A restaurálás nagyon összetett szakma, hisz a restaurátoroknak sokoldalú tudással, tehetséggel kell rendelkezniük, ők ugyanis művészek, művészettörténészek és műtárgyvédelmi szakemberek is egyben.
Bár a restaurátor nem önálló alkotással lép a nagyközönség elé, mint pl. egy szobrászművész, munkája mégis pótolhatatlan, mert értékes műalkotások állapotát tudja megóvni, ezzel élettartamát meghosszabbítani, és esztétikai értékét is emelni.
Mézes Árpád Zselízen élő szobrász-restaurátor művész ennek a szakmának a szolgálatába szegődött. A pozsonyi Iparművészeti Középiskolában még kőszobrásznak készült, viszont a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán már a szobrászati képzőművészeti alkotások restaurálásának tanulta ki minden csínját-bínját.
Restaurátori pályafutása 1988 őszén egy kis gömöri falu Kijéte (Kyjatice) evangélikus templomának középkori falfestményein kezdődött. Itt fedezte fel először a restaurátori hivatás szépségét. Ezekben az években a lőcsei Szent Jakab plébániatemplom és a késmárki (Kežmarok) Thököly vár középkori és reneszánsz falfestményein dolgozott Székely László restaurátor vezetésével. A téli hónapokban a rozsnyói műteremben fából faragott templomi berendezéseket és faszobrokat restauráltak. 1989-ben az Állami Restaurátori Műtermek képviseletében résztvevője lehetett a magyarországi VII. Nemzetközi Restaurátor Szemináriumnak Veszprémben. Itt tudatosította igazán a restaurátori munka fontosságát, igényességét és felelősségét a restaurált művel szemben. A bizonyítás vágya végül arra ösztönözte, hogy a munkaadó állami műtermeket elhagyva 1991-ben a saját lábára állva bizonyítsa szakmai felkészültségét.
Első önálló nagyobb méretű restaurátori munkája a zborói (Zborov) római katolikus plébániatemplom korabarokk Kálvária mellékoltára volt. Ezt követte a merényi (Nálepkovo) római katolikus plébániatemplom Szent István király barokk főoltára és szószéke, a szepesolaszi (Spišské Vlachy) római katolikus plébániatemplom rokokó stílusú Szent Kereszt mellékoltára, a svedléri (Švedlár) római katolikus plébániatemplom Antiochiai Szent Margit barokk főoltára, a krasznahorkai (Krásna Hôrka) várkápolna klasszicista stílusú oltára, Szent Miklós barokk főoltára az ipolybalogi (Balog nad Ipľom) róm. kat. templomban és a martonházi (Ochtiná) ev. templom későbarokk szószéke és oltára.
Első kőrestaurátori munkája egy Szent Vendelt ábrázoló szobor volt Ipolyságon (Šahy). Ezt követte Szent Flórián, valamint a város főterén álló 13 méter magas oszlopon álló Szűz Mária Immaculata klasszicista stílusú szobra. Érdekes munkájaként tartja számon Andrássy Franciska grófnő emlékművének visszahelyezését és restaurálását Rozsnyó főterére Mag Gyula szobrászművész irányításával, Jókai Mór bronzszobrának restaurálását Komáromban, egy merész vállalkozását Klobušicén, Baross Gábor miniszter mauzóleumának részleges restaurálását, és Thurzó György nádor nagybiccsei (Bytča) mennyegzői palotájának a teljes felújítási munkáin való közreműködését.
További önálló kőrestaurátori munkája közt szerepel Gömör (Gemer) község kastélyának későbarokk kő kandallója, a lekéri (Hronovce) Szentháromság kőszobor, a felsőszemerédi (Horné Semerovce) r. katolikus templom későgótikus rovásírásos déli kapuja, vagy a tardoskeddi (Tvrdošovce) I. és II. világháborús emlékművek.
Előfordult, hogy a műemléki nyilvántartásban nem szereplő objektum a restaurálást követően bekerült a jegyzékbe, ilyen például a gömörhorkai (Gemerská Hôrka) református templom festett fakazettás karzata. Az említett munkákon leginkább Csütörtöki András szobrász-restaurátor művésszel és Koreň Sándor restaurátorral dolgozott együtt.
A régóta tartó közös munka arra ösztönözte ezt a három kiváló szakembert, hogy munkájukból ízelítőt adjanak a nyilvánosságnak, így jöhetett létre az Újjászületett műemlékek c. kiállítás először a komáromi Limes Galériában 2011 decemberében, majd 2012 márciusában a Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájában, amelyen mindhármuk két évtizedes munkájából készült válogatást tekinthették meg az érdeklődők. A kiállító restaurátorok legjelentősebb munkái közé a kőből készült kapuk felújításai tartoznak, mint pl. az ipolysági (Šahy) kora gótikus Mária Mennybemenetele templom főkapuja, a tótmegyeri (Palárikovo)Nepomuki Szent János templom barokk főkapuja, ill. a krasznahorkai (Krasnohorské Podhradie) vár korai barokk bejárati kapuja.
Mindkét helyszínen Mgr. Edita Kušnierová művészettörténész méltatta a restaurátorok igényes munkáját, és alapos magyarázatot fűzött a kiállított alkotásokhoz. Az egyes paneleken fotók segítségével nyomon követhetjük, hogyan válik egy-egy szinte az enyészet martalékává vált szobor, épületdísz, stukkó művészi szintű, értékes műemlékké.
A kiállítás a Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájában 2012. május 11-ig lesz látható.
Felvidek.ma
Mézes Árpád munkáinak fényképeit a Képgalériánkban tekinthetik meg.
{iarelatednews articleid=”33295″}
