Esterházy János nem a múltunk, hanem teljes mértékben a jelenük, mert a múltban és a jelenben is „az a tragikus buktató”, hogy a szlovák politikai elit akkor sem volt és most sem partner a megegyezésben – jelentette ki Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Esterházy János szlovákiai politikus budapesti emléktáblájának koszorúzásánál vasárnap.
Nem mondhatunk le a szlovák-magyar megegyezésről, ez az egyetlen lehetőségük a felvidéki magyaroknak a megmaradásra – mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Esterházy János szlovákiai politikus budapesti emléktáblájának koszorúzásánál vasárnap. A Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság rendezvényén, a politikus utolsó magyarországi lakhelyén lévő emléktáblánál Németh Zsolt kijelentette: Esterházy János nem a múltunk, hanem teljes mértékben a jelenük, mert a múltban és a jelenben is „az a tragikus buktató”, hogy a szlovák politikai elit akkor sem volt és most sem partner a megegyezésben. Németh Zsolt kiemelte: „a szeretet szolidaritásával keressük a kapcsolatot” a felvidéki magyarok és a magyarországi magyarok, illetve a szlovákok és a magyarok között, melynek során „a gyengébbekért szót kell emelnünk”.
Boldoggá avathatnák Esterházyt
Felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségvédelem lassíthatja egy veszélyeztetett kisebbség asszimilációját, diszkriminációját, amelyet jogszabályokkal, anyanyelvi táblákkal, templomokkal és iskolákkal kell visszaszorítani. Rámutatott arra, hogy a 1945-ös, „rasszista benesi dekrétumok tovább élnek”, és Malina Hedvigre utalva azt is elmondta, hogy büntetlenül lehet bűncselekményt elkövetni egy szlovákiai magyar diáklánnyal szemben. Németh Zsolt emlékeztetett arra, hogy Esterházy János fellépett a két világháború között a kisebbségeket ért visszásságokkal szemben, akár magyar, akár szlovák részről merült az fel. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke az ünnepségen felvetette, hogy Esterházy János boldoggá avatása „lehetne talán a felvidéki magyarság kollektív bűnösségének eltörléséhez vezető út”. Lezsák Sándor a szlovákiai magyar egyházmegyék határainak megváltoztatásáról is szólt, amely a magyar kisebbséget ugyancsak negatívan érintette. Előrelépésként értékelte azonban, hogy szombaton Pozsonyban Stanislav Zvolensky új pozsonyi érsek beiktatásakor hangoztatta, hogy a magyar és a német kisebbségek is használhatnak anyanyelvi liturgiát.
Ki volt Esterházy János?
Esterházy János 1901. március 14-én született Nyitraújlakon. Az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke lett 1932-ben, képviselővé pedig 1935-ben választották az akkori Csehszlovákiában. Az Egyesült Magyar Pártnak 1936-ban lett alelnöke, az idő tájt Benes államfő miniszterséget ajánlott fel neki, amit elutasított. A pozsonyi parlamentben 1942-ben egyedül ő nem szavazta meg a zsidók deportálását előíró törvényt, ezután pedig sok üldözöttet segített Magyarországon. Szót emelt Magyarország német megszállása ellen, a nyilas hatalom átvétele után pedig Budapesten bebörtönözték. 1945 tavaszán tiltakozott a kassai kormányprogram magyarellenes pontjai ellen, ezután a Szovjetunióba vitték, ahol tíz év munkatáborra ítélték. A csehszlovák népbíróság 1947 szeptemberében mint hazaárulóra halálbüntetést szabott ki rá. A vád szerint az általa vezetett szlovákiai magyarság bomlasztotta fel a csehszlovák államot. Esterházyt 1949-ben engedték haza Szibériából, ezután halálos ítéletét életfogytiglanra változtatták. A morvaországi Mirovban, börtönben halt meg 1957. március 8-án, hamvai egy prágai tömegsírban találhatók.
hvg, MTI