Csupán egy nap van hátra a magyar EU-elnökség első „európai szemeszteréből” – ahogy Martonyi János magyar külügyminiszter hétfőn Brüsszelben fogalmazott –, „ha néha lassan és döcögve is, de működik, megfelelően képes reagálni a kihívásokra”.
Az utolsó napok külföldi sajtójelentéseit nézve, Budapesten egymásnak adják a kilincset a rangosabbnál rangosabb politikai, gazdasági és civilszervezetek képviselői, olyan személyiségek, akiknek döntő szerepük van ma Európa és a világ történéseiben. Ugyanakkor a magyarországi politikusok külföldön találkoznak hasonlóan komoly, befolyásos emberekkel, akiktől e kis ország politikai és gazdasági felemelkedését várják. Velük az ország jövőjét tervezik és konkrét megegyezésekkel munkahelyteremtő beruházások érkeznek – heteken, hónapokon belül –Magyarországra. Tegnap olyan bő volt az információs kínálat, hogy ugyancsak mazsolázni kellett benne, hogy a legfontosabb témák ott maradjanak honlapunk főoldalán, s ne takarják el a hazai történéseket, mert abból is volt bőven. Nagyon sok fontos téma kimaradt. Például arról sem szóltunk, hogy Budapesten ülésezik a Tom Lantos Alapítvány, a már elhunyt híres magyar származású amerikai képviselő családtagjaival az élen, és az alapítvány küldetéséhez méltóan emberjogi kérdésekkel, köztük a roma kisebbség felemelkedésének járható útjával foglalkozik, amely a roma származású lakosság foglalkoztatásában és nem a segélyek növelésében rejlik. Velük kapcsolatos hír, hogy csütörtökön oda várják Hillary Clinton amerikai külügyminiszter asszonyt is. Arról sem adtunk hírt, hogy két autógyár is Magyarországra telepíti át alkatrészgyártását, és nagyobb teret, több részesedést biztosítanak az autó- és alkatrészgyártásban a magyar beszállítóknak. Ezzel több száz új munkahely létesül, eredményeként emelkedni fog a foglalkoztatottak, a munkából élők aránya Magyarországon.
A hazai sajtóban is találunk Magyarországgal kapcsolatos híreket, elemzéseket, az EU-elnökséggel kapcsolatos értékeléseket. Amíg a külföldi hírekben zömmel pozitív, a szlovák sajtóban szinte csak negatív megállapításokat olvashatunk Magyarországgal kapcsolatban. Olyan egyoldalú ostobaságokkal tömik a szlovák emberek agyát, amelytől a jóérzésű emberben felvetődik a kérdés, mire megy ki a játék? Mit akar a szlovák, többségében szocialista és a liberális sajtó a néppárti Orbán-kormánytól és Magyarországtól? (Mintha az lenne az érdekük, hogy megakadályozzák, hogy a két jobboldali kormány megegyezésre jusson a szlovák-magyar vitás kérdésekben.)
A nyilvánvaló ostobaságok gyártásában a liberális szlovák Sme napilap jár az élen „szakkommentátoraikkal”. Nevüket ide sem írom, mert azt sem érdemlik meg elfogult vakságukban. Minden, ami új és magyar ötlet, az a csőd, Magyarország önizolálódása felé vezető út. A magyar Alaptörvény és a sajtótörvény módosítása újra visszaköszön, csak a kritika szintjén tesznek róla említést, felturbózva az európai és magyarországi fogadtatásával. Szerintük, Magyarország az alapvető emberi jogok és a sajtószabadság útján visszafelé halad, s ezzel az önkényuralom felé tér vissza. Állításuk bizonyítására szövegkörnyezetből kiragadott félmondatokat, az európai intézmények vezetőitől elhangzott értékelések töredékét használják. A legtöbbet emlegetett intézmény a Velencei Bizottság állásfoglalása a két törvénnyel kapcsolatban. Ezekből is csak a kételyek gyanánt említett vélemények vannak kiragadva. A szlovák jobboldal is bedőlt ennek a propagandának, Dzurinda múlt heti kijelentése ugyan árnyaltabb, de ugyanazokat a féligazságokat mondja, mint Fico vagy Slota, akik szerint Orbánt és Magyarországot az EU-elnökség átadása után karanténba zárja Európa és a világ. Nyilvánvaló – és ezért soroltam fel a tegnapi Magyarországgal kapcsolatos aktivitásokat – hogy ez nem így van és nem így lesz. A nemzetiek vezére már odáig jutott, hogy a román nacionalisták között keresett és talált partnert Magyarország lejárattatására. Robert Fico pedig az európai szocialisták támogatásával állt a Magyarországot és Orbánt ócsárló hadjárat élére, amelyhez az európai liberális frakció is hozzácsapódott, mivel a legtöbb sajtóorgánum az ő kezükben van. Jól érzékeli ezt a magyar külpolitika, mert Martonyi János Brüsszelben azt nyilatkozta: a magyar kormányzat kezdetben nem számolt azzal, hogy ilyen nagymértékben megjelenhet a pártpolitikai szembenállás európai szinten is. Utalt az Európai Parlamentnek a magyar médiatörvénnyel kapcsolatos állásfoglalására, ahol az EP-képviselők kifejezetten párthovatartozás alapján nyilvánítottak véleményt. De mit kezd Magyarország, a magyar diplomácia a szlovák szocialista és liberális rossz-szomszédsággal, amely már megfertőzte egész Szlovákiát, és az egyszerű szlovák állampolgár hajlamos minden rosszat elhinni, ami előtt ott van a jelző, hogy magyar? Mert erre megoldást, gyógymódot kell találni, amíg a „betegség” el nem hatalmasodik, és a kór nem terjed át más országra is.
Szerintem, intenzívebb Szlovákia-politikát kell folytatni. A legfelsőbb szinten kell tárgyalást kezdeményezni a vitás kérdésekről, még ha az vég nélküli türelemjátéknak is látszik. Úgy érezzük, az államközi egyezményekben megállapodott vegyes szakbizottságok ülései kevesek és elégtelenek a felgyülemlett vitás kérdések megoldására. Azok a mechanizmusok, amelyek a viták megoldására léteznek, többnyire nem jól működnek, vagy inkább élezik, mint megoldják a problémákat. Magyarországtól azt kérjük, ne térjen ki a kétoldalú tárgyalások lehetősége elől, mert nem hagyhatjuk, hogy ezek a bajok akuttá váljanak. Mi, a két ország területén élő kisebbségek nem lehetünk túszok ebben a játékban, és nem történhet megegyezés a fejünk felett. Létezik Szlovákiában a Szlovákiai Magyar Kerekasztal civil szerveződés, amely csokorba gyűjtötte a felvidéki gondokat és javaslatai is vannak a problémák megoldására. Negyedik félként a magyarországi szlovák önkormányzat képviselőit is oda kell ültetni a tárgyalóasztalhoz, és addig folytatni az egyeztetést a megoldások lehetséges módjáról, amíg mind a négy fél számára elfogadható megoldás nem születik. A tárgyalásokon eldőlne, hogy melyik fél az, amely komolyan kívánja a szlovák-magyar jószomszédi kapcsolatokat és melyik nem. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy mindkét fél egyaránt akarja, mert csak akkor fog megegyezés születni.
A jelenlegi helyzet tarthatatlan. Lassan ott tartunk már, hogy a közmondásunkon is változtatni kell, mert a rossz szomszédság már nem török, hanem szlovák átok!
Felvidek.ma, Dunajszky Géza
