Magyarok a világ nyolcezresein. Köztük egy szlovákkal. Hogy kik ők? A 2013-as Kancsendzönga-expedíció tagjai.
Erőss Zsolt két társával, Kollár Lajossal és Mécs Lászlóval még 2003-ban indította el A magyarok a világ nyolcezresein expedíció-sorozatot, hogy magyarok közül elsőkként másszák meg Földünk 14, nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsát. Bár 2010-ben az erdélyi hegymászó a Tátrában elveszítette a jobb lábát, azóta újra járt nyolcezer méter felett. Most ismét a Himalájában van – Jaroslav Dutkával, Kiss Péterrel és természetesen Kollár Lajossal.
A szlovák Dutka, aki nem először tart Erőssékkel, tapasztalt hegymászónak számít, hiszen korábban is járt már a Himalájában, a szlovák nemzeti csapattal pedig több nyolcezres expedíción vett részt. Magyar társaival ezúttal a Kancsendzönga csúcsát hódítaná meg.
Az expedíció annak ellenére a terv szerint halad, hogy napokkal ezelőtt az alaptáborban a hegymászócsapat folyamatos áramforráshiánnyal küszködött, és emiatt legfeljebb kétnaponta adhatott hírt magáról. Mostanra azonban ez a probléma is megoldódott. Ahogy azt Kollár Lajos, az expedíció vezetője üzenetében elmesélte: „egy kedves koreai komának köszönhetően sikerült két generátorból egyet fabrikálni, és viccesnek is tűnő procedúrával beindítani. Gyertyalyukon benzinbeöntés, pihentetés, rángatás és végre felbruttyan és nyomja az erőt.” Persze hatezer-négyszáz méter felett nem olyan egyszerű az élet.
Jelenleg ugyanis ezen a tengerszint feletti magasságon állították fel a kettes tábort. És bár a feljutást gleccserek nehezítik, tovább kapaszkodnak, hogy a hármas állomást is kiépítsék. Kapkodásra persze semmi szükség. Időt kell hagyni a szervezet akklimatizálódására és regenerálódására. A csapat május 15-ére tervezi a csúcstámadást, vagyis bő két hetük van még, hogy azt a cirka kétezer métert szépen „araszolva” megtegyék.
Addig még további táborokat kell, kiépítsenek, ám a feladatok mellett jut idő a kikapcsolódásra is. Erről előbb Kollár Lajos – még az alaptáborból – üzent: „mindenki a táborban van, jó hangulatban, és hallgatja a Járo lejátszóján kikerülhetetlen Karel Gott és egyéb régmúltú zeneszámokat. A Lady Karneválnál jut eszünkbe az Irígyes-Mirigyes-hónaljas bazseválók zsenialitása.”
Mindeközben Erőss Zsolt a helyi gasztrokultúrát fedezte fel: „Ázsiában a jófajta alkohol ritka, pedig az alaptábori regenerálódást, emésztést is tudja segíteni. A Kancsendzönga vidékén több törzs él, az egyik a limbu, akiktől a tongbát eredeztetik. Ez nem más, mint a tibeti forró sör, egészen különleges ital, karakteres ízvilággal. Az európai kultúra számára teljesen idegen, az erjedt kölesről kell a forró vizet szívószállal leszívni, majd addig pótolni a vizet, míg van íze. Nagyjából annyira alkoholos, mint a sör, de mivel forró és szívószálas, elég hatékony.”
Ha a három magyar hegymászó és szlovák társuk feljutnak a 8586 méter magas Kancsendzöngára, már csak két csúcs marad a világon, amelyről még nem nézett le magyar: az Annapurna és a K2.
L.M. Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39178, 39280, 39219, 39154″}