A lap Ágh Istvánnal készült beszélgetéssel nyit a Szépírás blokkban („Megrögzött gyanakvó lettem…”). Nagy Borbála Réka többek között pályája fontosabb állomásairól, költői-írói elképzeléseiről, szülőfalujáról, valamint testvérbátyjáról, Nagy Lászlóról kérdezi a Kossuth-díjas költőt, a nemzet művészét.
Ezt követően az erdélyi Markó Béla két versét közli a lap, aki – miután visszavonult a politikától – sorra publikálja változatos műfajú köteteit, és szándékosan kerüli verseiben azokat a témákat, amelyek a politikusi múltjához kötik. Legény – kalapban címmel a június 8-án 90. életévét betöltött Duba Gyula József Attila-díjas íróval készült portréfilmben elhangzott emlékezésének szerkesztett változata olvasható. Gál Sándor József Attila-díjas költő Néhány lépés az udvar kövein című megrázó versében pedig az öregkor valóságával vet számot.
A Székelyföldön született, regényeiről, esszéköteteiről, mese- és ifjúsági könyveiről ismert, már évtizedek óta a magyar fővárosban élő Szávai Géza Vad erdőben csilingelő villamos című elbeszélésének képzeletbeli történetében pedig szintén a halállal, az elmúlással néz farkasszemet. Varga Imre Csokonai Vitéz Mihályt megidéző „Száz verselők dalolnak” című szójátékos versében nagy költőnk rég letűnt világát szembesíti a mienkkel. Belinszki Zoltán Szalonna lakoma című novellája, atmoszférája – kárpátaljai történetével – az orosz börtönvilágot, illetve a kommunista idők politikai őrizeteseinek szenvedéseit idézi meg, akiknek a legnagyobb bűnük az volt, hogy magyarnak születtek. A lap szépirodalmi részében végül Fellinger Károly és Ravasz József új versei mellett még Bódi Péter Elsődleges kiütési pont lélektanilag hiteles kamasztörténete, valamint Z. Németh István Extrém hideg és a pályakezdő Fehér Enikő Ballada az ellopott fogról novellaabszurdja, novellagroteszkje olvasható. Mindemellett az Opus új számának szépirodalmi közleményei közé tartoznak még – a Láthatár rovatban – az idén száz éve született João Cabral de Melo Neto brazil, valamint Ryszard Krynicki kortárs lengyel költő versei (az előbbié Pál Dániel Levente és Zalán Tibor, az utóbbié pedig Zsille Gábor fordításában jelent meg.
A lap továbbá Bordás Sándor lélektanilag megalapozott és egy napjainkbeli széles körű felmérésre támaszkodó nagyívű tanulmányát is közli még a magyarság legnagyobb történelmi traumáiról, ezek mai megítéléséről.
A folyóirat könyvszemle rovata, a Téka ezúttal hat új könyvet ajánl olvasói figyelmébe: Csanda Gábor írását Tőzsér Árpád Lélekvándor című verseskötetéről (A vándorvírus), Vilcsek Béláét Varga Imre legújabb könyvéről, Az éntelenség gyönyöréről (Énfelszámolás és énteremtés), Smid Róbertét Fellinger Károly Plombájáról (Zárcserék), Tamási Orosz Jánosét Kabdebó Lóránt Öntörvényűen című újabb versértelmezéseiről (Létünk tragikumát felülíró derű), Gyürky Katalinét a cseh Marek Šindelka Anyagfáradtság című, a menekültválságot rendkívül tanulságos módon láttató regényéről (Európa a részletekben rejlik), valamint Végh Zsoldos Péterét a világ első, Dohra Ahmad által válogatott, New Yorkban kiadott menekültirodalom-antológiájáról (Hol az otthonunk?), melynek versei, elbeszélései és egyéb írásai egy századot felölelve vallanak a szóban forgó geopolitikai jelenségről.
A szám képzőművészeti anyaga ezúttal a délvidéki Magyarkanizsán született, Budapesten élő Baráth Ferenc térgrafikáiból és plakátterveiből ad válogatást.
