Immár másodízben emlékeztek idén a 150 éve született Lehár Ferencre Királyhelmecen. Az operettkirályként híressé vált zeneszerző 1870. április 30-án látta meg a napvilágot. Születésének évfordulója éppen a koronavírus-járvány idejére esett, így a Bodrogközi Magyar Közösség Házában (BMKH) akkor közönség nélkül került sor egy emlékműsorra, amelyet felvételről közvetítettek a közönségnek. A hét végén ennek az emlékműsornak a bemutatására került sor élőben, közönség előtt, a Lorántffy Zsuzsanna BFT szervezésében. A műsor zenei részét Dégner Lilla, a kassai Thália Színház művésznőjének előadása, a prózai részét pedig Balogh Mónika magyar szakos pedagógus, a Bodrogközi Színjátszók tagjának összekötő szövegei alkották.
A Királyhelmecen szervezett emlékműsorban a zeneszerző, operettkomponista, karmester életrajzát, életének állomásait és az egyes operettek születésének körülményeit Balogh Mónika ismertette az elhangzott zeneművek között.
A Komáromban született, és 1948. október 24-én az ausztriai Bad Ischlben elhunyt zeneszerző gyermekkorától kezdve számos országban megfordult rövidebb és hosszabb időszakokat eltöltve az egyes helyszíneken. Életének számos hosszabb állomása egy-egy országban sem térítette el Lehár Ferencet nemzetiségétől, mindig magyarnak tartotta magát, és élete végéig magyar állampolgár volt. A zenei nagyság a világhírnév mellett méltán írta be örökre nevét a magyar zenetörténelembe, és méltóvá teszi az emlékezésre is.
A zeneszerző és az életpályájához köthető zeneszerzők műveiből Dégner Lilla művésznő előadásában hangzottak el részletek. Az elhangzott zeneművek a zeneszerző élettörténetének egy-egy fontos mozzanatát elevenítették fel.
Az előadás első részében az operett történetében 1929-ben új állomást jelentő A mosoly országa című operettből való Szép álom, szállj a szívemre, majd a Lehár számára az igazi elismerést hozó, elsőként 1905-ben Bécsben játszott Víg özvegyből való Vilja-dal csendült fel.
A Lehár utolsó műveként számon tartott Giuditta című daljátékból az Olyan forró ajkamról a csók című rész hangzott el, majd a Cigányszerelemből a Messze a nagy erdő. Lehár a prágai konzervatóriumban tanult hegedülni, és egyik mestere Antonín Dvořák volt, így annak emlékére a „Když mne stará matka zpívat učívala” című dalt, majd arra való tekintettel, hogy Lehár Puccini barátja volt, és munkájáról is nagy elismeréssel nyilatkozott, az O mio babbino caro áriát is elénekelte Dégner Lilla.
A lenyűgöző előadást követően visszatapsolta a közönség a művésznőt. Nem véletlenül, hiszen az előadó énekhangja, és a közönséget magával ragadó előadói stílusa káprázatos hangulatot varázsolt.
A sikeres előadást követően úgy gondoltuk, érdemes betekinteni az előadás hátterébe is, az előadó életpályáján és életfelfogásán keresztül. Dégner Lilla előadásait az utóbbi időben többször élvezhette a bodrogközi közönség, de legtöbben mindössze annyit tudunk róla, hogy a kassai Thália Színházban játszik, és csodálatosan énekel. Az előadást követően arra kértük, mutassa be röviden eddigi pályafutását és tevékenységét.
Dégner Lilla előadása a Lehár-emlékesten Királyhelmecen (Fotó: Tökölyi Angéla/Felvidék.ma)
A művésznő elmondta, hogy a csallóközi Felbárról származik. A zene, az operett szeretetét szinte az anyatejjel szívta magába, mert édesanyja családjában szinte mindenki játszik valamilyen hangszeren (zongora, harmonika, hegedű). Az édesanyja gyönyörűen zongorázik, nagymamája énekelt, hegedült, a nagypapa pedig imádta a magyar nótát és az operetteket. Első emléke, amikor szólóban énekelt, egy anyák napi műsorhoz köthető, amikor elsősként édesanyjának elénekelte Kovács Kati Úgy szeretném meghálálni című dalát.
A mai napig hálás Bóna Zsuzsa néninek, aki felkészítette akkor. Ezt követően íratták be a bősi zeneiskolába, ahol nagyon szép éveket töltött: énekelt, zongorázott, rajzolt.
Ezután a győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolába járt, ahol elmondása szerint élete legszebb négy évét töltötte, köszönhetően csodálatos tanárainak, akik igaz emberek, és barátok a mai napig számára. A művésznő vallomása szerint énektanára Kőszegi Németh József volt, akinek nagyon sokat köszönhet. A mai napig eszébe jutnak tanácsai, gondolatai, és máig kapcsolatban vannak. Tanulmányait követően rövid ideig, de nagy örömére a bősi zeneiskolában tanított. Közben megtalálta azt a helyet, ahol művészeti tanulmányait folytathatta. Budapesten a Théba Művészeti Akadémián tanult ének és színészet szakon. Boldog éveket töltött az Akadémián, szerette a képzés minden pillanatát, miközben Jancsó Sarolta színésznő és Andor Edit énekművész keze alatt formálódott és bontakozott ki tehetsége.
Tanulmányai utolsó évében találta meg a lehetőség, amely máig meghatározza pályáját, hiszen azóta (immár 6 éve) a Thália Színház társulatának tagja.
A Kassai polgárok című Márai-darabba kereste Genoveva szerepére a megfelelő embert Beke Sándor rendező, aki akkor őt választotta ki a szerepre. Így került a színházi vérkeringésbe. A legnagyobb motiváció a számára, ha láthatja, hogy örömet szerzett a közönségnek. Ez viszi előre, valamint nagyon fontos számára a színházon kívüli élet, az oktatás is. Királyhelmecen a Művészeti Alapiskolában tanított az elmúlt évben éneket, és úgy nyilatkozott, hogy minden tanítványára ajándékként tekint. Szeretné átadni tanítványainak mindazt, amit ő kapott útravalóként mindazoktól, akiknek máig hálás. Szüleinek, nagyszüleinek, testvérének, akik megszerettették vele a zenét, és akik mindenben támogatják. Végtelen hálával beszél egykori tanárairól, akik nélkül nem sikerült volna így a pályafutása. A művésznő arról is szólt, hogy éveken keresztül számára mindig a színház volt az első, szinte semmi mással nem foglalkozott. Játszott az állami színházban is, így a Figaro házasságában(Mozart), vagy az Egy éj Velencében(Strauss) című darabban. Szebbnél szebb szerepek találták meg. Az utóbbi években azonban rádöbbent, hogy sok más fontos dolog van még az életben. Ez nem azt jelenti hogy már nem fontos számára a színház, sőt nagyon is, de próbál kiteljesedni másban is (tanítás, kézműveskedés, sütés, koncertezés) és megteremteni a harmóniát a színház és a magánélet között.
Fontos számára a királyhelmeci görögkatolikus egyház kórusával végzett munka, amelyet Mondok-Pálmay István atyával közösen, két éve alapítottak. Be is mutatkoztak már a templomban az újévi jótékonysági koncerten Királyhelmecen.
Dégner Lilla művésznő azt vallja, hogy „…valójában akkor tudsz adni, ha a szíved tele van szeretettel”, és most az életében harmóniában lévő dolgoktól boldog, most érzi azt, hogy őszintén tud adni, bízik abban, hogy ezt a közönség is érzi. „Az ének, a színművészet egy sok összetevőjű dolog: kell a technika a színpadon, a tehetség, a tudás, a közönség, de ha az előadás nem jön szívből, akkor semmit sem ér, üres szavak, kottafejek halmaza. Ekkor jön az, hogy az előadó felismeri és elfogadja az adottságokat, a körülményeket, és mindent és mindenkit, aki hozzájárulhat ahhoz, hogy boldog lehessen és boldoggá tegyen másokat. Szerintem ebből születnek az olyan műsorok, mint a Lehár-emlékest volt Királyhelmecen…” – nyilatkozta Dégner Lilla hírportálunknak a sikeres emlékműsort követően.
