Gál Sándor 1937. november 29-én született Búcson. Ez alkalomból a község díszpolgárává is avatta. A József Attila díjas, felvidéki költőt, írót, publicistát, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagját köszöntjük 75. születésnapján.
Gál Sándor 1944-ben kezdte meg általános iskolai tanulmányait. A második világháború után Érsekújváron, Párkányban illetve Ipolybélen tanult. A gadóci mezőgazdasági technikumban érettségizett.
1962-1969 között a pozsonyi Szabad Földműves c. lapot szerkesztette. Ezután két évig a kassai Thália Színház dramaturgjaként működött, s itt mutatták be 1970-ben A szürke lócímű mesejátékát. Főleg újságszerkesztésből, újságírásból tartotta fenn magát. 1971-től A Hét kelet-szlovákiai riportere, 1992-től a kassai Keleti Napló főszerkesztője.
Írásait szociográfiai jellegű dokumentumelemek gazdagítják. Szinte mindvégig sajátja a tárgyi hűség és a költői emelkedettség, erre utal közvetlenül szülőföldkönyvének címe:Mesét mondok, valóságot (Pozsony-Budapest, 1980). A csehszlovákiai magyarság vérzivataros, megaláztatásokkal teli időszakát élte át maga is nemzedéktársaival, s ehhez képest kellett mégis megmaradni, ha lehetett, ahogyan lehetett. (Szabad vonulásban c. verskötete, 1969).
Irodalmi, anyanyelvi és közéleti-kulturális szerveződésekben is tevékenykedett. 1997-től a Tokaji Írótábor kuratóriumának elnöke. 1998 és 2003 közt az Anyanyelvi Konferencia társelnöke. A CSEMADOK Kassa-vidéki Választmányának elnöke (1994-2006), 2006-tól örökös tiszteletbeli elnöke. Jelenleg a csereháti, Bódva-völgyi Buzitán él.
Verseskötetei:
Arc nélküli szobrok (1964); Napéjegyenlőség (1966); Szabad vonulás (1969); Kőlapok (1973); Tisztább havakra (1976); Folyó (1978); Az Éden és a Golgota között (1984); Egyetlen idő (1988); Kettényílt napkorong (1992); A következő halál (1994); Szél (1996); Csupa; Európa (1998); A hívás igézetében (1999); Új végtelen (2005).
Elbeszélései: Nem voltam szent (1968); Múmia a fűben (1970); Első osztályú magány (1974); Fekete ménes (1981); Szép világ (2000).
Regényei:
A Kerek nagyasszonyhoz címzett fogadó (1999); A megérintett (2002).
Gyermekirodalmi művei:
A szürke ló (mesejáték, 1972); Csikótánc (gyermekversek, 1975); Mese a Hétpettyes házikóról (gyermekregény, 1983); Hét-erdő (gyermekversek, 1992); Bújócska (gyermekversek, 1999).
Irodalmi szociográfiái, riportkötetei, falumonográfiái:
Liliomos kürtök (riportok, 1979); Mesét mondok, valóságot (visszaemlékezések, 1980); Mélyutak (szociográfia, 1985); Ahol élünk (szociográfia, 1989); Emberségből példát (szociográfia, 1991); Átvilágítás (1997); Nagyida 750 (falumonográfia, 2001); Smink nélkül. A Vox Humana Színháztól a Kassai Tháliáig (2004); A Keleti Napló (2006)
Irodalmi pulbicisztikái:
Függőleges hullámzás (1964-1988 között írt esszék, tanulmányok, 1992); Írott beszéd (publicisztika, 1994); A megtorlás békéje (irodalmi publicisztikai írások, 1994); Az éjszaka horizontja (esszék, publicisztikák, naplójegyzetek, 1994); Két óceán között (útijegyzetek, 1997); A piramisok megmaradnak (irodalmi publicisztika, 2004); Esték és hajnalok (vadászélmények, 2007)
Válogatott és gyűjteményes kötetei:
Kavicshegyek (elbeszélések, 1979); Új Atlantisz (válogatott versek, 1982); Ítéletidő (válogatott elbeszélések, 1989); Európa vadonában (válogatott versek, 1991); Versek (versek, 2000); Egybegyűjtött művei I. Versek (2000); Egybegyűjtött művei II. Novellák (2001); 65 vers (versek, 2002); Egybegyűjtött művei III. Regények (2003); Egybegyűjtött művei IV. Szociográfiák (2003); Egybegyűjtött művei V. Írás és irodalom (2004); Egybegyűjtött művei VI. A Szövetség (2006); Egybegyűjtött művei VIII. Írott beszéd (2007) /Wikipédia nyomán/ És az utóbbi években is gazdag volt az írói kevékenysége.
Gál Sándort 1970-ben Madách Imre-díjjal, 1982-ben Alföld-díjjal, 1991-ben Madách Könyvkiadó nívódíjjal, 1994-ben Berzsenyi-díjjal, 1997-ben a Köztársasági Elnöki Arany Emlékéremmel, 2002-ben a Szlovák Köztársaság ezüst plakettjével, ugyanebben az évben 65. születésnapja alkalmából Szabó Zoltán-díjjal, 2005-ben Madách Posonium Életműdíjjal, 2009-ben Budapesten Pulitzer Életműdíjjal tüntették ki.
Gál Sándor ünnepi köszöntésére a Búcsi Önkormányzati Hivatal dísztermében 2012. november 08-án került sor. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2012. június 15-én a Pozsonyi Magyar Intézetben köszöntötte a jubiláns írót. Akkor Zirig Árpád így méltatta: „Őt nem valami irodalmi divathullám dobta a nagy folyam partjára, de az átélt élete, tapasztalatvilága. Azért ír, mert van nagyon sokak számára mondanivalója, és ennek a mondanivalónak a nyelvi és művészi megfogalmazása, felfelé ívelő és töretlen.”
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”560,12629,34396″}