„Nem adjuk fel. Igaz, hogy nem jutottunk be a parlamentbe, de a 110 ezer szavazat erőt ad és kötelez” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Berényi József, a Magyar Koalíció Pártának elnöke.
Az MKP a szombaton tartott előrehozott parlamenti választásokon ugyanannyi szavazatot szerzett, mint két évvel ezelőtt. A választások előtt bizakodtak, de nem sikerült átlépniük a parlamenti küszöböt. Miért?
– A választási eredményeket részletesen elemezni fogjuk, és leszűrjük belőlük a tanulságot, a hibákat is számba vesszük. Az már most látszik, hogy leginkább az ún. asszimilációs vonal mentén kell erősítenünk. Bizonyára több okra vezethető vissza, hogy nem léptük át a parlamenti küszöböt. Ami a kampányunkat illeti, úgy gondolom, az jó volt, ami természetesen nem jelenti azt, hogy hibátlan, de nem voltak akkora hibák, mint két évvel ezelőtt. Sajnos, nem sikerült kellő mértékben mozgósítanunk a szlovákiai magyarságot. Észak-Szlovákia járásaiban jóval nagyobb volt a választási részvétel, mint Dél-Szlovákiában, ahol a mi választóink élnek. Ez így volt még abban a Komáromi járásban is, ahol mi kaptuk a legtöbb szavazatot. Potenciális választópolgáraink jelentős része krízisrégiókban él, az emberek 300-350 eurós fizetésekből tartják el a családjukat. A szavazatszámot ugyan megtartottuk, de a Most-Hídból kiábrándult választók többségét nem sikerült megszereznünk, hanem azok közül most sokan a Smerre szavaztak. Az ellenünk folyó kampány is, mely szerint nincs esélyünk bejutni a parlamentbe, bizonyára megtette a hatását. Kampányunk jelentős részét arra kellett fordítanunk, hogy igazoljuk esélyünket, amit végül is a közvélemény-kutatások és maga a választási eredmény is igazolt. Parlamenten kívüli pártként indultunk neki a választásoknak, és emiatt ritkán jutottunk szóhoz a szlovák médiákban. Helyzetünket nehezíti a magyarság demográfiai adatainak alakulása is, a közelmúltban hozták nyilvánosságra a népszámlálási adatokat, és tudjuk, sajnos választásról választásra is jóval kevesebben vagyunk.
Bugár Béla, a Most-Híd elnöke pártja 30 ezres szavazatvesztését azzal magyarázta, hogy az MKP piszkos kampányt folytatott ellenük. Simon Zsolt szerint emiatt elveszett 100 ezer szavazat…
– Ilyen alapon az ellenzéki szavazatokat is elveszettnek tekinthetnénk, hiszen igazából a kormányzási szerep jelenti a politika tényleges végrehajtási lehetőségét. Mi senkivel szemben nem folytattunk negatív kampányt, ellenünk viszont folyt. Ilyen körülmények között gyűjtöttük be azt a 110 ezer szavazatot, amelyek természetesen nem elveszett szavazatok. Itt vannak nálunk, és bennünket ösztönöznek munkára, cselekvésre. Ez komoly erő, mely megtartó és összetartó erőként kell hogy megjelenjen az MKP soraiban. Ugyanazt az eredményt hoztuk, mint két éve, tehát van egy törzsszavazó bázisunk, akik bizalmára építhetünk. Bízhatunk abban, ha látják, hogy az MKP egy dinamikus politika erő tud maradni, témákat vállal fel, személyi állománya megújul, akkor ezeket a törzsválasztókat meg lehet tartani. A feladatunk az, hogy számukat gyarapítsuk. Szavazóink a magyarság ügye mellett kitartó szavazók.
Hogyan és mit lép az MKP? Van erő az éveken át tartó parlamenten kívüli munkára?
– A választási eredmények miatt természetesen többen csalódtunk, de nincs idő a tétlenségre, hiszen jövőre megyei választások lesznek, majd jönnek az európai parlamenti és az újabb önkormányzati választások. A hogyan tovább kérdésről fogunk tárgyalni elnökségünk pénteki ülésén. Természetesen át kell gondolnunk további működésünk tartalmát, a párt szerkezeti felépítését és a személyi kérdéseket is.
A választási eredmények alakulásában mekkora a pártelnök felelőssége? Ön kapta az MKP-jelöltjei közül a legtöbb elsőbbségi szavazatot, elégedett a 45 ezer karikával?
– Eddig mindig több preferenciaszavazatot kaptam, mint az előző választásokon. Persze tudatosítom, hogy más felelősséget jelent listavezetőként indulni, mint például elnökségi tagként. Természetesen nem gondolom úgy, hogy hozzánőttem az elnöki székhez. Az MKP demokratikus párt, és ha a hatékony működésünk érdekében arra van szükség, kész vagyok átadni az irányítást másnak. Az elnöki tisztség nem lehet presztízskérdés.
Milyen visszajelzések érkeztek a választópolgároktól vasárnap, amikor már ismertek voltak az eredmények?
– Nagyon sokan buzdítottak, hogy ne hagyjuk abba, folytassuk. Ez volt a személyes találkozókon, a levelekben és a közösségi portálok üzeneteiben is.
Milyen lesz a kormányzás a felvidéki magyarok szempontjából?
– Úgy gondolom, Robert Fico dörzsölt politikus. Az első félévben valószínűleg visszafogott lesz, nem hozakodik elő a magyar kérdéssel. Altatni fogja Európát, hiszen figyelni fogják. Ügyelni fog arra, hogy az Európai Néppárt ne mutogasson rossz példaként Szlovákiára, ahogy Orbán Viktorral megtették a szocialisták. De a megyei választások előtt valószínűleg már előrukkol a magyar kártyával, erre fogják őt nemzeti érzelmű párttársai – például Čaplovič és Maďarič – is biztatni. Nem sok jó várható a magyar iskolák és a magyar kultúra irányában. Ha nem tesznek semmit, már az is helyzetünk romlását jelentheti, hiszen ha nem is fog bennünket a felszínen folyamatosan rugdosni, provokálni, a népszámlálás már önmaga figyelmeztetett arra, hogy a helyzetünk rossz. Fico jól tudja, hogy fogy a magyarok száma, és hogy a nemzetállam építése ebben az országban sikeresen zajlik.
Mit tehet ez ellen a parlamenti ellenzék, köztük a Most-Híd képviselői?
– Ők most egy új helyzettel szembesülnek, hiszen kormánypártból váltak ellenzékké. Kérdés, hogy mennyire tudnak majd magyar érdekeket megjeleníteni, az általuk parlamentbe juttatott Anton Hrnčiar, turócszentmártoni (Martin) polgármester már jelezte, hogy szerinte túl magyar a Most-Híd.
Az MKP mit tehet ebben a helyzetben parlamenten kívül?
– Ugyanazt, mintha a parlamentben lennénk. Nehezebb így, az tény, de van feladat bőven. Ficoról mindannyian tudjuk, hogy nem egy magyarbarát politikus, és pártja számunkra – és ezt most nem csak az MKP-ra értem, hanem az egész szlovákiai magyarságra vonatkozóan – minden bizonnyal nem problémamentes kormánypolitikát folytat majd. Ezt nekünk ellensúlyoznunk kell megyei és európai szinten is. A népszámlálási adatokból és a választási eredményekből is kitűnik, a felvidéki magyarság belső önszerveződése gyenge. Ezt kell erősítenünk, ebből a munkából kell aktívan kivennünk a részünket, saját soraink között megtalálni a minőséget, és támogatni az egészséges társadalmi folyamatokat. Ezt próbáltuk üzenni most is, sajnos, sok magyar választópolgár ezt nem hallotta meg, vagy nem értette meg.
Orisko Norbert, Felvidék.ma
