A Fico-kormány programnyilatkozata szerint a kisebbségek jogállása tartós alkotóeleme a modern szlovák társadalomnak. Hogy ez mit jelent? Megpróbáljuk közreadni a rájuk vonatkozó néhány sorból.
Az elvi-ideológia állásfoglalás axiómája, hogy „a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén hosszú ideje teljes és tényleges egyenlőség van a nemzeti kisebbségekhez és a többséghez tartozó személyek között”. A kormány pedig tudatosítja, hogy a nemzeti kisebbségek fontos alkotóelemei a modern szlovák társadalomnak óriási kulturális kincseikkel és gazdag történelmi örökségükkel. Ezért is tartja védelmüket és fejlődésüket természetesnek a modern szlovák állam kialakítása szempontjából. E mondatokat úgy kell értelmezni, ahogy a programnyilatkozat megfogalmazza: „A kormány megteremti a feltételeket a nemzeti kisebbségeknek identitásuk, nyelvük, kultúrájuk és hagyományaik megőrzésére minden olyan területen, amely az egész társadalom sokoldalú fejlődését támogatja.”
Az alkotmány, a nemzetközi szerződések és egyezmények szellemében méltányos feltételeket teremt minden nemzeti kisebbség fejlődéséhez, megőrizve a status quót, a többségi nemzet kiegyensúlyozott viszonyát a kisebbségekhez, a szlovák társadalomban folyó toleráns párbeszéd közvetítésével.
Ami konkrét ígéret: a kormány létrehozza a nemzeti kisebbségek és civil szervezetek kormánybiztosának tisztségét, megfelelő koordinációs és döntési jogkörökkel.
A kulturális fejezetben az is megtudható még, hogy a kormány azokat a tevékenységeket fogja támogatni, amelyek az ország kulturális sokszínűségét – mint a társadalmi fejlődés elengedhetetlen alkotóelemét – fogják gyarapítani; párhuzamosan a perifériára szorult és halmozottan hátrányos helyzetű csoportot kulturális szükségleteire is ügyelni akar, hogy elejét vegye szocio-kulturális elszigetelődésüknek.
A kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatosan a kormányprogram csak azt szögezi le: „a kormány ügyelni fog arra, hogy a Szlovák Köztársaság egész területén biztosítva legyen az információk elérhetősége államnyelven a nyilvános érintkezésben. Az államnyelvvel való törődés mellett védeni fogja a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatának kedvező feltételeit a hatályos jogszabályok értelmében”.
A közoktatási fejezetben a jó minőségű anyanyelvi oktatás biztosításával párhuzamosan „a hivatalos nyelv” sikeres elsajátíttatása a cél, mely fontos feltétele a modern, integrált polgári társadalom megteremtésének. A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek önkéntes, bentlakásos iskoláinak létrehozását mint lehetőséget, megtartja a kormány. Ahogyan azt a korábbi törekvését is, hogy az oktatás minden szintjén a nemzeti, történelmi, kulturális értékek és hagyományok szellemében javítsa a minőséget, tiszteletre neveljen a polgári, nemzeti és keresztény hagyományok és értékek iránt. „Támogatva lesz a hazafiasság az oktatás modern formáival és módszereivel, s el lesz mélyítve a holokausztról, a faji és etnikai erőszakról szóló oktatás (sic!).”
Ennyi szó esik a nemzeti kisebbségekről a 68 oldalas kormányprogramban. Amolyan kötelező tiszteletkörök, a múlt század hetvenes éveinek fíligjével… Az egyetlen konkrét ígéretnek, a kormánybiztos hivatalba állításának sincs határideje, pedig a programnyilatkozat kormányban történt elfogadásával párhuzamosan az emberjogi és kisebbségi kormányalelnöki posztot is felszámolták; egyszerűen visszavonták a Chmel hivatalának jogköreit részletező 2011. január 12-ei kormányhatározatot arra hivatkozva, hogy ilyen minisztere az új kormánynak nincsen.
Sok szó esik a kormányprogram egyéb fejezeteiben arról, hogy különböző társadalmi-gazdasági-szociális és szolidaritási egyeztető testületekre is számít a kormány hatalomgyakorlása során, a kisebbségek vonatkozásában ilyesmiről a jelzés szintjén sem esik szó, ha csak nem tekintjük annak a többség és kisebbség toleráns párbeszédére épített kiegyensúlyozott viszony említését.
A május 2-ai parlamenti vita a kormányprogramról talán majd többet elárul a kisebbségeknek is.
ngyr, Felvidék ma
{iarelatednews articleid=”33696″}
