Mély megrendüléssel fogadtuk a hírt, melyről Nemcsek Péter, a kanadai Winnipegben működő lelkiatya értesített telefonon, hogy a Mindenható hétfőn kora este magához szólította édesapját, a nagyszombati Nemcsek Józsefet.
Az ő idejében sok magyar született a „magyar Róma“-ként ismert Nagyszombatban (réteiek, magyarbéliek, diószegiek…), lévén ott volt a kórház. De ő Nagy Lajos és Pázmány Péter városában is élt, szívvel-lélekkel volt nagyszombati.
A nagyszombati magyarok idestova 8 esztendeje indult, havi rendszerességű találkozóinak motorja volt, amiről hírportálunk is rendszeresen közöl tudósítást. Csupán röpke 20 esztendeig ismerhettük magyar ügyeink párját ritkító mecénását, kit rövid, de gyors lefolyású halálos betegség ragadott el Szűz Mária szeplőtelen fogantatása ünnepének vigíliáján, december 7-én.
A nagyszombati 1848-as emlékezéseken, novénán anyaországiakat, a testvérváros, Szombathely küldöttségét is fogadta, de magyarul tanulni vágyó csángó leányzót is hajlékában üdültetett. Gyermekeivel együtt részt vett a Komáromi Imanapokon, de Bécsben a Szent István-ünnepségen és pesti rendezvényeken is: augusztus 20-án unokájával is meg szokott jelenni, Malina Hedvig mellett kiállt, Poprádon a Bornemisza Istvánnal (1917-2006) létrejövő kapcsolatban is támogatott. Kassán a Határok nélkül című műsorban nyilatkozott az Alkotmánybíróság épülete előtti tüntetés alkalmából. Pozsonyban is többen ismerhették, megfordult színházakban, kulturális és egyházi rendezvényeken.
Különösen fájó, hogy élete alkonyának kezdetén távozott az az ember, akire ráillik a mondás: „Vagy meg sem kellett volna születnie, vagy örökké élnie kellett volna”.
Drága Jóska barátunk! Isten veled! Fájó szívvel és kegyelettel búcsúzik tőled Nagyszombat Szent Ilona-templomának magyar közössége, s mindazok, akik ismertek, szerettek. Nagyon fogsz hiányozni! Nyugodj békében!