Előző cikkemben megosztottam az Olvasóval dr. László Ervin polihisztor, tudományfilozófus néhány gondolatát arról, miben látja a világjárványból lehetséges pozitív kimenet lehetőségeit, illetve a pandémia utáni világkorszak esélyeit. Szinte valamennyi megállapítására a keresztyén gondolkodás, teológia, szociáletika, öko-teológia egy-egy tegnapi vagy mai megállapítása is szépen rárímel. Bizonyítva ezzel, hogy kvantumfizika, matematika és hittudomány között is vannak jelentős és fontos konszonanciák.
A „vagy túléljük vagy elpusztulunk” alternatívákra az ökológiai megtérés, reformáció felismerései rímelnek. Az egész földön, a teremtett világ életének az elsősége, ennek szeretettel, tapintattal történő megőrzésére a Bibliának a teremtett életről alkotott szemlélete, az Isten által minderre kimondott „ez jó” volt a refrén. A planetáris szeretetcivilizáció, a jövőesélyes földi szociális formációk gondolatára a creatio (= a teremtett világ latin megnevezése a keresztyén teológiában közel kétezer év óta) feltétlen tiszteletének kategorikus erkölcsi parancsa volt a keresztyén felelet.
Mindettől indíttatva, elkezdtem közölni a dr. Dietrich Werner német protestáns teológus által megfogalmazott nagyszerű és elgondolkodtató modern Tízparancsolatot. Ennek 1. parancsolata így hangzik: Ne hagyd, hogy szívedet magával ragadja a félelem! Most a következő parancsolatokkal folytatjuk szemlézésünket.
Életbevágó szemlélet- és magatartás-váltás a jövőért a koronavírus nyomán (1.)
2. Tartsd magadat a megelőző orvoslás utasításaihoz, tisztálkodj és gyakran moss kezet!
Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek (Jakab 4,8).
Az orvostudomány, az immunológia és az epidemiológia tudósainak a bölcsessége Isten kifinomult ajándéka. Ezzel Isten az emberiség javát igyekezett előmozdítani az orvostudomány története során és felismerései révén.
Az önmagunk és mások, főként a gyengék védelmezése, a vírus szociális területen történő továbbterjedésének fékezése vagy megakadályozása a keresztyéneknek is alapvető célja a válságnak ebben a szakaszában – világszerte.
A bibliai hagyományban a legrégibb időkig visszamenően szerves része olyan rituálék tiszteletben tartása és gyakorlása, mint a kézmosás és a tisztálkodás. Jóllehet bizonyos korszakok tisztálkodási hagyományait ma lehetne több szempontból is bírálni, semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy az Isten előtti egészséges lelki státusz megőrzéséhez ez is hozzátartozik. Ma sem nélkülözhető ez, ami hatással van a vírus terjedésének lassítására.
3. Ne kövess el vallási megbélyegzést! A vírus nem Istentől való büntetés, sőt Isten türelemmel hordozza azokat, akik megkapják a betegséget.
Ha az Urat, a ti Isteneteket tisztelitek, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat (2Mózes 23,25).
Isten nem kegyelten mestere a világegyetemnek, hogy büntetéshullámokat bocsásson rá szeretett teremtményeire. Ha így gondolkodnánk, akkor ezzel olyan magatartást váltanánk ki, ami ítélgetéshez vezetne, és még további vallási megbélyegzést idézne elő azok között, akiknek egyébként is meg kell küzdeniük a járvánnyal. Pál úgy értelmezte saját baját, „a tövist”, ami adatott a testébe (2Kor 12,7), hogy ezzel őt a Sátán angyala gyötörte, nehogy elbizakodjék. Ez nem Isten személyre szabott büntetése volt, hanem alkalom arra, hogy hite megedződjék. Sőt számos bibliai példa van arra, hogy Isten igyekezett elvenni a betegséget.
Az evangélium bizonyságtétele szerint Isten akarata nem a kárhoztatás és az elítélés, hanem az üdvözítés és a gyógyítás: „Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa” (János 3,17).
A korai idők egyháza nem kárhoztatta a betegeket, sokkal inkább olyan segítő rituálékat fejlesztett ki, melyek egyértelműen kifejezik Isten közelségét az ilyen emberekhez: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit (preszbüterúsz), hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében” (Jakab 5,14).
4. Tudatosítsd magadban, hogy Isten együtt szenved a vajúdó teremtett világgal!
„Tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mindez ideig” (Róma 8,22).
Az egész teremtett világ befejezetlen stádiumban van, s közben Isten „együtt sóhajtozik” vajúdó teremtett világával. Az egyház(ak)nak bizonyságtételében mindkettőnek helye van: a teremtett világ szépségéről szóló bizonyságtételnek és a roskasztó terhek okozta nyögésről szóló híradásnak.
Beszélnünk kell arról, mit okozott az emberi civilizáció a teremtett világnak, hogyan borította fel, destabilizálta belső egyensúlyát, s milyen ártalmasan zavarta meg a természet saját, nagyon összetett önszabályozó rendszereit.
Szembesülnünk kell azzal is, mennyire hágta át az emberi civilizáció a planetáris határokat sok területen, ami aztán elvezetett a gondosan-pontosan kialakult mikro-biológiai környezet és az emberiség kapcsolatának egyensúlyvesztéséhez, ugyanígy az állatok és bio-organizmusok viszonyának az elbillenéséhez. A rendszeres és módszeres erdőirtás, valamint az ipari területek növekvő ráterjeszkedése a mezőgazdasági területekre, ténylegesen visszaszorította, összezsugorította azokat a vidékeket, ahol a vadállomány zavartalanul élhetett, s nem veszélyeztette semmi az állatokat, ami az emberi környezet túlzott közelségéből adódik.
A zoonózis jelensége, tehát az, hogy az állatvilágban honos vírusok átugorhatnak az emberi környezetre, szintén a teremtett világgal szemben elkövetett emberi erőszak következménye. De ez a természetes viselkedésmód rombolásának is betudható. Ugyanígy az emberi önzés következményeit láthatjuk az állati termékek költséges és túlzott közvetlen fogyasztásánál és ipari méretűvé tett termelésekor. Sürgősen újra kell gondolni ennek a modellnek a tarthatatlanságát és felcserélését valami másra a természeti forrásokhoz és az állatvilághoz való viszony területén is.
5. Óvjátok meg az egyházakat és a társadalmakat a hamis prófétáktól és a sarlatánoktól!
„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok” (Máté 7,15).
Az olyan válsághelyzetet, mint amiben most vagyunk, kihasználják a vallási sarlatánok és a hamis próféták, akik a félelem vallásának az elterjesztésében érdekeltek. Vagy éppen a szörnyen veszélyes tudatlanságot képviselik, eljelentéktelenítve vagy lekicsinyítve a jelenlegi koronavírus okozta válságot. Mindezt azért, hogy saját gesztenyéjüket sütögessék a baj tüzénél.
Az ilyenek azt állítják, hogy a templomba járás a felelősen elhangzó tiltás ellenére bátor bizonyságtétel személyes hitük erejéről, ezzel viszont nagyon rossz és másokat súlyosan veszélyeztető eltorzítói a felelős magatartást követelő keresztyén etikának.
Azok is ártalmas dolgokat állítanak, akik a jelenlegi világjárványt titkos konspirációkkal hozzák összefüggésbe vagy azt híresztelik, hogy a vírust valahol egy titkos laboratóriumban állították elő. Nem szabad álhíreket, pletykákat vagy tétova, elbizonytalanító feltevéseket terjesztenünk.
Senkit nem vihetünk kísértésbe, és Istent sem tesztelhetjük, tehetjük próbára. Sokkal inkább arra kell biztatnunk mindenkit, hogy kövessék a járványügyi előírásokat és rendelkezéseket, tartsák be a szociális távolságot és legyenek körültekintőek, óvatosak. Azok, akik megfontoltak a jelen helyzetben (is), a hit józanságról tesznek bizonyságot:
Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el (1Péter 5,8).
(Folytatjuk)
