A hagyomány szerint 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára tételeit. Fazekas László református püspökkel hallhattunk beszélgetést ennek kapcsán a Pátria rádióban, akivel a történelmi kor eseményeiről beszélgettek.
Luther abban az akkori korban kézbe véve a szentírást és olvasva, rájött Isten csodálatos igazságára, amely tulajdonképpen ellentétbe állt azokkal a dogmákkal, azokkal a beidegződésekkel, amelyek akkor jellemezték az egyházat. A rádöbbenése oda juttatta, hogy ki kellett mondania mindazt, ami ellentétbe állt az akkori felfogással. Ennek hatására alkotta meg a 95 tételét, és ez az igazság olyan erős indíttatást adott az életigenlésre, amely megmutatkozott a későbbi korokban is, de mindenképpen pozitívum ként hatott az szerte a világon.
Egyes kutatások szerint először levélben juttatta el Luther a tételeket feletteséhez, az egyik püspökhöz, akinél ha megértésre talált volna, akkor az egyház vezetésnek kellett volna változtatni a hozzáállásán, nézetein. Egészen másként kellett volna akkor szervezni az egyházi életet, és más irányultságú lett volna az egyház emberek felé történő megnyilvánulása.
Luther Márton a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német ágostonrendi szerzetes 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit, amelyeket a katolikus egyház megreformálása érdekében tett közzé. Luther téziseiben elutasította a búcsúcédulák árusítását, elítélte a búcsú gyakorlatát, illetve a búcsúval való visszaéléseket, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette. Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt élt Wartburgban, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János, genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. A történelmi protestáns felekezetek A REFORMÁCIÓ EMLÉKNAPJÁN emlékeznek meg az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak eladott prédikátorokról.
Fazekas László, református püspök véleménye szerint, „ha a szentírást alaposan olvassuk és annak alap igazságait figyelembe vesszük, akkor mindenképpen egy olyan életigenlés származik ebből, amely elősegíti az ember pozitív irányultságát, előre lépését, fejlődését az életben.”
BB, Felvidék.ma
