Ma, október 14-én helyezik örök nyugalomra szülőfalujában, a Párkány melletti Ebeden Szőcs Ferenc kémikust, fizikust, egyetemi docenst, kutatót, a felvidéki magyarság meghatározó egyéniségét, aki európai szintű tudása, számos tisztsége mellett mindig felvállalta a népéért, nemzetéért folytatott küzdelemben való részvételt.
Alapítója és motorja volt az egykori hazai magyar klubmozgalomnak, a Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Jogvédő Bizottság tagjaként küzdött iskoláink megmaradásáért, és
a kilencvenes években aktívan bekapcsolódott a hazai magyar mozgalmak létrehozásába, mint az MKDM alapító tagja.
Az elemi iskolát Ebeden végezte, gimnáziumi tanulmányait Budapesten kezdte és 1953-ban Komáromban fejezte be. 1958-ban a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett fizikusi oklevelet. 1958–1961 között a pozsonyi Hegesztési Kutatóintézet, 1961-től a Szlovák Tudományos Akadémia Polimer Intézetének tudományos munkatársa. 1967-ben lett a kémiatudomány kandidátusa, 1986-tól a kémiatudomány doktora.
Pályája elején nagyfrekvenciás elektromosságtannal és vákuumfizikával foglalkozott, később a spektroszkópiai anyagszerkezet-vizsgálat és a polimerekben keletkező szabad gyökök megfigyelése lett a fő kutatási területe. 1962-ben Szentpétervárott, 1968-1969-ben Darmstadtban kutatott. Az 1980-as évek elején 3 évig a Bagdadi Egyetem Fizikokémiai Intézetének docense és Kőolajkutató Központjának tudományos munkatársa volt.
2004-ben Jedlík Ányos-díjat kapott, melyet Szímőn vett át.
Szőcs Ferencet az egyik legfontosabb 20. századi szlovákiai magyar műszaki értelmiségivé avatta fizikusi karrierje, annak nemzetközi jelentősége.
Élete, munkássága, szerénysége, és a népe iránti elkötelezettsége legyen példa a jövő nemzedékei számára is!
Nyugodjon békében!
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
