyben megidézik Hatvani alakját. A könyvet a tavalyi tanári konferencia anyagát tartalmazó kötettel és a Gömör-Kishonti Múzeum ma is látható kiállítása alkalmából megjelent katalógussal Juhász Dósa János mutatja be a szerzőkkel folytatandó beszélgetés során november 26-án a rimaszombati Csillagházban.
Az igényes kiállítási katalógus képes mellékletében Kerényi Éva gyűjteményeként megtekinthetjük az eddig feltárt hagyatékot, köztük latinul írt önéletrajzának a kéziratát, pecsétes leveleiből párat, eredeti aláírásait néhány könyvben, dokumentumban, kézzel írt orvosi receptjeit, úti jegyzeteinek kéziratát.
Az örökség a vejeire szállt, s idővel elkallódott, utódai gondatlansága miatt nem maradt fenn az utókor számára. Múzeumokban, levéltárakban Szlovákia területén semmilyen emlék, irat nem található róla. Így mindennek, amit ma láthatunk, nagyon becses értéke van.
„Hatvani mentalitásában meghaladt a kort, melyben élt. A tanszéken majdnem lemondatták, a meg nem értettség végig elkísérte. Korábban foglalkoztam Ferenczy Istvánnal is, s mindkettejüket ugyanaz a sors kíséri. Ugyanazt a pályát járták be, Rimaszombatban születtek, katolikus világban protestánsként álltak helyt, mindkettejükben benne volt a tudásvágy, nyugaton végezték szakmájukat, hazajöttek. Itthon viszont egyikükkel sem tudott a társadalom mit kezdeni. Ferenczy bukott művészként hazajött, Hatvani húzta 40 évig, de hagyatéka mindkettejüknek elkallódott. Az utca embere, vagy a diákcsoportok, akik a múzeumba látogatnak, nem tudják Rimaszombatban sem, hogy kik voltak ők” – foglalta össze Kerényi Éva.
Kifejtette, szeretné, ha a kiállítás által is tudatosulna az emberekben a jelentőségük. Elárulta, hogy a következő kutatási területe viszont mindettől eltér, a múzeum egzotikus egyiptomi, indiai gyűjteményeinek néz utána… Kíváncsian várjuk.